Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-01 / 4. szám

1983. április Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal magyar is, aki a "Karikázó" cimü lap szerkesztője. Hogy ez mi fán terem és hányán olvassák, az mindenki számára rejtély... De a legtöbb meglepetéssel az idei lista szolgált, mellyel a pár héttel ezelőttj február 10-én tartott "Humga- rian-American Day"-re (az m betű nem sajtóhiba a Hungarian szóban: a meghí­vottak listájának élén állt ez a cim, ezzel a hibával, ami arra vall, hogy a külügyben még az etnikek nevét sem tud­ják pontosan leirni, vagy nem is fordí­tanak rá különösebb gondot...) csőditet- ték össze az arra érdemeseket. Számsze- bint még a tavalyinál is többet: nyolc­van kilencet! S vajon kik voltak azok, akik szaporították a listát növelték a lista hosszát? Tanulságos lesz őket név- szerint is felsorolni, hadd lássuk, kik képviselhetik a magyarságot az amerikai­ak előtt és kiknek a véleményére, taná­csaira kiváncsiak ők? Az Amerikai Ma­gyar Szövetség baloldali szárnyának öb- löshangu exponenseinek és nagypipáju, kevésdohányu akarnokainak neveit csak­nem teljes számban ott olvashatjuk: a meghívottak közt volt Beke Imre, Kazel- la Ignác, Doktor Detörök Dénes, és ter­mészetesen a velük egy húron pendülő Értavi József és Nagy Károly is. A bal­oldal ezúttal dominálta a terepet: a jelenlevőknek majdnem a fele ebbe a ka­tegóriába tartozott, ami az arányok u- jabb torzulását jelentette. Külön figyelmet érdemel a sajtó kép­viselőinek névsora, mely 15 főt foglal magába: hét rádióst és nyolc szerkesz­tőt, illetve ujságirót. Hadd soroljam fel őket! Mindjárt elsőnek áll Apatini Gyula neve (mivel New York határain túl ez a név aligha mond valamit valakinek is, bemutatásul annyit, hogy rádiós és népdalénekes), aztán a többi rádiósok Kálmán László és még néhány e műfajban működő ur, akiknek közvéleményformáló hatása (és hire) jószerivel nem terjed túl egy-egy város, negyven-ötvenkilomé- teres körzet határain. S azon túl egy lélek sem ismeri őket, de véleményüket sem, következéskép az emigrációs közvé­leménynek csak egy egészen szűk körében lehet hatásuk. (Ami részben még szeren­cse is, de vajon ez elég jogcim-e egy országos értekezleten való részvétel­hez. . .?) No lássuk, kik képviselték az emig­rációs sajtót, az amerikai magyarság újságjait, melyekből még jelenleg is él több mint húsz, ha a kanadai lapokat is beleszámitom. (Ami indokolt, mert a na­gyobb kanadai magyar újságok az Egye­sült Államokban is igen elterjedtek, né­melyiknek külön amerikai kiadása és több­ezer amerikai magyar olvasója van, aki­ken keresztül közvéleményalakitó hatása vitathatatlan.) A sajtó részéről a már emlitett Gombos Zoltánt Hóka Mihályt és a jobbára hazai cikkekből összeollózott újságját Chicagóban szerkesztő Halmágyi Lajos Ádám szerepeltek a listán és "fu­tottak még" Lipták Béla és Ludányi And­rás az Itt-Ott-tól, Magas István (?), Magyar Judith, a már emlitett "Karikázó" szerkesztőnője, akinek lapja csak annyi­ban hasonlit egy újsághoz, hogy ezt is papirra nyomják. A "Washingtoni Krónikát” ketten is képviselték a külügyminiszté­riumban: egy másik washingtoni társaság­beli uriasszony nevét is ott olvashatjuk a meghívottak között, mint a Washingtoni Krónika forditóját(?). Ez volt tehát a lista. Azok listája, akikről a State Department-ben azt hi­szik (mert valószinüleg úgy informálták őket, ki tudja kicsodák...?), hogy a ma­gyar emigráns sajtót - vagy ha tetszik, a magyar etnik sajtót - képviselik. Ér­demes kapásból végig futni a legnagyobb amerikai magyar lapok cimein és megnézni az érem másik oldalát is: kik nem voltak ott az értekezleten, akiknek pedig ott kellett volna lenniök? Katolikus Magya­rok Vasárnapja: az amerikai magyarság legrégibb, az amerikai magyar katoliku­sok egyetlen politikai hetilapja, több­ezer előfizetővel és olvasóval nemcsak Amerikában, de a világon mindenütt,ahol magyarok élnek. Senki sem képviselte a külügyminisztériumban, sem Dunai Ákos szerkesztő, sem más. A párszáz (vagy ke­vesebb) példányszámban sokszorosított és a város határain kivül alig ismert Was- shingtoni Krónikát ezzel szemben ketten is képviselhették...) De hiába kerestük a meghívottak listáján Szebedinszky Je­nő pittsburghi szerkesztő és laptulajdo­nos vagy a chicagói magyarok számára ki­tűnő lapot szerkesztő Fekete István iró és szerkesztő nevét is. Aminthogy hiány­zott onnét a régi érdemes ujságiró, Or­bán Ferenc, és a másik^kaliforniai lap részéről Nánay Endre. És kimaradtak a listából olyan ujságirók, mint Wass Al­bert, Frey András, valamint Flórián Ti­bor, aki mellesleg a Szabad Magyar Uj­ságirók Szövetségének elnöke is. De meg­hívták Apatini Gyulát és Kálmán Lászlót s ehhez nem kell kommentár... Sorolhat­nék még neveket innét is, onnét is. Szá- monkérhetnénk, hogy senki sem képvisel­hette az értekezleten a két nagy kanadai magyar lapot, az Amerikai Magyarságot és a Magyar Eletet.melynek külön New York-i és Cleveland-i kiadása ill. rovata is van. Nem volt a meghívottak közt Dr. Ná­das János, a legtöbb eredményt felmutató magyar kulturális szervezet a Cleveland- i Magyar Társaság elnöke, Kővágó József Budapest forradalmi polgármestere, Msgr. Szabó János, a Katolikus Liga elnöke és Vasvári Zoltán a Kereszt és Kard Mozga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom