Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
1985. március Amerikai Magyar Értesítő 13.oldal "Tanuk nélkül1' cimmel panaszkodik ^egy filmpropagandista az őt ért csalódásról. Az eset a "Tanúk nélkül" című legújabb szovjet filmalkotás bemutatóján történt, ahol a propagandista majdnem egymaga ült a nézőtéren s igy "tanúk nélkül“ élvezte a szovjet filmgyártás remekét, Nyikita Mihalkov filmrendező müvét. A magyar filmes fölhasználja az alkalmat arra, hogy elpanaszolja«, hiába mutatják be a pesti filmszínházak a jobbnál-jobb szovje^t filmeket, a közönség nem tolong a jegyekért. (Úgy is mondhatnánk« távolmaradásával tüntet...) Hiába rendeznek szovjet filmhetet, meg szovjet filmfesztivált, a közönség előítéletek rabja... "Az előítéleteken a propaganda képtelen változtatni - írja a csalódott filmes -, mert hiába adunk meg egy értékes filmnek minden lehetséges támogatást, a közönség előítélettől vezérelve előnyben részesíti egyik vagy másik nemzet filmjeit." A panasz - kommunista szempontból-jogos« míg az amerikai filmekért hosszú sorok kígyóznak a mozipénztárak előtt, addig az orosz filmek üres nézőtér előtt, "tanúk nélkül" peregnek. És ennek nem csak az az oka, hogy a kapitalisták filmjei toronymagasan jobhak a szovjet elvtársak filmjeinél, hanem nagyrészben az is, hogy -„az évtizedek óta tartó agymosás és propaganda ellenére - minden ami szovjet (művészet), érdektelen ás unalmas a magyar közönség számárai inkább taszít, mint vonz. Az amerikai filmekhez viszont valami nosztalgikus vágyódással tódul, hogy legalább ezeken keresztül kapjon valamit,némi Ízelítőt a tengerentúli életformából. Hála Istennek, hogy ez még ma, a kommunizmus negyedik évtizedében is így van hazánkban... Bukaresti MTI-jelentés szerint a román-amerikai gazdasági tanács washingtoni ulesenek résztvevőihez üzenetet intézett Nicolae Geausescu. A kétoldalú kereskedelem értéke idén már meghaladja az egymilliárd dolláros szintet, s rövid időn belül eléri majd a kétmilliárdos nagyságrendet. - Összehasonlításképp nem árt emlékeztetni arra, ^hogy a magyar-amerikai árúcsereforgalom volumene 1983-ban még a félmilliárd dollárt sem érte el... Lehangoló adat ez! Az erdélyi magyarságért küzdő emigráns szervezetek aktivistái tucatszám gyűjtenek aláírásokat amerikai politikusoktól, baráti kézrázásokról^és jóindulatú ígéretekről számolnak be a sajtóban s közben amerikai részről vígan folyik Románia gazdasági támogatása... Móricz Lsjgmond "Boldog falu" című riportjában annakidején 1935-ben többek között így irt Tiszakécskéról» "Különös^község ez: itt mindenféle szövetkezet van, ami csak elképzelhető. Van szőlősgazdák szövetkezete, van Hangya, van Kultúr- társaság, van Tejüzem, van Gazdasági Egyesület és van Vadásztársaság. Van Dalegyesület, mely számtalan díjat nyert éfi van Olvasókör 1867 óta. Van Leány Egyesület és van Cserkészcsapat. S vannak olyanok, melyeket bizonyára nem is vettem észre." Őtven évvel ezelőtt, a sokat szidott és ócsárolt Horthy-korszak- ban ilyen tevékeny társadalmi élet volt Tiszakécskén, a "boldog faluban’.'. És ma, a szocializmus negyvenedik évében? Mint egy Magyar Nemzet-riportban olvashatjuk, a falu gazdagodott, fejlődött, sok új ház nőtt ki a földből, mióta Móricz Zsigmond arrajárt. Hja, fél évszázad nagy idő, a világ sehol sem állt meg.^ A községben boltok, ^üzemek létesültek;, a jómód, a gazdagodás jelei szem- betunőek. Csak éppen a társadalmi együttműködéssel, az emberek egymasközti kapcsolatával vannak bajok. Nincs egyetlen társadalmi szervezet, nem működik egy alulról szervezett egyesület sem a faluban, csak a felülről irányított párt és a Hazí.fias Népfront létezik. Termelőszövetkezet is csak egy van. Az emberek a pénzt, a jólétet hajszolják s közben nincs^ idejük egymással törődni. A tanító mindezt így foglalja össze a falujáró újságírónak« "A bajt a féket nem ismerő hajtásban látom, hogy az emberek élete mindinkább a pénz körül forog, gürcölnek naphosszat, a gyerekeknek tízéves korukban házhelyet vesznek, megadnak mindent, amit forinttal mérnek, csak az a kérdés marad el« fiam, hogy vagy?..." - Csepp- ben a tenger« a tiszakécskei mentalitás jellemző az egész mostani magyar társadalomra. A család és a közösség hagyományos keretei fellazultak, az embernek emberhez való kapcsolatát üresség és sivárság uralja. Minden a pénz« és az anyagiakért való hajtás annyira leköti őket, hogy a szeretetre már nem érnek rá. A Magyar Nemzet február É.-i számában "A Magyar Nép Nevében" cimfelirás alatt felháborító cikk jelent meg a népbiróságok megalakulása negyvenedik évfordulójának "megünneplésére". A cikk nem átallja magasztalni ezeknek a vérbiróságoknak a munkáját és hivatkozik dr. Ries István akkori igazságügyi miniszter kijelentésére, amely szerint "a népbiráskodás a nemzet pere megrontóival szemben". Statisztikai adatokra is hivatkozik, amelyek szerint 87.ÚI7 személy került a biróságok elé és Ú-77 halálos Ítéletet hoztak. Ezzel szemben közismert, hogy ezek a vésztörvényszékek 19^5 és 53 között többszázezer magyart juttattak börtönbe és a kivégzettek és elpusztítottak száma többezerre rúgott.
