Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
2, oldal Amerikai Magyar Értesítő I983. április HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 2L2-5333 Szerkeszti: Soós József Foraunkatársak: Stirling György, Washington, D.C. Dr. Kollarits Béla, Glenmont,N,Y. Évi előfizetési dij: 12 US dollár Nyugdíjból élőknek: 10 US dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Valakinek a magyarságát nem az arcképes igazolványok és bejelentőlapok rovatai határozzák meg, hanem belső magatartása és az a szellem, mellyel veszélyes helyzetekben is népének ügye mellé áll. A hangos hazafiság, a nemzetiszinü jelvények vásári harsogása, akárcsak olcsó népszerűsítése hétköznapokon -, mindig gyanút keltenek. Vajon micsoda emberi hitványságok keresnek védelmet és érvényesülést a puffogó jelszavak mögött? Krisztust is megtagadták a poroszlók között legjobb tanítványai, mert nem érkezett még el az Ige hirdetésének napja. Csendben figyeltek és a jelre vártak, hogy elinduljanak - szájukon az Ő szavával - szerte a világba. És Péter, akinek arca gyáva volt, erős lélekkel hirdette Őt és építette fel az Anyaszentegyházat. A mi testvéreink közül is sokan élnek most poroszlók között és megtagadják háromszor is a Mestert. Szótlanul, s tűrő alázattal figyelik a föléjük súlyosodé keresztet, melyen az Urnák meg kell halnia, hogy hajnalban, mikor az idő beteljesedik, visszatérjen. A felhőket lesik a három halom fölött. Megfogódzva erősen a fákba, sziklákba, hogy a vihar és gonosz indulat ki ne tépje őket.Hallgatásuk: cselekvés. A tagadás három"nem" ki- álltása között védik önmagukat és a tűzhely szent küszöbét. Végig a Kárpátok alatt, a Szamos, a Maros a Kőrösök és a Hernád partján, a Tisza és a Duna mellett a jelre várnak, mely kigyul egy napon a hegyeken. A szózatot lesik, hogy kinyíljanak a börtönök és a megalázás próbái megszűnjenek. Ki tudná megszámlálni hány hitvalló jelentkezik ezen a napon és hány magyar áll sorba, fegyvertelenül, az idegenre keresztelt hegyek között s a városok és falvak utcáin, erdőkben és tanyákon, hogy a Szabadság és az Ország feltámadjon. Tapadj a földhöz népem, őrizd házad védd asszonyod és neveld erőssé gyermeked, tanítsd meg arra a nyelvre, melyen édesanyád beszélt. Istenhez imádkozz magyarul és tedd mindig azt - a falak között legalább-, amit tiltanak neked. Mindegy, hogy miként maradsz meg őseid földjén s ha kell fogadd mosolyogva zsarnokodtól a keserű kenyeret. É- pitsd önmagadat csendes türelemmel és tarts ki azon a helyen ahová Isten Állított . A bátrakra figyelj, akik megtartják a szavukat és cselekedni készek akkor is, amikor mások tétlenül és sápadtan, falak mögött ülnek. Figyelj azokra, kik változatlanok az egyre változó időben és a forgó szélkakas alatt egy irányt mutatnak. Az állandót keresd mindig, ó- vakodj attól, ki az időjárást lesi,hogy idejében más színeket öltsön. Légy egyszerű miként a füvek és a fák, de tudjad és kövesd célodat. Ne a- karj többnek látszani önmagadnál. Ülj ahhoz a tűzhelyhez csupán, hol valóban melegít a láng. S ha vezér vagy, készülj és tisztítsd meg önmagadat minden salaktól. Miként vezethetnél másokat, ha nem vetnél el mindent ami tisztátalan? Ismerd meg e- löbb te az utat, amelyen másoknak a történelem szerint járniok kell. S ha az ut láthatatlan, vállalj minden kockázatot egyedül és ne nyilatkozz sohasem mások nevében. Ne a te céljaid szerint dolgozz ki tervet. Népedre figyelj és Istenre, aki kijelölte számunkra az utat. Egy napon úgyis tüzes nyelvek alatt fogunk állni egy pillanatra, hogy megismerjük egymást és fölismerjük az igazakat és azokat is, akik a próféte jelmezében hazudtak nekünk éveken át. Milyen gyorsan buknak le akkor és tűnnek el a felfuvalkodottak és azok, akik hitvány lélekkel kockáztak sorsunk felett. Tüzes nyelvek jelölnek meg és választanak ki. Tüzes nyelvek alatt, - a Szentlélek jegyével homlokunkon indulunk újra országot építeni. A harsak utcájában... A harsak utcájában voltam egykor kisdiák, ó, ifjúság, szabad-e még egyszer gondolni rád? Hársak illata szállt szívemre vén bástyák alatt, mily jó lenne most hársfalombra lépni hallgatag. Emlékek illata leng folém, — jaj — engem keres, hajts lassan idő, várj még, te mogorva szekeres! FLÓRIAN TIBOR
