Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ f |( A BULANY1 - ÜGY ÉS A KIS LÉPÉSEK Az úgynevezett „Bulányi-ügy” újabb eseményei mind kuszábbá és áttekinthetetlenebbé teszik a magyar katolikus egyház helyzetét. Vannak, akik nem látják, vagy valamilyen oknál fogva nem akarják belátni azt a tényt, hogy 1945 után az ateista-materialista ideológia alapján álló szovjet import-szocializmus világi hatalmi rendjét csak félig választotta el az egyházi hatalomtól. A kommunistáknak eszük ágában sem volt válni. Ehelyett felemás helyzetet teremtettek: az egyházakat nemcsak attól a lehetőségtől fosztották meg, hogy beleszólhassanak a politikai életbe; hanem önálló önkormányzatukban is korlátozták őket, sőt fenntartották maguknak a jogot arra is, hogy tán még jobban beavatkozhassanak az egyház belügyeibe, mint az előző hatalmi rendszerek. Hogy e felemás helyzetet megvilágítandó egy találó hasonlattal éljünk: Ahhoz hasonló helyzet alakult ki, mint mikor egy házaspár papíron „elvált”, de egy lakásban kénytelenek lakni, s így a részeges férj továbbra is terrorizálja feleségét. Sőt válás után még kegyetlenebb, hiszen már „nem is a felesége”. A rendszer az 50-es évek alatt rájött, hogy az egyház erőszakos elnyomás esetén csak megerősödik. Ezért az 56-os szabadságharc rövid győzelme és bukása után egy úgynevezett konszolidációs korszakot kezdett. Taktikát változtatott, s az „oszd meg és uralkodj” szakállas politikai közhelyét hívta segítségül ideiglenesen megtűrt ideológiai ellenfelével szemben. Ez nem jelentette azt, hogy lemondott volna az egyház belügyeibe való beleszólásról, csupán eszközein finomított. Kiengedte a börtönből amnesztiával a még bennlévő papokat, senkit sem hurcolt meg többé a hitéért nyíltan; de a korábban már félni megtanított egyházi vezetőket különböző további ígéretekkel halmozva el elérte, hogy az egyházat vezetők sorai közé mindenkor bekerüljenek azok, akikkel meg lehet egyezni kompromisszumos megoldásokban. A keresztények számára az ÁVÓ utódja az ÁEH (Állami Egyházügyi Hivatal) lett, melyet joggal illetnek a hívek az „Állami Egyházüldözési Hivatalnak”. E szerv, mely voltaképpen a belügyminisztérium égisze alatt működik, nem zaklatja a híveket, de minden aktív keresztény csoportot és személyt nyilvántart. Nyomoz utánuk, s ha azok már túl veszélyessé válnak, azaz túl aktívak lesznek, „leszámol” velük. Cserébe tehát azért, amit nem csinál (tehát már nem zár börtönbe papokat, nem üldözi nyíltan a hitet; ami egyébként is kutyakötelessége volna), elvárja az egyházak vezetőitől, hogy egyházfegyelmi úton azok bánjanak el a „veszélyes" elemekkel, vagyis az egyházak legaktívabb. legígéretesebb tagjaival. A rezsim "ugyanis tart a buzgó kisközösségektől. A vallási „langyosság”, a csak vasárnap templomba járó, a csak a szentségek fölvételét igénylő hívek nem jelentenek veszélyt, mert ők magánügynek tekintik a kereszténységet, és megelégszenek a mennyországgal: nem akarják a föld sorsát is megváltoztatni. Magyarán: nem 1985. január_________________ terjesztik a hitet és nem kritizálják a hatalmi rendet. Ezzel szemben a jórészt fiatalokból álló bázisközösségek mindkét szempontból keresztezik az állam számításait. Különösen áll ez a „bulányistákra”, hiszen ők mozgósítják a legnagyobb tömeget, ők terjednek a leggyorsabban, ők a legszervezettebbek, és végül, de nem utolsósorban: az ő keresztény nézeteik tekinthetők a legradikálisabbnak. Különösen az általuk hirdetett erő-nem-alkalmazás teológiája az, amitől talán a leginkább fél a kommunista rezsim. Fél, mert a katolicizmusnak még mindig komoly tömegbázisa van Magyar- országon, s ha e tanok sikerrel teijednek tovább, félő, hogy komoly létszámú fiatal tagadja majd meg a fegyveres katonai szolgálatot. A helyzet ellentmondásosságára jellemző az államnak a Nazarénus kisegyházzal történt korábbi megállapodása, mely szerint elfogadja legálisnak felekezetűket, s nem kényszeríti őket fegyveres szolgálatra, ám cserébe szak- szolgálatra be kell vonulniok. Bulányiék ugyanezt kénk, tehát azt, ami például Ausztriában is lehetséges (Zivildienst). Mit mondhat erre az állam? Azt nem mondhatja, hogy a nazarénusok csak pár ezren vannak, a katolikusok viszont több millióan! így hát inkább hallgat, s nyomást gyakorol a Magyar Püspöki Karra, hogy „egyházon belül” próbálják meg lehetetlenné tenni a kisközösségek tevékenységét. Az állam azzal fenyegeti a püspököket, hogy ha nem sikerül ilyen módon leszámolni a bulányistákkal, kénytelen lesz az egyházzal szembeni eddigi engedményeit is megvonni, s az állam és egyház viszonya az 50-es évek szintjére süllyedhet vissza. A Magyar Püspöki Kar az egyház érdekében (legalábbis, amit ő annak vél) különböző eszközökkel próbálja meg a bulányisták gyengítését, fölszámolását: ijesztgetés, papok fölfüggesztése és áthelyezése, más