Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

6.oldal Amerikai Magyar Értesítő FEKETE MARGIT: (Kanada) Őszentsége II. János Pál pápa Kanadában A csúcsra került személyek magas cím­zései, nem mindig jelentik azt, hogy ez­zel az emberek nagyrabecsülését és szere- tetét is megszerezték. A római katolikus egyháznak most olyan vezetője van, aki e- rós hitével, különleges egyéniségével, mint a mágnes úgy vonza magaköré az embe­reket. II. János Pál pápát eddig is csodáltuk, pedig csak a lakásunkban álló agymosóké­szülék néhány felvételén láttuk, milyen nagy elszántsággal, akaraterővel járja a világot. Hitéért, céljaiért nem kiméli önmagát és azt a testet, amelyet egy gyilkos golyó egyszer már majdnem kiol­tott. Élete megmaradt, egy csodafolytán, mert földi hivatását még nem fejezte be. Szeptember 8-20 között Kanadában kö­zöttünk járt. Mindannyian éreztük, azt a földöntúli erőt, ami hitéből és szerete- téből felénk áradt, amivel nem tiz, hanem százezres tömegeket vonzott magához, és amelyhez hasonlót eddigi életünkben nem láttunk! Nincs túlzás abban, ha azt mond­juk, hogy Jézus óta, ilyen csodálatos em­ber nem járt a Földön! Most értettük meg igazán, milyen nagy ellenséget látnak benne azok, akik a világot lezüllesztet- ték, akik emberi méltóságunktól megfoszt­va, mint egy állati csordát akarnak ha­talmuk alá hajtani. "Megcserélte a szive­ket", - igy mondta az egyik TV közvetítő és igaza volt. A Szentatya közelségétől boldog, csodás napokat kaptunk! Megnyíl­tak a szivek, a legnemesebb emberi érzé­sekkel találkoztunk, szeretettel, jóindu­lattal, önzetlenséggel közeledtek az em­berek is egymáshoz, amig a világ legmaga­sabb méltóságát viselő keresztény pápa, szerény egyszerűséggel járt az emberek^ között. 5, nem nyújtotta kézcsókra kezét, de minden feléje nyújtott kezet megérin­tett. Vigaszt nyújtott az elesetteknek, magához emelte a kisgyermekeket, meghódí­totta a hittant sohasem tanult, rakoncát­lan ifjúságot is. Ember, igaz ember volt közöttünk. Papjainak is att mondta: "Ne a nép szolgálja önöket! Önök szolgálják a népet!" A drága golyótálló öt mázsás "Pápamo­bilt" csak addig használta, amig utazott, aztán ment szabadon,, félelem nélkül az emberek közé. Az egyik kedvenc TV közve­títőnk azt mondta: "Csodálom, hogy a pápa életéért felelős testőrök még nem kaptak szivattakot ezekért a jelenetekért... - Később felkiálltott: - Power!...Olyan power sugárzik ebből az emberből, ami hi­hetetlen!" (Ennek az angol szónak, sok értelme van: erő, energia, hatalom, szel­lemi- és látóképesség, tehetség, villamos­áram -, hogy csak néhányat említsek.) 0- lyan felemelő, megható jelenetek tanúi voltunk, amiről ugyéreztük, hogy a mi vi­lágunkban már nem létező érzések...Leg­jobban a fiatalok magatartásán csodálkoz­tunk! Ezek a céltalanul lődörgő, mindent megtagadó, neveletlen gyerekek, Kanada, minden városában ezrével álltak be segí­teni. Eltűntek a rongyos farmernadrágok, tiszta külsővel, udvarias viselkedéssel siettek a rendet és biztonságot fenntar­tók segítségére, a pápa védelméért! Ki gondolta volna róluk, hogy egyik napról a másikra megváltoznak? Isten igazi szent pásztora, mindent látott, észrevett, tu­dott. ügy beszélt hozzájuk, hogy a fia­talok sírtak. Szüleikhez talán sohasem ragaszkodtak úgy, ahogy a pápát kisérték utjain. "Én, csak egy ember vagyok -, mondta a többszázezer (!) jelenlevőnek -, de önök sokan vannak! Segítsenek nekem ezt a világot megváltoztatni...Ami most van, az csak szenvedést hoz mindenki szá­mára! " Szeretném az egész Értesítőt teleirni - azt hiszem máris loroblémát okoztam a szerkesztőnek -, hogy olvasóink, akik nem tudtak Kanadába átjönni, tudják, érezzék, megértsék, milyen igaz szándékkal, erős akarattal, hittel végzi azt, amit célul tűzött maga elé. Egy igaz ember járt kö­zöttünk! A Szentatya szeptember 8:án, késő dél­után érkezett Quebec tartomány ugyanilyen nevű, régi kis városának repülőterére. (Azért ide, mert itt élt Kanada első ró­mai katolikus püspöke Laval, akinek a sírját felkereste.) A repülőtéren, fekete-medve szőréből készült fejfedővel - mint az angoloknál;- piros zubbonyban, a Royal Canadian Moun­ted Police (R.C.M.P.) diszőrsége várta, 21 ágyulövéssel. A királyi fogadtatás a- latt, Kanada volt a 2^-ik ország, ahol a lenyugvó Nap sugarai csillogtak 800 mil­lió római katolikus pápájának ősz haján, mialatt alázattal megcsókolta azt a föl­det, ahol mi, gyarló emberek járunk és élünk. Sokszor láttuk már ezt a jelene­tet, de ez más volt...Hozzánk jött, ve­lünk volt, személyesen kapcsolatba kerül­tünk vele. Az első csokor virágot, uj 'rzbőr öltö­zékben, szép kis indián fiú nyújtotta a pápának, mialatt fehér galambok -zálltak a szabad kék ég felé. A hivatalos fogadtatás után, a repülő­tértől a városig, az ut mindkét oldalán emberek ezrei várták és ez igy volt min­den városunk minden utján. Nekünk úgy mondták, hogy 8 órás fá­rasztó ut után, a pápa pihenni fog, majd másnap megy hívei közé és az ünnepélyes fogadtatásokra. 1985. február

Next

/
Oldalképek
Tartalom