Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-05-01 / 5. szám
1984. május Amerikai Magyar Értesítő SZENTPETERY: A merényletről - mégegyszer 1981. április 20-án a francia hadsereg egyik tábornoka egy ezredes kíséretében Rómába érkezett, és sürgős kihallgatást kért a Vatikántól. A dolog akkor nem okozott feltűnést sem Párizsban, sem Rómában. Az örökké éber, a szenzáció u- tán szimatoló nyugati ujságirók valószi- nüleg észre sem vették a két magasrangu katonatiszt utazását. A francia hadseregnek végre is számos tábornoka és még több ezredese van. Nem lehet valamennyit figyelni. Különben is, sem aznap, sem a következő napokban nem történt semmi olyan, amiből valami fontos esemény közeledtére lehetett volna következtetni. Minden változatlan maradt. Két nappal később, április 22-én szerdán például, éppúgy,mint minden más szerdán a pápa áldást osztott a Szent Péter téren az ott összegyűlt zarándokoknak, turistáknak. A világ figyelme ekkor a lengyelországi eseményekre összpontosult, a Szolidaritás szakszervezet küzdelmeire, nem Rómára, ahol minden zavartalannak, békésnek látszott. Mintahogy az is volt még néhány hétig. Kerek három héttel később azonban mindez megváltozott. Éppen három évvel ezelőtt, I98I május 13-án, szerdán mintegy 15.000 ember gyűlt össze Rómában, a Szent Péter téren. A térre való belépéshez elvileg jegyre volt szükség, de a Vatikán ingyen adott jegyet bárkinek, aki kért, s ráadásul a tér e- gyes, nem is kis részeit fenntartották állóhelynek, amihez még jegy sem kellett. Szép, napos idő volt, a hőmérséklet 66f° -ra emelkedett, s a zarándokok és turisták derűsen várták ütjük csúcspontját: a pápával való találkozást. A pápa pontosan öt órakor érkezett meg. A TIME tudni véli, hogy ezen a napon, az audencia végeztével beszédet ki- vánt mondani, amelyben, mint annyi más alkalommal, újra hangsúlyozni akarta: a gazdagoknak erkölcsi kötelessége segíteni a szegényeken. A Rerum Novarum, XIII. Leo pápa enciklikája kibocsájtásának 90. évfordulója volt. Előbb azonban a Szentatya a nyitott, Jeep-szerű autójában állva üdvözölte az őt lelkesen köszöntő tömeget. Sokakkal kezet fogott, kisgyermekeket emelt fel, s csókolt meg, és aztán az utolsó kör végén, 5 óra 19 perckor egy fehér ruhás lánynak nyújtotta kezét. S ekkor lövés dördült. Aztán még egy, s még egy, összesen talán három, vagy talán még több is. A revolvert, s a merénylő karját később milliók látták egy éppen a lövésekkor készített fényképen, de a pápa talán látta magát a merénylőt is. Néhány pillanatig még állt, aztán megingott, s lassan személyi titkára karjaiba hanyatlott. A sofőr a tér szélén álló mentőkocsihoz hajtott. A súlyosan sebesült pápa nem vesztette el eszméletét. Bátorságra buzdította azokat, akik közvetlen közelébe voltak, s újra és újra megköszönte segítségüket. Aztán a Madonnához fohászkodott, s végül, már a kórházban egy ápolónak tette fel a kérdést, amelyet rövidesen milliók és milliók ismételtek: "Miért tették?" Tették? így, többesszámban? Igen, többesszámban. Mert a pápa nem arra célzott, hogy többen is lőttek rá, hanem arra, hogy a merénylő mögött egy egész szervezet állt. A Szent Péter téren eközben letartóztatták a tettest. Leticia nővér, egy bátor apáca megragadta egy szakállas fiatalember karját, s azt kiálltotta: "Te voltál, láttam, hogy te voltál." A fiatalember kétségbeesve igyekezett megszabadulni tőle, de hiába. Mielőtt ki tudta volna szabadítani karját, odaértek a rendőrök. A rendőrségen aztán kiderült, Mehmet Ali Agcának hivják a merénylőt, török nemzetiségű és Törökország egyik börtönéből szökött meg. Lassan fény derült arra is, hogy Agcát még 1979-ben Istanbulban letartóztatták, és a népszerű, s nagytekintélyű ujságiró, Abdi Ipekci meggyilkolásával vádolták. Csakhát e téren sok minden nem volt rendben. Ipekcit, aki az Istanbulban megjelenő MILLIYET szerkesztője volt, öt teljes hónappal Agca letartóztatása előtt ölték meg. A rendőrség nyomozása öt hónapig teljesen eredménytelen volt. Ezt látván a lap egy Törökországban óriásinak számitó (több, mint 100 ezer dolláros) jutalmat Ígért a nyomra vezetőnek. Öt hónap után, egy szép napon egy névtelen telefonáló közölte a rendőrséggel, hogy a tettes egy Ali nevű fiatalember, aki éppen akkor egy bizonyos kávéházban tartózkodott. A szóbanforgó kávéház a jobboldali gondolkodásúak (főleg diákok) ismert találkozóhelye volt. A rendőrség kiszállt, s úgy, ahogyan azt a telefonáló Ígérte, ott találták Agcát. Agca nem fejtett ki ellenállást, s nemcsak, hogy nem tagadta a vádat, hanem úgyszólván első szóra beismerte, ő követte el a gyilkosságot. A török törvények szerint gyilkosságért halálbüntetés jár. Ilyen fiatal korban, az életről ilyen könnyen lemondani enyhén szólva különös. Még különösebb azonban, hogy az ismeretlen telefonáló sosem jelentkezett a jutalomért. A bírósági tárgyalás megkezdése után, Agca hirtelen visszavonta beismerő vallomását, s kijelentette, bár nem ő követte el a bűncselekményt, de tudja ki a tettes. Abban az időben e váratlan for3.oldal
