Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

1983. január Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal piros - jelei mindenkit ellenzékivé tettek, akiben volt szív s aki a tör­ténelmi viharból épen és megújulva a- karta látni kikerülni hazáját, Magyar- országot. Igen, már akkor is ellenzé­ki voltam, ha messze nem is annyira mint manapság vagyok ellenzéki a ha­zámban uralkodó rendszerrel szemben. Mert az 19^5 előtti rendszert - min­den hibája ellenére és minden gyarló­ságával együtt is a magáénak érezhette a tisztességes ember. De a mai budapes­ti rendszert nem érezheti magáénak sen­ki, aki magát igaz embernek, jó magyar­nak tartja. Aztán jött 19^5» a "felszabadulás". Amikor az újrakezdés, a fizikai talp- raállás támogatása mellett sem lehe­tett más az ember, csakis ellenzéki. Ellenzéki a lassan mindent eladó, el­áruló, oroszokat kiszolgáló, szolgai­an talpnyaló, középosztályt, paraszt­ságot, országot tönkretevő kormánnyal, rendszerrel szemben. Ellenzéki kellett legyen szóban és Írásban. Amig lehe­tett. Amig el nem kellett menekülnie hazájából, vagy amig rá nem csapták a börtönajtót. Mint rácsapták 194-8-ban Mindszenty Józsefre is, és már egy évvel előbb e sorok Írójára is. A "ti­pikus" ellenzéki újságíróra, aki - a vádirat szerint - azért kapta a hétesz- u.endő kényszermunkát, mert cikkeivel rágalmazta a Népköztársaságot és valót­lanságokat terjesztett a szocialista rendszerről... Nagy szünet, majd világosodni kezd az ég alja. Majd hirtelen vakitó vil­lanás: kirobban a forradalom, végig rohan az országon és győz! Elsöpri a népnyuzó rendszert és az újságíró - hosszú kényszerszünet után - ismét Író­gép mellé ülhet. És irhát, cenzúra nél­kül, megkötöttségek nélkül, a szive szerint. És ekkor, ekkor teljesülhe­tett először régi vágya: hogy végre kormánypárti lehetett! Hogy egyszer nem kellett "tipikus" ellenzéki módon kifogásolnia, bírálnia, a hibákat pel­lengére állítania! Hogy gátlás nélkül, őszintén, tiszta szívből lelkesedhe­tett, lelkendezhetett! És dicsérhe­tett. Dicsérhette a kormányt, mely a nép akaratát, kívánságait valósította meg és az ország javát szolgálta. Ez a korszak azonban csak egy futó pillanatig tartott: mindössze tizen­egy napig adatott meg az újságírónak, hogy ne legyen ellenzéki...Aztán kez­dődtek élőiről a segédmunkás évek, a megaláztatások, a küzködések. Mit te­hetett mást? Ismét ellenzékivé lett - tipikusan azzá! -, igaz, hogy vélemé­nyét nem Írhatta le sehol, mert erre a véleményre nem volt kiváncsi senki sem: eltiltották pepirtól, íróasztal­tól, tolitól, írógéptől és mindenféle szerkesztőségtől. így csak magában - önmagának - volt tipikus ellenzéki, a amig egyszer megunta ezt az állapotot. Úgy érezte, eleget tét a hazája irán­ti hűség követelményeinek - két föld­rengéskor maradt otthon, amikor mások elmentek, két sorsfordulókor tartott ki, mert úgy érezte, valakinek marad­nia is kell - többet senki sem követel­het tőle. Még egy alkalmat nem sza- laszt el - gondolta - (akkor, amikor már kicsit javult a helyzet) vette a kalapját és búcsút mondott a kapufél­fának. Hogy nekivágjon a nagyvilágnak és ismét újságíró lehessen. Természe­tesen tipikusan ellenzéki... Hát igy történt, ez volt. És ez van - ahogy manapság Pesten mondják. Hogy az újságíró ma ellenzéki, azon nem le­het csodálkozni és kár is külön megje­gyezni: ez az emigráns újságíró "tipi­kusan" ellenzéki. Az emigráns újságíró nem is lehet más, csak ellenzéki. Ter­mészeténél fogva, a dolgok logikája és rendje szerint. Az emigráns újságíró neve mellé odatenni az "ellenzéki" jel­zőt, körülbelül olyan, mint a halról megjegyezni, hogy a vízben úszkál, vagy a madárról, hogy a levegőben re­pül. Ezek a teremtmények azt teszik és úgy, amit és ahogy a sors rendelt szá­mukra: az emigrációba kényszerült új­ságíró feladata nem lehet más, mint az ellenzékiség. Természetesen nem az ö- kölrázó, elvakult, önmagáért való ér­zelmeken alapuló, szubjektív sérelmek­ből fakadó ellenzékiség, hanem a tár­gyilagos, higgadt, felvilágosító, szem- nyitogató, vagy ha tetszik "építő" el­lenzékiség, melynek fókuszában mindig népünk, nemzetünk, hazánk érdekei, a jövő kibontakozásának szempontjai áll­nak. Ez az ellenzéki újságíró köteles­sége, ezért adta számára a Jóisten a lehetőséget, hogy írjon és képességet, hogy egymás mellé tudja rakni a betű­ket, szavakat, mondatokat, némikép ér­telmes szöveggé, mondanivalóvá formál­ni azokat. "Tipikusan" ellenzéki mon­danivalóvá, természetesen. Ha ezek a tipikusan ellenzéki maga­tartás, a tipikusan ellenzéki újságí­rás ismérvei, habozás nélkül vállalom azokat. Akár elismerő, akár megrovó hangsúllyal mondja is valaki rám ezt a jelzőt, hogy"tipikus" ellenzéki...Mert a világ, a kor a körülmények kénysze- ritettek rá, hogy azzá legyek és most is oly korban élünk, amikor mindenki­nek határozottan és egyértelműen szint kell vallania. Mindenkinek el kell döntenie, hová tartozik s ezért nem le­het egy kicsit ellenzéki, egy kicsit lojális azokkal, akik ma otthon hatal­mon vannak. Mert vagy az ő érdekeiket

Next

/
Oldalképek
Tartalom