Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
8. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. november Amikor a Nagy Imre kormány végre 1952-ben beszüntette a deportációt én is újra felmehettem Pestre munkát keresni. Az utcán ütköztünk egymásba a Keleti pályaudvar előtti forgatagban.- A..Á... - lelkendezett az én barátom - hát újra Pesten öreg csatár. Mondtam én hogy ne csüggedj. Mi, akik annyi megpróbáltatáson estünk át ki bírunk egy kis kitelepítést is. Sajnálom, hogy nem tudok veled hosszabban elbeszélgetni, de sietek haza. Mert tudod megválasztottak képviselőnek. Ma is egésznap ülésen voltam a Parlamentben. És ott pénteken csupa frocliból, csak húsétel van. Én pedig tudod, pénteken meggyőződésből nem eszem húst. Tudod elvi kérdésben nem ismerek tréfát. Az én családom vallásos. A feleségem most mondatot hálaadó Istentiszteletet amikor kineveztek személyzetisnek, a könnyűiparba. Mert kiben bizzon a szegény ember a mai nehéz időkben, ha nem az Istenben. Te nem is sejted, hogy egy ilyen beosztás mennyi körültekintést ki- ván. Igazi ideg-munka. De ha nem én vagyok ott elfoglalja a poziciót valamelyik megátalkodott komcsi. Nem igaz?... Na rohanok. . .a gyomrom majd kilukad az éhségtől... De már ilyen a proli sors. Válaszra sem várva elrohant. Magamban tűnődtem, hogy milyen jó hogy ilyen segitő-kész emberek is vannak a világon. Emberek akikben van még meggyőződés, elvhüség. Meglátszik, hogy 6 is abba az iskolába járt ahova én. Büszke voltam rá. Ezután már csak a forradalom után találkoztunk. Mindketten útban voltunk Kanada felé, a Venezuela nevű óceánjáró fedélzetén.- Milyen kicsi a világ! Édes öregem de örülök, hogy látlak. Legalább van valaki aki ismeri a múltamat és tudja,hogy milyen önfeláldozóan mindig másokért á álldoztam fel az életemet. Itt is elvállaltam azt, hogy én legyek a turista- osztály tolmácsa. Most képzeld egy éretlen tacskó aki azzal vág fel hogy szabadságharcos volt, megfenyegetett hogy megver! Hallottál már ilyet?... Csak azért mert párttag voltam. Persze azt nem tudják, hogy mit kockáztattam másokért mint személyzetis?... A sok hálátlanja...Mert én megcsömörlöttem a kommunizmustól barátom. Megutáltam azt a sok kétszinü embert akikkel körül voltam véve. Azt se veszi senki figyelembe, hogy a forradalom alatt is harcos résztvevője voltam a városi közellátásnak... Tudod szerencsére még a forradalom előtt elkezdtem tanulni angolul. . . így aztán a montreáli nagybátyámnak nem volt sok nehézsége állást szerezni a szegény magyar szabadság- harcos unoka-öccsének. Szóval hozzá megyek most... Alig várom, hogy megszabaduljak ettől a koszos csőcseléktől. Hála Istennek Kanadában sajtószabadság van. Elhatároztam, hogy meg is irom az én kálváriás szenvedéseim történetét... - mondotta könnyes szemekkel. Majd hozzá tette:- Egyébként is most piaca lesz a szabadságharcos történeteknek. Én is igy gondolom. És úgy érzem,hogy annyira le vagyok kötelezve az én jó barátomnak, hogy a legkevesebb amit tehetek, hogy segítek neki megírni ezt a rövid kis életrajzot. Kaliforniai hírek: Az egyetlen választott kaliforniai magyar republikánus képviselő, Könnyű Ernő készülődik az 1986-os választásra. Pénzt gyűjt, a kormánypárttal tárgyal, irodát állít fel, külföldi tapasztalatokat szerez. Miután az európai helyzetet jól ismeri, az ázsiai országokat tanulmányozza. Volt már Japánban, Hongkongban, Taiwanon, Burmában. Jelenleg a kínai kormány vendége. Jövő hónapra pedig Indonéziába kapott meghívást. Belpolitikai vonalon is komoly sikerek kisérik Könnyű Ernő munkásságát. Most irta alá Deukmejian kormányzó "workfare" nevű törvényjavaslatát, mely a munkaképes egyénektől munkát követel a segély fejében. Magyar vonalon megvalósulás előtt áll az 1956-os forradalom emlékműve, melyet a tehetséges Rózsa Olga tervezett. A 150 ezer dolláros a- nyagi támogatást Könnyű Ernő szerezte meg. Ez lesz az egyetlen magyar emlékmű, melyet állami pénzen állítanak fel San Franciskóban. Felavatását a tavaszra tervezik. Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége Ifjúsági Bizottságának elnöke, Vizso- lyi Zsuzsa ez év szeptemberében, 13-tól 15.-ig ifjúsági találkozót hirdetett, melyre a magyar munkában aktiv, nagy múlttal rendelkező, köztiszteletben álló előadókat hivott meg. Színhely a Pittsburgh melletti szép pennsylvániai hegyek közt fekvő Magyar Park volt,ahol igaz magyaros vendéglátásban része - sültek az egybegyűltek. Az ifjúsági találkozóról Viczián Zsuzsa részletes beszámolót küldött, de sajnos azt terjedelme miatt lapunk szükreszabott keretei közt teljes egészében nem közölhetjük, csupán néhány fontos mondatot idézünk belőle. "...Ez a találkozó egy jól képzett fiatal magyar csoport csendes fogadalomtétele volt és megmutatta, milyen
