Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1984. december HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Sods József Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. ők maguk sem tudják adni - tovább ballagnak. Tovább a hü kötelességteljesités utján, taposva a szűz havat az állam és a társadalom biztonságának megóvása érdekében. A két csendőr két különböző korú ember. Kötelességteljesitésük iránya egy, hűséges, jó bajtársak, de mint emberek mégis két külön világ. Mások az érzéseik és mások a gondolataik. De abban mégis egyek, hogy övéik iránti szeretetük és mélységes vallásosságuk egyaránt melegséggel járja át szivüket-lelküket a fenyőfa előtti megállás áhítattal teljes pillanatában. Az idősebb gondolatai hazaszállnak otthonába. Látja maga előtt asszonyát és hallja gyermekeinek édesen csilingelő hangocskáját, - anyuka, mikor jön már a Jézuska? - Talán éppen ez időben gyújtja meg felesége a karácsonyfa gyertyáit és csillagszóróit. A gyermekek örömteljes sikongással rohannak a szobába, s ott az eléjük táruló látvány lenyűgöző, nagyszerű hatása alatt pillanatra megtorpannak, csillogó szemeikkel csodálkozón bámulnak. Kicsiny gyermeki szivükkel megérzik az örök hitet: Jézus él és szerető gondoskodással uralkodik az emberek fölött. íme, nekik is mennyi szép ajándékot, játékot adott. Hallja felesége hangját, amint kicsinyeihez szól: - Gyerekek, először meg kell köszönni Jézuskának a jóságát, imádkozzatok szépen! - A kicsiny gyermekkezek összekulcsolódnak és felcsendül az ajkukon az Ur imádsága: Miatyánk, ki vagy a mennyekben. . .Az öregebb csendőr boldogan mosolyog. Hála Neked mindezért, jó Istenem! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ám a gondolatok nem állnak meg. A fénynél gyorsabban cikázva követik egymást. Röpke pillanatra saját gyermekkora villan fel előtte, látja édesanyja ezüsthajjal övezett drága arcát. Majd az is eltűnik és máris a vérzivataros háborúban átélt kárpáti-karácsony borzalmas emléke viharzik fel lelkében. Ezt a képet azonban ő hessegeti el magától, mint egy csúf madarat. - Mindez pedig pillanatig tartott és az öreg csendőr halk, tovaröppenő sóhajjal mozdul. Társára néz, menni kell tovább. Első a kötelesség. A próbacsendőr karácsonyfája * A fiatalabb csendőr mintha megérezte volna a másik gondolatát, azzal egyidő- ben állt meg a hósubás kis fenyő előtt. Nem sok év óta csendőr, a lelke kevésbé edzett még, mint az idősebbé, kissé fájón érinti, hogy e szent estén nem lehet szerettei körében. Gondolatai az ütjük eddigi részében is gyakran elszálltak o- da, ahova ma este szivének erejével oly nagyon vágyott. Mikor azonban megállt a kis fenyő előtt, csaknem fennhangon buggyant ki megremegő ajkán: - Édesanyám! - Az otthon melegét érezte tagjain elömleni, látta szüleit és testvéreit a régi és oly jól ismert bútorok között. Együtt van^az egész család, csak éppen ő hiányzik. Édesatyja kissé reszketős, de mégis érces hangon előénekel a szent énekeskönyvből, s ebben a többiek áhita- tos buzgalommal segítik. Édesanyja és kis húga - kit ő mindig dédelgetett - vékonyan, szemérmesen, öccsei pedig ka- maszos hangon, de nagyon komolyan. Azután látja, amint estebédhez ülnek össze. Atyja mondja most is az asztali imát, majd késsel keresztet vet a kenyérre, s úgy szegi meg azt. Boldogan szemléli a kedves lelki képet. Együtt boldog az ö- véivel. Később vendégek érkeznek hozzájuk. Egy neki kedves leány a szüleivel és testvéreivel, hogy a két család együtt menjen majd az éjféli misére. Évek óta igy van ez, igy volt már az ő gyermekkorában is. Látja édesanyja szeretett alak-
