Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-07-01 / 7-8. szám
1985. jul.- aug. Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal KÖNNYŰ LÁSZLÓ: TAMÁSI ÁRON: A címeresek "Mindenki lépik egyet", mondta Mikszáth. Tamási Áron, a neves erdélyi iró is lépett egy nagyot. Pályája elején irta a fenti fércmüvet, mely a szerző kiadásában jelent meg Kolozsvárott, 1931- ben. A könyv azért jelent meg saját kiadásában, mert sem Erdélyben, sem a királyi Magyarországon nem akadt kiadó, aki publikálta volna a förmedvényt. Sőt a saját kiadásában kiadott könyv is nagy felháborodást keltett. Több előfizető, köztük Reményik Sándor költő is, visszaküldte a botránkoztató könyvet a megtévedt szerzőnek. Lássuk, mi váltotta ki ezt a jogos felháborodást? ügy látszik, hogy a népi származású iró, aki akkor már elvégezte a főiskolát, megjárta Amerikát, kacérkodott a szocializmussal és szabadkőmivességgel, - elhatározta, hogy leszámol a magyar múlttal, a történelmi vezetőréteggel, a címeresekkel. E célból olyan regényt szőtt, melyben Erdély elvesztéséért az erdélyi arisztokráciát és a velük szövetkezett polgárságot tette felelőssé. Gondolta, elég tehetsége van ahhoz, hogy a demagógia eszközeivel vádiratát az átlag olvasóval elfogadtassa. De törököt fogott. A felháborodás után történelemhamisitó meséjét szivesen visszaszivta, vagy elfeledte volna, de a kiadásra felvett váltókölcsön visszafizetése még évekig emlékeztette, hogy a közvélemény erősebb, mint az ő képzelt tehetsége. Tamási Áron történetét I9I8 őszére, a Károlyi-forradalom, a románok Erdélybe való betörésének idejére tette. Ez volt az az idő, mikor az osztráklmagyar hadsereg még idegen országokban harcolt, de otthon a pacifisták már lázitották a magyar népet és Linder ur nem akart többé katonát látni. A polgárok elkezdték a különböző politikai tanácsok alapitását. A kezdeményezők közé tartozott Csetneky Kálmán kolozsvári orvosprofesszor is, akinek páciense volt gróf Ercsey Endre aranysarkantyús vitéz. Az enervált gróf beleszeretett a professzor szépséges leányába, aki elvetette magát vele, hogy azután füvel-fával megcsalja. Olvashatunk Dobroczky főhadnaggyal, egy ismeretlen diákkal, egy tábornokkal, egy csaló hadiszállitóval, egy román őrmesterrel, a székely különítmény parancsnokával stb. szerelméről. De nem különb a történet többi szereplője sem. A grófné húgát prostitúcióra tanitja. A professzor öngyilkos lesz, úgyszintén Gábor fia is. A fiatal gróf elbeszéli nagy- nénje szerelmét az oláh rablógyilkossal. Egy haldokló erdészt azzal nyugtatnak meg, hogy hamis pappal gyóntatják. Az asszimilált szász-magyar jogtanácsos csalóként végzi életét. Tilda grófné állítólagos "igazi" szerelme, Burján főhadnagy hazugsággal magának szerzi meg a grófi birtokot. Erre a grófné bosszúból ispánjával felgyújtat ja a gazdasági épületeket. Mikor pedig Tilda az ispánnak bevallja, hogy ezzel volt ideálját akarta megbosszulni, a szerelmes ispán féltékenységből megfojtja a grófnét, íme a förtelmes rémregény rövid története. íme az erdélyi történelmi osztálynak leghazugabb ábrázolása. Mert jó-jó, a főnemesek között is akadtak tévelygők, de éppen Erdély adta a magyarságnak a Báthoriakat, a Bethleneket, a Bocskaia- kat, a Keményeket, a Bánffyakat, az Aporokat, a Pázmányokat, a Rákócziakat stb. S akkor ilyen nemtelen alakokkal akarta Tamási ábrázolni az erdélyi arisztokráciát? A nemesi, polgári osztálynak is voltak megtévedt asszonyai, de egy ilyen züllött nővel akarta ábrázolni Tamási a magyar nagyasszonyokat? Ez a rágalmazásnál is rosszabb butaság, mert az iró az ellenség kezébe adta a fegyvert az el- züllött magyar vezetőréteg leváltására. Végül is szörnyűn tudománytalan az egész történelemhamisitás. Erdély nem a _ vezető-réteg züllöttsége miatt veszett el. Tessék elolvasni Daruvárt Trianon cimü müvét. Magyarországot a franciák gyűlölete, a katolikus monarchiák elleni szabadkőműves összeesküvés, az antant hatalmak titkos szerződései, a románok és csehek vesztegetései, hamisításai juttatták az ellenség kezébe. A többi szerencsétlen körülmény csak ráadás volt a tragédiához, szeg a koporsóhoz. Önkéntelenül merül fel a kérdést miért kellett ezt a hullát a romok közül kiásni, újra publikálni? Kinek volt érdeke, hogy ez a nemcsak arisztokrácia,- de nemzetellenes fércmunka újra napvilágot lásson? Feleljenek erre a Szépirodalmi Kiadó pesti urai, akik az ilyen förmedvényt is felhasználják, hogy hamis váddal a nemzet múltját gyalázzák?! Ez a nemtelen kisérlet azonban bumerángnak bizonyulhat a felvilágosult nemzet lelki reakciójában. Nekünk mindenesetre eszünkbe juttatja egy vicclap ajánlatát az iró sirfeliratáult "Itt nyugszik Tamási Áron, Mélyen leszállított áron."
