Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
1984. március Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal FLORIAN TIBOR: MÁRCIUSI FELHŐK Márciusi felhők fodra lengett a hegy fölött, árnyuk suhanc szelekkel, dombról-dombra szökdösött, de hirtelen kinyilt az ég, mint egy kék legyező, szállni kezdtem, s velem szállt a völgyből minden fenyő. SODRO ARBAN A bukó napot, csillagot hiába keresed, elhagytak, sem a süllyedő időt, eszméket, tárgyakat s a holtakat. El, változik és forogva nő az embertelen természet, de egyre süpped és embertelenebb lesz a forgó élet Fáj? Hát ne fájjon, ha nem ért és a mélybe sodorna korod, elég, ha ember voltál, ki a sodró árral vitatkozott. MINT LÉGGÖMB Mint léggömb már felhők fölé száll életem, a Föld egyre messzebb, elvágták kötelem. Vajon lesz még csillag, melyen kiköthetek, Istenről zengni el utolsó versemet? TŰNŐDÉS ... Negyedi Szabó Margit Panaszomat nem hallja senki, Bánatomat magamba rejtem Vigyázni fogok jól magamra, Szemem könnyet soha ne ejtsen. Olyan lesz az arcom, mint a márvány. Miként a sir, oly néma az ajkam, Megyek amerre visz a Sors, Az életen át, csak egymagámban... FLÓRIÁN TIBOR: A túlélő es a hitvalló nemzet A múltjától és a történelmétől megfosztott nemzet a jelenében él. Kísérletet tesz időnként, hogy a reá kény- szeritett kigyóbört meglazítsa, mozogjon benne és azt, amennyire lehet a saját testi és lelki formáihoz igazit3a. Megkisétli tehát a túlélést egy olyan korban, amikor a cselekedetek és az e- gyéni magatartás, életforma irányát az állam szabja meg és nem a saját akarata. Ilyen helyzetben még azt sem ő dönti el, hogy milyen évfordulókat ünnepeljen. A hivatalos ország annak ünneplésére kényszeríti, amit el akarna felejteni: a megszállást, függetlenségének elvesztését, saját életét, irányitó cselekedeteinek, ország-formáló akaratának megbénítását. Arra kényszerül, hogy járombafogásának napját "felszabadulásnak" -nak nevezze és körültáncolja rabtartóit és saját börtönét. A túlélést- gyakorló nemzet, különösen második, harmadik nemzedékében megszűnik történelmi emlékei, évfordulói felé tekintő, múltját tisztelő közösség lenni. Gyökere már nem nő a mélybe, /tisztelet a kivételeknek/ a messzi múltba. A megszállást jelentő "felsza- badulás"-ig, vagy az őrjöngő és a nagyhatalmak országvesztő Ítéletét maga ellen kihivó Tanácsköztársaságig nyúlhat. A mélyreható gyökerek nélküli nemzetet - ha nem ébred önmagára és nem ássa magát a mélybe - minden vihar kitépheti és lassan odáig jut, hogy még nyelvét sem tudja megvédeni a párt zsargontól és az utca "hekusok" elől rejtőző szóficamaitól. Nagyobb veszély fenyegeti, mint a latin és a német nyelv árnyékában fényretörését csak küzdelemmel kivivő nyelvünket. Akkor felszínre akart törni, hogy élhessen és hagyományait , az európai kultúrát magyar nyelven közvetítse népének. Ma lombját és törzsét kell féltenie ártó rovarok a- lattomos és lassan pusztító támadásától. Önkéntelenül adódik, hogy az otthonában élő nemzettel szembeállítsuk az öt földrészen szétszórt magyarságot. Az emigrációnak különösen az első nemzedéke szintén a túlélésért küzdött, de sehol és semmiféle hatalom nem kény- szeritette erre, hogy elássa történelmét. Megtagadja és elfelejtse idegen hatalmak őrlő fogai közé került testvéreit Uj környezetének évfordulóit sem kényszeritették megünnepelni, s ha állampolgári illendőségből zászlót tűzött ki háza homlokzatára, azzal nem
