Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
1983. április Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal magyar is, aki a "Karikázó" cimü lap szerkesztője. Hogy ez mi fán terem és hányán olvassák, az mindenki számára rejtély... De a legtöbb meglepetéssel az idei lista szolgált, mellyel a pár héttel ezelőttj február 10-én tartott "Humga- rian-American Day"-re (az m betű nem sajtóhiba a Hungarian szóban: a meghívottak listájának élén állt ez a cim, ezzel a hibával, ami arra vall, hogy a külügyben még az etnikek nevét sem tudják pontosan leirni, vagy nem is fordítanak rá különösebb gondot...) csőditet- ték össze az arra érdemeseket. Számsze- bint még a tavalyinál is többet: nyolcvan kilencet! S vajon kik voltak azok, akik szaporították a listát növelték a lista hosszát? Tanulságos lesz őket név- szerint is felsorolni, hadd lássuk, kik képviselhetik a magyarságot az amerikaiak előtt és kiknek a véleményére, tanácsaira kiváncsiak ők? Az Amerikai Magyar Szövetség baloldali szárnyának öb- löshangu exponenseinek és nagypipáju, kevésdohányu akarnokainak neveit csaknem teljes számban ott olvashatjuk: a meghívottak közt volt Beke Imre, Kazel- la Ignác, Doktor Detörök Dénes, és természetesen a velük egy húron pendülő Értavi József és Nagy Károly is. A baloldal ezúttal dominálta a terepet: a jelenlevőknek majdnem a fele ebbe a kategóriába tartozott, ami az arányok u- jabb torzulását jelentette. Külön figyelmet érdemel a sajtó képviselőinek névsora, mely 15 főt foglal magába: hét rádióst és nyolc szerkesztőt, illetve ujságirót. Hadd soroljam fel őket! Mindjárt elsőnek áll Apatini Gyula neve (mivel New York határain túl ez a név aligha mond valamit valakinek is, bemutatásul annyit, hogy rádiós és népdalénekes), aztán a többi rádiósok Kálmán László és még néhány e műfajban működő ur, akiknek közvéleményformáló hatása (és hire) jószerivel nem terjed túl egy-egy város, negyven-ötvenkilomé- teres körzet határain. S azon túl egy lélek sem ismeri őket, de véleményüket sem, következéskép az emigrációs közvéleménynek csak egy egészen szűk körében lehet hatásuk. (Ami részben még szerencse is, de vajon ez elég jogcim-e egy országos értekezleten való részvételhez. . .?) No lássuk, kik képviselték az emigrációs sajtót, az amerikai magyarság újságjait, melyekből még jelenleg is él több mint húsz, ha a kanadai lapokat is beleszámitom. (Ami indokolt, mert a nagyobb kanadai magyar újságok az Egyesült Államokban is igen elterjedtek, némelyiknek külön amerikai kiadása és többezer amerikai magyar olvasója van, akiken keresztül közvéleményalakitó hatása vitathatatlan.) A sajtó részéről a már emlitett Gombos Zoltánt Hóka Mihályt és a jobbára hazai cikkekből összeollózott újságját Chicagóban szerkesztő Halmágyi Lajos Ádám szerepeltek a listán és "futottak még" Lipták Béla és Ludányi András az Itt-Ott-tól, Magas István (?), Magyar Judith, a már emlitett "Karikázó" szerkesztőnője, akinek lapja csak annyiban hasonlit egy újsághoz, hogy ezt is papirra nyomják. A "Washingtoni Krónikát” ketten is képviselték a külügyminisztériumban: egy másik washingtoni társaságbeli uriasszony nevét is ott olvashatjuk a meghívottak között, mint a Washingtoni Krónika forditóját(?). Ez volt tehát a lista. Azok listája, akikről a State Department-ben azt hiszik (mert valószinüleg úgy informálták őket, ki tudja kicsodák...?), hogy a magyar emigráns sajtót - vagy ha tetszik, a magyar etnik sajtót - képviselik. Érdemes kapásból végig futni a legnagyobb amerikai magyar lapok cimein és megnézni az érem másik oldalát is: kik nem voltak ott az értekezleten, akiknek pedig ott kellett volna lenniök? Katolikus Magyarok Vasárnapja: az amerikai magyarság legrégibb, az amerikai magyar katolikusok egyetlen politikai hetilapja, többezer előfizetővel és olvasóval nemcsak Amerikában, de a világon mindenütt,ahol magyarok élnek. Senki sem képviselte a külügyminisztériumban, sem Dunai Ákos szerkesztő, sem más. A párszáz (vagy kevesebb) példányszámban sokszorosított és a város határain kivül alig ismert Was- shingtoni Krónikát ezzel szemben ketten is képviselhették...) De hiába kerestük a meghívottak listáján Szebedinszky Jenő pittsburghi szerkesztő és laptulajdonos vagy a chicagói magyarok számára kitűnő lapot szerkesztő Fekete István iró és szerkesztő nevét is. Aminthogy hiányzott onnét a régi érdemes ujságiró, Orbán Ferenc, és a másik^kaliforniai lap részéről Nánay Endre. És kimaradtak a listából olyan ujságirók, mint Wass Albert, Frey András, valamint Flórián Tibor, aki mellesleg a Szabad Magyar Ujságirók Szövetségének elnöke is. De meghívták Apatini Gyulát és Kálmán Lászlót s ehhez nem kell kommentár... Sorolhatnék még neveket innét is, onnét is. Szá- monkérhetnénk, hogy senki sem képviselhette az értekezleten a két nagy kanadai magyar lapot, az Amerikai Magyarságot és a Magyar Eletet.melynek külön New York-i és Cleveland-i kiadása ill. rovata is van. Nem volt a meghívottak közt Dr. Nádas János, a legtöbb eredményt felmutató magyar kulturális szervezet a Cleveland- i Magyar Társaság elnöke, Kővágó József Budapest forradalmi polgármestere, Msgr. Szabó János, a Katolikus Liga elnöke és Vasvári Zoltán a Kereszt és Kard Mozga-
