Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983. január Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal piros - jelei mindenkit ellenzékivé tettek, akiben volt szív s aki a történelmi viharból épen és megújulva a- karta látni kikerülni hazáját, Magyar- országot. Igen, már akkor is ellenzéki voltam, ha messze nem is annyira mint manapság vagyok ellenzéki a hazámban uralkodó rendszerrel szemben. Mert az 19^5 előtti rendszert - minden hibája ellenére és minden gyarlóságával együtt is a magáénak érezhette a tisztességes ember. De a mai budapesti rendszert nem érezheti magáénak senki, aki magát igaz embernek, jó magyarnak tartja. Aztán jött 19^5» a "felszabadulás". Amikor az újrakezdés, a fizikai talp- raállás támogatása mellett sem lehetett más az ember, csakis ellenzéki. Ellenzéki a lassan mindent eladó, eláruló, oroszokat kiszolgáló, szolgaian talpnyaló, középosztályt, parasztságot, országot tönkretevő kormánnyal, rendszerrel szemben. Ellenzéki kellett legyen szóban és Írásban. Amig lehetett. Amig el nem kellett menekülnie hazájából, vagy amig rá nem csapták a börtönajtót. Mint rácsapták 194-8-ban Mindszenty Józsefre is, és már egy évvel előbb e sorok Írójára is. A "tipikus" ellenzéki újságíróra, aki - a vádirat szerint - azért kapta a hétesz- u.endő kényszermunkát, mert cikkeivel rágalmazta a Népköztársaságot és valótlanságokat terjesztett a szocialista rendszerről... Nagy szünet, majd világosodni kezd az ég alja. Majd hirtelen vakitó villanás: kirobban a forradalom, végig rohan az országon és győz! Elsöpri a népnyuzó rendszert és az újságíró - hosszú kényszerszünet után - ismét Írógép mellé ülhet. És irhát, cenzúra nélkül, megkötöttségek nélkül, a szive szerint. És ekkor, ekkor teljesülhetett először régi vágya: hogy végre kormánypárti lehetett! Hogy egyszer nem kellett "tipikus" ellenzéki módon kifogásolnia, bírálnia, a hibákat pellengére állítania! Hogy gátlás nélkül, őszintén, tiszta szívből lelkesedhetett, lelkendezhetett! És dicsérhetett. Dicsérhette a kormányt, mely a nép akaratát, kívánságait valósította meg és az ország javát szolgálta. Ez a korszak azonban csak egy futó pillanatig tartott: mindössze tizenegy napig adatott meg az újságírónak, hogy ne legyen ellenzéki...Aztán kezdődtek élőiről a segédmunkás évek, a megaláztatások, a küzködések. Mit tehetett mást? Ismét ellenzékivé lett - tipikusan azzá! -, igaz, hogy véleményét nem Írhatta le sehol, mert erre a véleményre nem volt kiváncsi senki sem: eltiltották pepirtól, íróasztaltól, tolitól, írógéptől és mindenféle szerkesztőségtől. így csak magában - önmagának - volt tipikus ellenzéki, a amig egyszer megunta ezt az állapotot. Úgy érezte, eleget tét a hazája iránti hűség követelményeinek - két földrengéskor maradt otthon, amikor mások elmentek, két sorsfordulókor tartott ki, mert úgy érezte, valakinek maradnia is kell - többet senki sem követelhet tőle. Még egy alkalmat nem sza- laszt el - gondolta - (akkor, amikor már kicsit javult a helyzet) vette a kalapját és búcsút mondott a kapufélfának. Hogy nekivágjon a nagyvilágnak és ismét újságíró lehessen. Természetesen tipikusan ellenzéki... Hát igy történt, ez volt. És ez van - ahogy manapság Pesten mondják. Hogy az újságíró ma ellenzéki, azon nem lehet csodálkozni és kár is külön megjegyezni: ez az emigráns újságíró "tipikusan" ellenzéki. Az emigráns újságíró nem is lehet más, csak ellenzéki. Természeténél fogva, a dolgok logikája és rendje szerint. Az emigráns újságíró neve mellé odatenni az "ellenzéki" jelzőt, körülbelül olyan, mint a halról megjegyezni, hogy a vízben úszkál, vagy a madárról, hogy a levegőben repül. Ezek a teremtmények azt teszik és úgy, amit és ahogy a sors rendelt számukra: az emigrációba kényszerült újságíró feladata nem lehet más, mint az ellenzékiség. Természetesen nem az ö- kölrázó, elvakult, önmagáért való érzelmeken alapuló, szubjektív sérelmekből fakadó ellenzékiség, hanem a tárgyilagos, higgadt, felvilágosító, szem- nyitogató, vagy ha tetszik "építő" ellenzékiség, melynek fókuszában mindig népünk, nemzetünk, hazánk érdekei, a jövő kibontakozásának szempontjai állnak. Ez az ellenzéki újságíró kötelessége, ezért adta számára a Jóisten a lehetőséget, hogy írjon és képességet, hogy egymás mellé tudja rakni a betűket, szavakat, mondatokat, némikép értelmes szöveggé, mondanivalóvá formálni azokat. "Tipikusan" ellenzéki mondanivalóvá, természetesen. Ha ezek a tipikusan ellenzéki magatartás, a tipikusan ellenzéki újságírás ismérvei, habozás nélkül vállalom azokat. Akár elismerő, akár megrovó hangsúllyal mondja is valaki rám ezt a jelzőt, hogy"tipikus" ellenzéki...Mert a világ, a kor a körülmények kénysze- ritettek rá, hogy azzá legyek és most is oly korban élünk, amikor mindenkinek határozottan és egyértelműen szint kell vallania. Mindenkinek el kell döntenie, hová tartozik s ezért nem lehet egy kicsit ellenzéki, egy kicsit lojális azokkal, akik ma otthon hatalmon vannak. Mert vagy az ő érdekeiket
