Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-02-01 / 2. szám

•+. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. február Igen; két vagy három aláírás. Csak ennyi kellett ahhoz, hogy valaki Kistar- csára, Buda Délre, vagy Recskre kerüljön és esetleg éveket töltsön ott. Vagy soha ne kerüljön haza, hiszen tudjuk, hányán pusztultak bele a szenvedésekbe Recsken éppúgy, mint másutt. Lássuk csak, kik is Írták alá ezt a könyvben is szereplő fé­lelmetes határozatot? Három név áll alat­ta: Balassa biz. elnöké és két bizottsági tagé: az egyik Décsi Gyula, a másik Kopá­csi Sándor. Décsiről megemlékezik a könyv, azt Írván a szerző, hogy - mint a belügyi hatóságok egyik fejének - "sokan köszön­hetik tragikus sorsukat". A másik két név viselőjéről nem olvashatunk a könyvben, de hadd emlékeztessünk arra, hogy ez az 1949-es Kopácsi azonos azzal a Kopácsi­val, aki 1956-ban Budapest rendőrfőkapi­tány i székében ült s később - miután e- lőbb lövetett és maga is lőtt a felkelő "csőcselékre" - átállt a forradalom ol­dalára és november 1-én ő lett a Nemzet­őrség helyettes parancsnoka. Ez a Kopácsi - mint tudjuk - néhány évi börtönnel meg­úszta, majd a hetvenes évek közepén Kádá- réktól engedélyt kapott a kivándorlásra. Kanadától pedig engedélyt kapott a lete­lepedésre . Ha Décsire áll, hogy nagyon sokan "kö­szönhetik neki" sorsukat, akkor ez áll Ko­pácsira is. Mint saját maga Írja egy ide- kint Amerikában kiadott könyvecskéje be­vezetőjében, kommunista partizántevékeny­sége jutalmául Miskolc "felszabadulása"u- tán (Kopácsi nem tette idézőjelbe a fel- szabadulást és akadt vállalkozó, aki itt Nyugaton igy nyomtatta ki ezt a szót a könyvében...) a rendőrséghez került, ahol - idézem - "két párt iskola és rendőrtisz­ti iskola elvégzése után 19^-9 elején a ha­talom fellegvárába, a pártközpont karha­talmi osztályára helyezték". De úgy tűnik, Kopácsinak még a hatalom fellegvárában is különleges hatalma és hatásköre volt. A belügyminisztériumi végzést tehát nem is mint belügyi alkalmazott, hanem, mint pártfunkcionárius irta alá! Bizonyságául annak, hogy emberek sorsa és élete - Ír­hatnánk inkább: halála - fölött nem is bírói, nem is minisztériumi szervek, ha­nem a párt, a pártközpont döntött. Ez azonban senki számára nem újság, a- ki azokban az időkben Magyarországon élt. Es az üldözöttek közé tartozott, mint e sorok írója. De az már újság számunkra, hogy Kopácsi ilyen nagy hatalom birtokába jutott és ő volt a három személy közöl az egyik, akitől függött: ki került interná­ló táborba, ki került Recskre, a pokol tornácára...Hogyan is Írja Erdey Sándor a könyvében: sokan köszönhetik Décsinek (az egyik aláírónak) tragikus sorsukat, ügy- - annyian köszönhetik tragédi4jukat Kopácsi­nak is. Ha nem még többen. Es ez az ember ma bántatlanul, sőt - bizonyos körök sze­mében legalábbis - közmegbecsülésnek ör­vendve, békés nyugalomban él,közöttünk,a szabad Nyugaton, Kanadában. És nem elég, hogy él. Mert ha meghúzná magát, ha lapí­tana, örülne, hogy senki sem fedezte föl ittlétét, még hagyján. De közszerepel, e- lőadásokat tart, könyvet ir, nyilatkozik, mutogatja magát. Az embernek kinyílik a bicska a zsebében... És azon csodálkozik, hogy milyen elnézők és türelmesek vagyunk mi és milyen lekivilága lehet azoknak, a- kik ilyen múlttal nem restellnek kiállni a fórumra, valósággal provokálva az emig­rációt, annak is elsősorban azt a részét, melynek tagjai megjárták Recsket, Várpa­lotát, Kistarcsát, Buda Délt, Márianosz- trát, Vácot, a Gyűjtőt, a Pestvidékit, a Markót és a többi purgatóriumot, melyek fölött a kopácsik és társaik dirigáltak. recski haláltábor madártávlatból Ha Kopácsi történetesen zsidókat jut­tatott volna koncentrációs lágerbe és ott sok százan pusztultak volna el, mint ahogy elpusztultak Recsken, meg a többi kinzó- helyen.vajon Wiesenthal mester és a többi ná.civadász eltürné-e azt, hogy békében élvezze Nyugat vendégszeretetét és nem interveniálna-e az amerikai külügyminisz­térium különleges részlegénél, vagy moz­a belügyi hatóságoknak iszonyú hatalma volt azokban az években’ Amit a Belügy- ben elhatároztak és aláírtak, az ellen nem volt fellebezés! AVH-s véghatározat 1949-ből. Olvassuk figyelmesen az aláírásokat, hogy kik juttattak bennünket a recski haláltaborba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom