Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

8. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. november Amikor a Nagy Imre kormány végre 1952-ben beszüntette a deportációt én is újra felmehettem Pestre munkát keresni. Az utcán ütköztünk egymásba a Keleti pá­lyaudvar előtti forgatagban.- A..Á... - lelkendezett az én bará­tom - hát újra Pesten öreg csatár. Mond­tam én hogy ne csüggedj. Mi, akik annyi megpróbáltatáson estünk át ki bírunk egy kis kitelepítést is. Sajnálom, hogy nem tudok veled hosszabban elbeszélgetni, de sietek haza. Mert tudod megválasztottak képviselőnek. Ma is egésznap ülésen vol­tam a Parlamentben. És ott pénteken csu­pa frocliból, csak húsétel van. Én pedig tudod, pénteken meggyőződésből nem eszem húst. Tudod elvi kérdésben nem ismerek tréfát. Az én családom vallásos. A fele­ségem most mondatot hálaadó Istentiszte­letet amikor kineveztek személyzetisnek, a könnyűiparba. Mert kiben bizzon a sze­gény ember a mai nehéz időkben, ha nem az Istenben. Te nem is sejted, hogy egy ilyen beosztás mennyi körültekintést ki- ván. Igazi ideg-munka. De ha nem én va­gyok ott elfoglalja a poziciót valame­lyik megátalkodott komcsi. Nem igaz?... Na rohanok. . .a gyomrom majd kilukad az éhségtől... De már ilyen a proli sors. Válaszra sem várva elrohant. Magam­ban tűnődtem, hogy milyen jó hogy ilyen segitő-kész emberek is vannak a világon. Emberek akikben van még meggyőződés, elvhüség. Meglátszik, hogy 6 is abba az iskolába járt ahova én. Büszke voltam rá. Ezután már csak a forradalom után ta­lálkoztunk. Mindketten útban voltunk Ka­nada felé, a Venezuela nevű óceánjáró fedélzetén.- Milyen kicsi a világ! Édes öregem de örülök, hogy látlak. Legalább van va­laki aki ismeri a múltamat és tudja,hogy milyen önfeláldozóan mindig másokért á álldoztam fel az életemet. Itt is elvál­laltam azt, hogy én legyek a turista- osztály tolmácsa. Most képzeld egy éret­len tacskó aki azzal vág fel hogy szabad­ságharcos volt, megfenyegetett hogy meg­ver! Hallottál már ilyet?... Csak azért mert párttag voltam. Persze azt nem tud­ják, hogy mit kockáztattam másokért mint személyzetis?... A sok hálátlanja...Mert én megcsömörlöttem a kommunizmustól ba­rátom. Megutáltam azt a sok kétszinü em­bert akikkel körül voltam véve. Azt se veszi senki figyelembe, hogy a forrada­lom alatt is harcos résztvevője voltam a városi közellátásnak... Tudod szeren­csére még a forradalom előtt elkezdtem tanulni angolul. . . így aztán a montreáli nagybátyámnak nem volt sok nehézsége ál­lást szerezni a szegény magyar szabadság- harcos unoka-öccsének. Szóval hozzá me­gyek most... Alig várom, hogy megszaba­duljak ettől a koszos csőcseléktől. Hála Istennek Kanadában sajtószabadság van. Elhatároztam, hogy meg is irom az én kálváriás szenvedéseim történetét... - mondotta könnyes szemekkel. Majd hozzá tette:- Egyébként is most piaca lesz a sza­badságharcos történeteknek. Én is igy gondolom. És úgy érzem,hogy annyira le vagyok kötelezve az én jó ba­rátomnak, hogy a legkevesebb amit tehe­tek, hogy segítek neki megírni ezt a rö­vid kis életrajzot. Kaliforniai hírek: Az egyetlen választott kaliforniai magyar republikánus képviselő, Könnyű Ernő készülődik az 1986-os választás­ra. Pénzt gyűjt, a kormánypárttal tár­gyal, irodát állít fel, külföldi ta­pasztalatokat szerez. Miután az euró­pai helyzetet jól ismeri, az ázsiai or­szágokat tanulmányozza. Volt már Japán­ban, Hongkongban, Taiwanon, Burmában. Jelenleg a kínai kormány vendége. Jövő hónapra pedig Indonéziába kapott meghí­vást. Belpolitikai vonalon is komoly sike­rek kisérik Könnyű Ernő munkásságát. Most irta alá Deukmejian kormányzó "workfare" nevű törvényjavaslatát, mely a munkaképes egyénektől munkát követel a segély fejében. Magyar vonalon megva­lósulás előtt áll az 1956-os forradalom emlékműve, melyet a tehetséges Rózsa Olga tervezett. A 150 ezer dolláros a- nyagi támogatást Könnyű Ernő szerezte meg. Ez lesz az egyetlen magyar emlék­mű, melyet állami pénzen állítanak fel San Franciskóban. Felavatását a tavasz­ra tervezik. Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége Ifjúsági Bizottságának elnöke, Vizso- lyi Zsuzsa ez év szeptemberében, 13-tól 15.-ig ifjúsági találkozót hirdetett, melyre a magyar munkában aktiv, nagy múlttal rendelkező, köztiszteletben ál­ló előadókat hivott meg. Színhely a Pittsburgh melletti szép pennsylvániai hegyek közt fekvő Magyar Park volt,ahol igaz magyaros vendéglátásban része - sültek az egybegyűltek. Az ifjúsági ta­lálkozóról Viczián Zsuzsa részletes be­számolót küldött, de sajnos azt terje­delme miatt lapunk szükreszabott keretei közt teljes egészében nem közölhetjük, csupán néhány fontos mondatot idézünk belőle. "...Ez a találkozó egy jól kép­zett fiatal magyar csoport csendes foga­dalomtétele volt és megmutatta, milyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom