Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
1983. február Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal LAJOSSY SÁNDOR: Singleton az ősiség bölcsője Chichester városán keresztül érkeztünk ide, a singletoni szabadtéri múzeumba.' Helyesebben múzeumfaluba. Ez a különös kis müvészfalu közvetlen közelében egy erdős dombhát oldalában épült és többezeréves emberi település kultúráját őrzi körülbelül úgy, a- hogy azokban az időkben éltek az emberek... Inkább háltak benne, mert igen nyomorúságos körülmények között alakították ki sajátos világukat. Nekünk, modern embereknek mindez majdnem hihetetlen. Rossz álom... Azonban igy igaz, mert kézzelfogható bizonyitékok szemléltetik az ósdi házikókat és egyéb használati tárgyaik mutatják az elképzelhető első kőszerszámaiktól vaskorszakon keresztül napjainkig a haladás fontosabb mérföldköveit. Bizony hosszú idő telt el a kis ablakos, szobákra osztott házig, vagy az egyszerű eszközöktől napjainkban használt modern szerszámokig! Szenzációs és emlékezetes marad számomra ez a múltban kiruccanás! Ezek láttán természetes, hogy én a hozzám közelebb álló európai, illetve kárpátmedencei őskulturára gondoltam. Ott is ilyen beszédes emlékek őrzik őseink lábnyomait. . . Sokáig bolyongtam a nagyszerűen bemutatott múltba merevedett életközösség vívmányai között és nagyon büszke voltam rájuk, mert az ő kitartó erőfeszítéseik nyomán érkeztünk el atomkorszakunkba. Önkéntelenül kérdeztem meg magamtól,hogy vajon mikor volt boldog az ember? Elégedettebbek voltak-e nálunk és hogyan töltötték napjaikat? Elképzeltem, hogy az első "modern"-nek mondható ház, vagy a gabona kőveltörését megszüntető vízimalom, az első ijj, kard, puska mit jelentett nekik és milyen érdekes nekünk ma, kései utódoknak? Érthető, hogy fáradtan tértem haza. Mégis nagyon elégedett voltam, mert emberi utunk feltárása uj reménységgel töltött el. Erősítette bizalmam Istenbe" és embertársaimban. Mert megértette velem, hogy a mi nagyon uj világunk is régi lesz egyszer, ha Isten jóvoltából a haladás nem áll meg. Vagyis mindig az az uj, amelyben élünk. Felfuvalkodásom alább hagyott és Singleton egyszerű embere lettem. Tudtam, hogy a mi korunkat is felváltja majd egy újabb és akkor a mi "Singletónunk" is réginek tűnik? Arra is azt mondják majd, hogy talán igaz se volt... A magyarság eredete Megjelent Endrev Antal: A magyarság eredete című, 125 oldalas munkám a Magyar Intézet (Melbourne, Ausztrália) kiadásában, a New Life Printery Pty. Ltd. gondozásában, a tárgyhoz illő, ízléses külsőben. ,,A honfoglalástól a tizennyolcadik század végéig — írja a szerző könyve előszavában — terjedő hosszú időszakon át a magyarság apraja nagyja világosan tudta nemzete eredetét: a magyarság őshazám perzsia 'üdék*1 volt, on-an ' ezette a csodaszarvas őseinket Szk'tiába ahol • ’so' asodtak. és előbb mint hunok, maid mint magyarok nyugatra vándoroltak. Kilenc évszázadon keresztül a legmagasabb föúrtól a legelesettebb zsellérig ezt vallotta minden magyar, efelől semmi kétségük sem volt. Azután jöttek a nyelvészek, és az egészet felforgatták. A magyarság őseit szerény finnugor halász-vadász népiek nyilvánították, az őshazát feltolták Oroszország erdős övezetébe, a hun-magyar testvériséget nevetség tárgyává tettéi. Hatalmukba kerítették a Magyar Tudományos Akadémiát és az egyetemi katedrákat, onnan hirdették az új tanokat. ... a melbcurne i egyetem történelmi intézetében két éven át beható tanulmányokat folytattam ezen a téren, és mindennek pontosan utánanéztem. Ahogy kezdtem összerakosgatni a más, nemzetközileg elismert tudósok által felderített tényeket, egészen más kép alakult ki. A finnugor elmélet tarthatatlannak bizonyult... Nyolc évvel ezelőtt SONS OF NIMROD című angol nyelvű munkámban közzétettem kutatásaim eredményeit. Ez a könyvem az egész világon elterjedt, az ausztráliai és amerikai egyetemek könyvtárai mellett megtalálható a nyugat-berlini egyetem és az ankarai Nemzeti Könyvtárban is Magyarországra is jutott belőle bőven. Ennek ellenére senki sem tudta állításaimat megcáfolni, vagy legalábbis erre senki sem vállalkozott. . . . Ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy édes anyanyelvemen is megírjam a magyarság eredetét. . Adja Isten, hogy mások továbbhaladhassanak ezen a nyomon, és nemzetünk homályba taszított eredetét teljes dicsőségében tüntessék fel!” A szerző mondanivalóit higgadt tárgyilagossággal, a szak- képzettség nélküliek részére is könnyen érthető stílusban, 9 fejezetben írta meg, és azt olyan hatalmas nemzetközi és magyar forrásanyaggal támasztotta alá, amely szinte megcáfol- hatatlanná teszi megállapításait, de még a feltételezéseit is. A munka értékét nagyban emeli a honfoglalás korabeli ötvös- művészetünk alkotásait ábrázoló 8 kép, amelyek egymagáikban is megcáfolhatatlanul hirdetik, hogy a magyarság nem jött, nem jöhetett az ázsiai tundrák vidékéről. A szerzőt és a kiadót külön elismerés illeti, hogy az eredetileg angolul megírt munkát újabb adatokkal kiegészítve, most magyarul is megjelentették. Mert bármennyire elengedhetetlenül szükséges is, a könyvtárakat megtöltő, világnyelveken megírt, történelemhamisító, magyarellenes munkák helyreigazítása vagy legalábbis semlegesítése, annyira szükséges, hogy az otthon és az idegenben felnőtt és iskolázott fiatal nemzedék a saját anyanyelvén is olvashassa ezeket a munkákat. Csak a legmelegebben ajánlhatom az otthon és itt kinn felnőtt fiatalabb történészeknek, hogy bátran induljanak el a szerző által kijelölt nyomokon Perzsia környékére, és azon túl is, és nem fognak csalódni... De melegen ajánlom a nem történészeknek is, hogy nemzeti öntudatukban megerősödve, eredményesebben tudjanak munkálkodni pusztulásra ítélt fajtánknak, a több ezer éves múltra visszatekintő magyarság megmentésén. (v. E. I.)-Vasárnap-