ifjúsági körök és Bulányiék közti ellentétek szítása, stb... A Püspöki Kar szeretné a Vatikánnal elhitetni, hogy Bulányi rebellis alkat, nem lehet vele tárgyalni, és eretnek tanokat hirdet. Mindez persze nem így van, s a kisközösségek azt szeretnék a Vatikánnal megértetni, hogy a püspökök háta mögött az Állami Egyházügyi Hivatal, azaz voltaképpen a kommunista rezsim, és így Moszkva áll. A Püspöki Karnak kapóra jön az a tény, hogy a kisközösségek teológiája valóban nagyon „modem”; — ám ez még korántsem jelenti azt, hogy akárcsak súrolná az eretnekség határát. Bulányiék viszont tisztában vannak vele, hogy a II. Vatikáni Zsinat a fegyverviselés kérdésében alternatív választ ad: önvédelemből harcolni is lehet, ugyanakkor lelkiismereti okból_ meg is lehet tagadni a fegyveres szolgálatot. Így őket fundamentális alaptételükért, az erő-nem-al- kalmazásért egyházilag elítélni nem lehet. Egyházszakadást tehát elvi alapon nem lehet kiprovokálni, hiába is szeretné ezt az ÁEH, hogy végre következmények nélkül leszámolhasson a kisközösségekkel. Tehetetlenségében állandóan az egyházak iránti jószándékát igyekszik bizonygatni olyan engedményekkel, melyek ha értékesek is más szempontból (pl. a Szt. István társulat bővülő könyvkiadása), tömegmozgósító hatásuk jeAmerikai Magyar Értesítő lentéktclen. Az egyházi vezetők dicsérik eme úgynevezett „kis lépések taktikáját”, s Bu- lányiékkal való leszámoláson kívül egyre inkább kötelességüknek érzik azt, hogy a napi politika szintjén elkötelezzék magukat a szocialista társadalmi rend építése mellett (pl. egyoldalú NATO leszerelést javasolva, stb...) Jelenleg tehát erőegyensúly, vagy patthelyzet alakult ki Hogy ez meddig tart. és végül a mérleg nyelve merre fog billenni, abban döntő szerepe van annak, hogy a Vatikán a Magyar Püspöki Kar, vagy Bulányiék oldalára áll. VI. Pál pápa óta a Vatikán keleti politikájában diploniatikusabb lett a kommunista rezsimekkel szemben. Ezzel szemben II. János Pál pápa Lengyelországból jött. s így vannak tapasztalatai a kommunista kormányok egyházpolitikai manővereit illetően. Az össz.magyarság tekintete most a pápán nyugszik: e nehéz helyzetben hogyan fog dönteni. Hozzáállása sorsdöntő lehet a magyar katolikus egyház életére, további sorsára nézve - SZEREDAI BÉLA _____________________7.oldal erdélyi hírek Drámai fordulatot vett az erdélyi magyar értelmiség menekülése Magyarországra, ami a Romániából való hivatalos áttelepülés formájában történik. Nyilván a román rendszer egyre élesedő magyarellenes vonala a fő oka annak, hogy az utóbbi fél évben számos romániai magyar tró települt át Magyarországra, noha egy-két esetben egészségi meggondolások is közrejátszottak az érdekeltek elhatározásában. Az áttelepülők között volt Bodor Pál Bukarestből (a román televízió magyar adásának hajdani vezetője). Deák Tamás író. Kocsis István drámaíró és Láng Gusztáv irodalomtörténész Kolozsvárról, valamint Vári Attila író Marosvásárhelyről. Láng Gusztáv, a kolozsvári egyetem tanára Szombathelyen telepedett le, a szombathelyi pedagógiai főiskolán kapott állást. • Az erdélyi iskolák románo&ításának politikája megint nagyot lépett előre, amikor a helyi párt- és tanügyi szervek döntése értelmében két román osztályt indítottak a kolozsvári 3. számú (Brassai) középiskolában. Ezzel a lépéssel felszámolták az utolsó tiszta magyar iskolát Kolozsvárott. (A szocialista nemzetiségi politika nagyobb dicsőségére...) • Romániában járt turisták hozták a hírt, hogy hivatalosan elrendelték, lehetőleg minden székely faluba telepítsenek román papot. Ilyen „hittérítők” megjelenésére állítólag máris van példa. A népet azonban nem egykönnyen lehet rábírni ősei hitének feladására. • Szintén turisták panaszkodnak azon. hogy szigorú a román vámvizsgálat a határnál. Gyakran túrják fel az autókat, bőröndöket, követelik az irattárca megmutatását, kifordítását. Igen érzékenyek a történelmi tárgyú könyvek bevitelére. A vizsgálat igen lassú, Ártánd (Nagyvárad) és Nagylak (Arad) átkelőhelyén óránként általában csak 4 -5 kocsit engednek át. • Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelentése szerint, új, titkos államvédelmi intézményt szerveztek Ro mániában. Az intézmény célja nem az egyes állam- ellenes esetek felkutatása, kinyomo/ása, hanem mindenekelőtt a megelőzés és a megtör- I á s megszervezése. Az új intézmény feje természetesen Ceausescu, tagjai pedig a magyarok által lakott megyék román nemzetiségű főbb államhatalmi és pártvezetői. Magyar, bármilyen funkciót is tölt be, nem lehet tagja az intézménynek. Az intézményben szigorú hierarchia uralkodik. A megyeszinten szerveződő egységek neve „különítmény’, melyeknek elsődleges funkciói a milícia és a szekuritáté egységeinek fegyveres aktivizálása, másrészt, a már előre elkészített listák alapján letartóztatások foganatosítása.
