Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
1985. március Amerikai Magyar Értesítő 11. oldal Független Magyar Hírszolgálat "Változatlan lélekszámú népességet" - ezzel a címmel olvashatunk beszámolót a Magyar Nemzet február 1-i számában egy olyan értekezletről, melynek témája a népességfogyás megakadályozása volt. Elég kisigényű a beszámoló címe: nem is mer népességgyarapodásról, természetes szaporulatról beszélni, csupán azzal is megelégszik, ha megáll a csökkenés és változatlan marad a népesség száma: se nem fogy, se nem nő. Megdöbbentő, hogy egy tudományos tanácskozás csak olyan reményeket táplál - és visz át a köztudatba^-, hogy az is eredmény (lenne), ha^stagnálna a népszaporulat, vagyis ha egyensúlyba kerülne a születések és a halálozások száma. Mert most többen halnak meg Magyarországon,mint amennyi csecsemő születik. "A kisebb termékenység és a nagyobb halálozás egy időben való jelentkezése magyar sajátosság"- olvassuk a közleményben, mely sorolja az okokat is: "Mind kevesebben élnek házasságban, az elváltak és özvegyek pedig már nemigen nősülnek, illetve mennek ismét férjhez. Sok az egyedülálló ember. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy a család megszilárdítását célzó hosszú távú népesedéspolitika akkor lesz eredményes, ha emberi magatartások, értékrendek, életvitelek megváltozása is^kíséri. Ily módon 2000 körül kialakulhat egy stabil, a mainál nagyobb lélekszámú, a távlatokban nem fogyó, megfelelő korösszetételű népesség." - Igen, az értékrendek, az emberi magatartások megváltozása az első feltétel ahhoz, hogy megjavuljanak a házasságok, együttmaradjanak a családok és megnőjjön a gyermek- vállalási kedv. Mert amíg a fiatalok értékrendjében fontosabb helyet foglal el a kocsi, mint a kicsi, addig még abban se lehet bízni, hogy a századfordulóra kialakul a "változatlan lélekszámú népesség'.’ A családok felbomlása is főleg anyagi okokra s a végső fokon idesorolható lakáshiányra vezethető vissza. "Magyar sajátosság" a halálozások számának hirtelen emelkedése, az ötven és hatvan év közötti korosztály fogyása: orvosok és szociológusok tanulmányozzák a kérdést és kutatják, mi az oka a halálozási statisztika emelkedésének? S az eredmény megint csak a rendszert vádolja: az alkoholizmus, az idegrendszeri megbetegedések, a szívinfarktusok, a szervezet gyorsabb elhasználódása & társadalmi körülményekre vezethetők vissza s döntik korai sírba azt a generációt, mely más országokban még produktív rétege a társadalomnak. Ha a népességpolitikai tanácskozás résztvevői a "változatlan_ lélekszámú népességet" tekintik ideáljuknak, nyilván tisztában vannak a körülményekkel és tudják, hogy a helyzeten nem lehet változtatni. Remény sincs arra, hogy Magyarország eljusson oda, ahol régen volt s ahol a kiegyensúlyozott társadalmak tartanak ma: a lélekszám gyarapodásához. A felelősség (ezért is) a Kádár-rendszert terheli. A Magyar Nemzet művészeti rovatában olvassuk, hogy a "felszabadulás" óta 640 film készült Magyarországon. Ez átlagosan évi 16 új filmnek felel meg, ami - hazánk kis^ország^lévén - elég szép szám. ^Egészen addig, amíg nem pillantunk bele a két világháború közti magyar filmgyártás statisztikai adataibamert azokból kiderül, hogy a Horthy-korszak alatt kereken 200 magyar film készült hazai műtermekben, ami - tekintetbevéve az akkori kezdetlegesebb műszaki feltételeket és a későbbi háborús állapotokat - sokkal iraponálóbb eredmény. De ez csak a számszerűség. A minőség^külön^téma. Nos a Horthy-korszak alatt is csináltak gyenge filmeket.de olyan műalkotások még ma sem mentek feledésbe, mint az Emberek a havason, vagy a Harmincadik. Ezzel szemben a mostani filmekről azt írja a lap kritikusa, hogy kb. nyolcvan - azaz az összesnek csupán nyolcada - üti meg a mértéket, a többi selejt. Ami abból^is nyilvánvaló, hogy az újságok nem győznek sajnálkozni: ha magyar filmet vetítenek valahol, üres a nézőtér. Csak egy esetben kíváncsi még kevesebb néző a filmre: ha az szovjet alkotás... A történelemhamisítás, az új generációk félrevezetése szorgalmasan folyik Magyarországon. Az igyekezet főleg arra irányul, ho^y a kommunista párt uralmát legálisnak tüntessék föl és elhitessék a mai közvéleménnyel, hogy a párt nem erőszakkal és csalással jutott 1947/48-ban a hatalom birtokába, hanem törvényes eszközökkel, mint többségi párt. A Magyar Nemzet pld. cikksorozatban idézi föl a "felszabadulás" részleteit a "népi demokrácia" első éveinek eseményeit. Többek közt olvashatunk az 1947-es választásról is, melynek végeredményét így ismerteti a cikkíró: "Az 1947« augusztus 3í-i országgyűlési választásokon a Magyar Kommunista Párt kapta a legtöbb szavazatot." - Ez igaz, mégis égbekiáltó hazugság és történelemhamisítás. Mert az utolsó szabad magyar^választáson valóban a kommunisták kapták a legtöbb szavazatot a tíz induló párt közül,
