Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. szeptember gát.) Sváb származásához hűen szemellenzős Hitler-rajongó volt és egyben Szála- si meggyőződéses hive is. Jő néven vette alkalmazottaitól, ha nyilaskeresztes jelvényt viseltek - mint 6 - s akin ilyent látott, az biztosra vehette a fizetés- emelé st... Az alma elég messze esett a fájától: a fia György, Ludovikát végzett ugyan, de hamar olyan társaságba keveredett, hogy baloldali, sőt rövidesen szélső- baloldali elveket vallott. Zsidó nőt vett feleségül, amiért nemcsak apja tagadta ki, de tiszti rangjáról is le kellett mondania. Polgári pályára ment és tisztviselő lett, közben egyre szorosabb kapcsolatba került baloldali körökkel. Nem polgári baloldaliakkal, hanem földalatti kommunistákkal. Én 1943-44-ben találkoztam vele a Független Kisgazdapárt Polgári Tagozatának Nagymező utcai párthelyiségében, ahová a párt ifjúsági szervezetének gyűléseire jártam fel minden héten. Az ott megfordulók közé a kommunista párt elküldte a maga beépitett embereit,akik ebben - az akkor még legális - keretben fejtették ki tevékenységüket, természetesen nem fedve föl, hogy tulajdonképp hová tartoznak. A kommunista párt részéről - mint 1945 után kiderült - ketten voltak ide "delegálva": Solyom László és Pálffy György. (A sors iróniája, hogy - meredeken fölfelé Ívelő kommunista karrier után - később mindketten akasztófán végezték, mint a Rajk-per vádlottai.) Pálffy György müveit ember benyomását tette. Amikor bemutattak neki - 10 évvel volt idősebb nálam -, említettem, hogy édesapja főnököm. Elborult az arca:- Nekünk isemmi közünk egymáshoz - mondta. Többet nem került szó erről köztünk, de a jelenléti iv aláírásakor gyakran láttam a nevét, néha a magamé mellett. Pálffynak irta. És nem hiszem, hogy kommunista létére csupán "dzsentriskedni" akart volna a két f ypszilonnal. Akkor nem tudtam, hogyan jutott ehhez a névhez. Száraz,György közlése alapján most már tudom. És valamit megtanulni sohasem késő. Stirling György ADÓPRÉS ÉS ÁLLAMI PAZARLÁS KANADÁBAN Köztudomású, hogy a múlt évben óriási többséggel megválasztott konzervatív párt most csak vonakodva tesz eleget ama ígéretének, amely a gomba módra szaporodó államadósság csökkentését helyezte kilátásba. Kanada súlyosan terhelt adófizetői joggal méltatlankodhatnak, hiszen a tavaly csúfosan megvert liberálisok két kézzel szórták a közpénzt. Pillantsunk bele pl. a Secretary of State minisztériumának költségvetésébe, amely az adópénzek pazarlásának egyik főfészke. A rendelkezésünkre álló legutóbbi, 1983-84-es adatok szerint (vagyis még a liberális kormány idején) több mint ötezer esetben osztogattak néhány százastól több százezerig terjedő dollár összeget, úgyszólván fünek-fának. Érdemes megemlíteni néhány állami támogatást élvező tömörülést, illetve szervezetet. 350 dollárt utaltak ki egy rumén nyelv- tanfolyamnak Saskachewanban. 500 dollárral "jutalmazták" a tibeti nyelv tanítását Manitoba tartományban. 2,200 dolár- ral mozdították elő a mandarin és kanto- ni nyelv tanítását Newfounland és Labrador kies tájain» A tekintélyes összegek listáján feltűnik a Toronto Board of Jewis Education 231,875 és az Albertéban működő Francia Kanadai Szövetség 648,000 dollárja. A végletekig sorolhatnánk a világ legtávolabbi sarkából, főként szabad országokból ide vándoroltak számára osztogatott állami pénzeket. A szinte mondvacsinált és felháborítóan kétes, illetve nevetséges élősdiek sem hiányoznak, mint pl: Snake in the Grass Moving Theatre (12.000), Urban Alliance on Race Relations (28,220), Café Ozanam (2,500), Hysteria Magazine (6,250) vagy a Leisure Studies Club (3,000). Ha az államvezetés ostobasággal és felelőtlenséggel határos fenti példáiból sem tanulnak a kanadaiak, akkor néhány év múlva nem csak súlyos gazdasági válság, hanem gyökeres politikai változás fogja elsöpörni jelenlegi három-pártos rendszerünket. D A H I M N U S Z /Szemtanuk elbeszélése alapján irta Kugler Béla,Klagenfűrt./ 1945 májusában történt, valahol Fel- ső-Karintiában, ahol a hegyek mindinkább nőni kezdenek, és ha növésük a Grossglok- nernél meg is áll, mégis azt hinné az ember, hogy az égbe nyúlnak. A hegyek sokaságát megszámlálhatatlan völgy és sziklás szakadék szeli át, s folyócskák, hegyi patakok keresik az u- tat lefelé, a legalsó völgy, a Dráva völgye felé. A települések össze sem hasonlíthatók a magyar falvakkal. Szétszórt házak, egyik itt, a másik kétszáz lépéssel o- dább fekszik. A keskeny ösvények meredeken kacskaringózva vezetnek fel a gyümölcsfák közti házakhoz. Az egyemeletes, négyszögletes parasztház mellett vörös téglákkal kicifrázott falaival az istálló úgy tűnik, mintha palota lenne.
