Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
f Amerikai Magyar g ff ÉRTESÍTŐ ^LNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Baltimore, 198^. március STIRLING GYÖRGY: Sajtószabadság és demokrácia Szabad sajtó...Demokrácia...Szólásszabadság... De szivesen is használják ezeket a szavakat a szónokok szerte a nagyvilágban az emigráció március 15-i ünnepségein! Nagy pátosszal emlegetik a sajtószabadság kivívásának jelentőségét és i- dézik a jelenetet, amikor 136 évvel ezelőtt Pető- fiés társai rátették kezüket a szabad sajtó első nyomdagépére, hogy megvalósítsák azt, amit később törvénybe is iktatott az országgyűlés: "Gondolatait sajtó uxján mindenki szabadon közölheti!" A szónoki emelvényről gyakran halljuk, mennyire fontos az ember életében, hogy szabadon, minden korlátozás, cenzúra, félelem nélkül Írhassa meg, amit akar. Azt, amiben hisz, amit igaznak vél, aminek papirravetését lelkiismerete szerint szükségesnek érzi. És a legtöbb öblöshangu szónok azzal tetézi meg lelkesítő körmondatait, hogy igy dörög hallgatósága felé: - Ezért is jöttünk el a kommunizmusból! Mert sajtószabadság nélkül nem lehet élni. És milyen csodálatos dolog, hogy Amerikában élvezhetjük a szabad sajtó áldásait!Mert itt tényleg megvalósult az, hogy mindenki szabadon közölheti gondolatait...\ A közönség tapsol és lelkesedik. Ki lenne ünneprontó és ki merészelné megkérdezni: tényleg igy van-e és azonkívül, hogy az újságíróknak nem kell tartaniok rendőrségi vagy bírósági megtorlástól - ahogy az megszokott dolog a kommunista diktatúrákban -, vajon más erőkkel nem kerülhet-e összeütközésbe az, aki megírja a véleményét? Vajon a társadalom egészében átérzik-e a szabad véXX. évfolyam, 3. szám Az első magyar felelős kormány MÁRCIUS IDUSÁRA Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mini csillagok ragyognak boldogan, S fényt szórnak minden születő tavasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az, melynek fordulója Ibolyáit ma a szivünkbe szórja. Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett. Kokárda lengett, zászló lobogott; A költő kérdett, és felelt a nemzet. Ma nem tördel bilincset s börtönajlót Lelkes tömeg, de munka dala harsog. Szépség, igazság lassan megy előre. Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. De azért lelkünk bűsan visszanéz. És emlékezve mámoros lesz tőled. Tűnt március nagy napja, szép tavasz. Mely fölráztad a szunnyadó erőket. Mely új tavaszok napját égre hoztad. Mely új remények ibolyáját fontad. Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott. Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot.' Juhász Gyula
