Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
Könnyű László Az idilli költő A yilág ma a hámoruk viharaitól terhes. És a tömegszerencsétlenségek naponta rémitik a gyötrő embereket. Ezekből a rémületekből az óhazai és a külföldi magyarságnak is bőven kijut a része. Annyira, hogy lassan már örülni, gyönyörködni is elfelejtünk. Ezért van nagy jelentősége, hogy az elmúlt években kiadták Nadányi Zoltán válogatott verseit. A kiadó kedvesebb ajándékot nem is adhatott volna a versek kedvelőinek. Nadányi 1892-ben született Feketekőrösön, Bihar megyében, földbirtokos családból. A nagyváradi premontrei gimná— ziumban éretségizett, majd jogot tanult és számviteli vizsgát tett szegeden. Egy darabig Nagyváradon, majd Budapesten volt ujságiró. Mivel azonban a fővárosban fizetéséből családjával megélni nem tudott, Berettyóújfalun megyei levéltárosi állást vállalt Csonka-Bihar megyében. Birtokán és ebben a vidéki környezetben születtek álomszép versei, amelyek tele vannak a természet szépségével, az egyszerű élet, a szerelem, a család dicsőítésével kedves, őszinte,rimes formában. Egy kicsit a magyar Horá- cius ő, de érzékenyebb, finomabb kivitelben. Erdély visszafoglalása után ő is visz- szaköltözött Budapestre és a politikától érintetlenül költészetének élt. A strófák és rimek remekbe faragásán dolgozott. 62 éves korában, 1955-ben végzett vele a halál. Az alattomos rák vitte sirba a magyar költészet egyik legnagyobb művészét. Sokáig alig emlegették, mig válogatott versei ismét meg nem jelentek. Ha élvezni akarjuk az idilli költészetet, olvassuk Nadányi verseit. Olyanok ezek,mint az édes szőlőszemek, melyeken aranyosan játszik az üde napsugár. Szemléltetésül hadd mutassam be e- gyik remekéo: A TESTŐR Itt nyugszik ő, sok bécsi hölgy szerelme. Költő, dalia. Királynénk, szép Terézia testőre, Bessenyei György. Itt nyugszik 6, Bakonszegen. Nem Bécsben és nem egyebütt. Lovával együvé feküdt, kifent bajusszal, délcegen. Kalandozott és megpihent a lármás, fényes Bécs után. Ölébe vette őt puhán a csend, a bakonszegi csend. Én nem a testőrt tisztelem, hanem azt, aki hazatért, 10. oldal_________ _______________ 9tthagyva minden csatatért. És állt a parton disztelen. A zöld Berettyót látta itt, a borzas fákat, bokrokat, miután látta már sokat a szép királynő vállait. Ült csendben a tornác zugán és nézte a bukó napot. Aztán a toll után kapott, utolsó szalmaszál után. Bizony utolsó szalmaszál, bizony, fuldoklik, aki él. De aki több a többinél, a szalmaszállal partra száll. 1985. november (Akiket Nadágyi összes versei érdekelnek, azoknak a következő bibliográfiát ajánlom: Ilonka (191Ü). Kerek erdő (1917), Furcsa vendég (1921), Szép nő az ablakban (1925), Ezüst kert (I93I), Nem szeretsz (1937)» Bocsáss meg (19^1), Gyertek, énekeljünk (19ÜÜ), Csók a sötétben (1947)» Aranyos pillangó (1951), és Hét falu kovácsa (1956).) Galgóczi Erzsébet irja a VIDRAVAS c. könyvében: Orsolya fölsóhajtott: törvényszerűen, mint éjfélkor a szellemek órája, elérkezik a rémhirek ideje. Már majdnem összecsukta az újságot, hogy kimeneküljön az istállóba, az egyetlen meleg helyiségbe a konyhán kivül, amikor megakadt a szeme egy passzuson. Nagy Imre begyűjtési miniszter beszédét közölte az újság: "...A terménybegyüjtés nem szükségintézkedés. . .Átmenet a parasztság és az állam közötti kapitalista viszonyból a parasztság és az állam közötti szocialista viszonyba. ..A beszolgáltatás igazságos, ezért pórul jár, aki el akarja odázni a cséplőgéptől való közvetlen beadást ..." Kegyetlenül összerándult a szive: hogyhogy nem szükségintézkedés...? Hiszen a parasztnak már nincs kedve termelni, mert úgyis elveszi az állam' Legalább ismernék el, hogy szükségintézkedés, mint a Szovjetunióban volt a hadi- kommunizmus. . ..S eszébe jutott, hogy nemrégiben meg azt olvasta az újságban, hogy "halállal is büntethető a csép- lési szabotázs". S mindezt az a Nagy Imre irja, aki 19^5. március 29_én Pusztaszeren megkezdte a földosztást. TERJESSZE LAPUNKAT Amerikai Magyar Értesítő
