Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
Ara: 1.25 USA dollár J Amerikai Magyar f ff ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely MONTHLY jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Baltimore, 1985. szeptember STIRLING GYÖRGY: Azok az ötvenes évek . . . Ujabbkori történelmünk legsötétebb korszaka az ötvenes évekre esik. Pontosabban körülhatárolva az ötvenes évek elejére: az első Nagy Imre kormány idején, 1953- 54-ben némi enyhülés kezdődött, ami hamarosan megtorpant és a politikai helyzet ismét rosszabbodott, de aztán 56 tavaszától felgyorsultak az események. Az október 23-án fellángolt forradalommal tekintjük lezártnak a Rákosi-korszakot s ami a forradalom után történt, már nem tartozik az un. ötvenes évek történetéhez. A szégyenkorszak tulajdonképp még előbb megkezdődött, hogy a naptár az ötvenes évekbe fordult; a törvénysértések, a magyar nép elnyomásának, az emberi jogok megtiprásának korszakát 1948-tól, s "Fordulat Évétől" számítjuk, amikor a kommunisták átvették a hatalmat és a polgári pártokat végleg kiszorították a politikai életből. Ezekre az évekre esnek a koncepciós perek, a személyi kultusz önkényének szörnyűségei, ártatlan emberek tízezreinek bebörtönzése, kivégzése, a kitelepítések, a magyar nép legjobbjainak meghurcolása, az értelmiség megalázása és a parasztság megtörése. Ezekre az évekre nem lehet borzongás nélkül visszagondolni. Mindenkinek megvannak a maga emlékei azokról az időkről, de senki sem beszél szivesen róluk. Akik a hatalom oldalán álltak, azért igyekeznek agyonhallgatni azokat az éveket, mert nem tiszta a lelkiismeretük és vagy bűnök súlya nyomja őket, vagy legalábbis megalkuvó néma cinkosságuk szégyenét szeretnék elfelejteni és elfelejtetni. Mert sokan tartoztak ehhez a csoporthoz: Rákosi nem egymaga csinálta az ötvenes éveket. Ahhoz sokan kellettek, olyanok, akik készségesen teljesiXXI.évf. 9.szám Csepelyi Rudolf ŐSZI VÁLASZ Jöjj el velem egy csendes este, mikor a fákon már ködszin az álom s a hullott, sárga levelekre port hint a végtelen. Jöjj el velem, az utcán már nem lesz ember s ha elmondod, mit ezerszer szegeztél kérdve rám, felelnem sem kell már talán. A ködös, szürke utca-fénybe majd megállók csendbe veled és fáradt kézzel egy utcaköre hullt levelet a szívedig felemelek. S várom, míg a sarkon lihegve fordulnak bősz. új szelek: rádnézek és elengedem a levelet És nézd majd, hogy remeg kezem: a sorsom írom és az ősz felel velem.
