Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
18. ol da/. Amerikai Magyar Értesítő' 1984. február Szólni kell Az életben vannak alkalmak, amikor hallgatnunk kell, s vannak idők, amikor szólnunk kell. Néha kellemetlen szólnunk, de bűn lenne, ha hallgatnánk. A helyes egyensúly ebben segíti családunk boldog életét, és adja meg a nyugodt lelkiismeretet. Mostani levelemet igy is címezhetném: A néma szülőhöz. A gondolatot ehhez egy történet adta meg. Szomorú, de igaz történet. - Rózsika egyik reggel hazajön édesanyjához„ és zokogva mondja:- Jóska válni akar, mindennek vége. Az anya megrettenve kérdi:- De hát mi történt? Hogyan jutottatok ^ idáig? És Rózsika elmondja az okot és vádat, mely anyját Ítéli el:- Ott kezdődött, hogy te, amikor Jóska először jött hozzánk, nem figyelmeztettél engem, hogy ő nem hozzám való. Örültél, hogy valaki el fog venni engem. . .És te nem figyelmeztettél akkor, hogy én nem vagyok készen a házasságra. Nem szoktattál rá a házimunkára, nem tanítottál meg főzni sem, csak hagytál szórakozni, könnyen élni.. .Ha valamit ro’sszul tettem, még apát sem engedted szólni, és mások előtt mindig dicsértél. Nem szóltál, amikor szólni kellett volna... így történt ez az egyik családban. És igy történik ez mostanában baráti körökben, társadalmi életünkben. Mosolyogva köszöntjük egymást, ölelkezünk, bókokat mondunk, és Isten ments, hogy a hibát megnevezzük és az igazságot nyíltan kimondjuk. Pedig tudjuk, hogy mindegyikünknek van hibája, s lenne javítani való bennünk, de ezt csak egymás háta- mögött merjük elsuttogni. Ezért van az, hogy társadalmi életünk nem őszinte, és egyáltalán nem szolgálja a keresztény magyar ügyet. S igy kezd ez a hallgatás divat lenni már templomainkban is. Hiba volt ugyan a múltban a csak korholó prédikáció,mert a lelkeket inkább felemelni kell. Még nagyobb hiba lenne, ha személyi hibákat említenénk a templomban. De amikor most a másik végletbe esünk át, és már alig merjük a fehéret fehérnek, a feketét feketének nevezni, és az erkölcsi parancsokat csak szelíd intelmekké fokozzuk le, hogy ne bántsuk a hívők érzékenységét, s ne csökkentsük a perselyezés e- redményét, ez már eltérés Krisztus igazi kereszténységétől. így történt, hogy az egyik kórházi ágyon János utolsó napjaiban igy vádolta meg a papját:- Te mindig barátom voltál. Együtt szórakoztunk, iszogattunk gyakran. De nem figyelmeztettél az élet komolyságára, s nem készítettél el erre a fájdalmas útra. Nem szoltál, amikor szólni kellett volna... Szomorú, amikor udvariasságból vagy érdekből, hasznok miatt kezdünk elhallgatni a keresztény vagy magyar ügyről a társaságban vagy a családunkban. Ekkor már mi is segítjük a világot a lejtőn. Szólni kell! Van idő, amikor hangosan szólni kell! Ha már lélegzeni is nehéz, akkor is szólni kell! KMV Fr. Szépe László I------------------------------------------------------------I j I ODA EGY PISPEKROL■■■! j Most, hogy "püspök" lettél, j el ugyan mit értél? { Viselt dolgaidra ! j csak koronát tettél! í I Ha nem is mondod ki, { bensődben ott tombol { és marcangol a vád: j "Nem épit, ki rombol!" I Köpönyegforgatás I nem a legszebb erény, j j sokkalta kedvesebb, j I ki igaz és szerény. j Te ezt nem érted, j mert tüzel a bosszú, lészen szenvedésed emiatt még hosszú! j Most, hogy "püspök" lettél, { j el ugyan mit értél? j A meglévők mellé j uj álarcot tettél. Majd lehullik ez is a többivel együtt j az itélőszéknél, I mikor az óra üt. I i i I Tildy is lelkész volt, j a "palástos hóhér", j lehet, hogy rád is vár ez a csúnya babér. Rangban már elhagytad I s tettekben sem késel ! I fajtádat rombolod, í I csak épp’, hogy nem késsel. { Hazaárulókkal üldögélsz egy sorban, velük megegyezel ! elvben és modorban, í Ha majd egy szép napon j ] elnyel a temető \ j Felírjuk: "Itt nyugszik ) egy muszka-vezető!" j j - Sámán - j
