Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

1983. február Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal LAJOSSY SÁNDOR: Singleton az ősiség bölcsője Chichester városán keresztül érkez­tünk ide, a singletoni szabadtéri múze­umba.' Helyesebben múzeumfaluba. Ez a különös kis müvészfalu közvet­len közelében egy erdős dombhát oldalá­ban épült és többezeréves emberi telepü­lés kultúráját őrzi körülbelül úgy, a- hogy azokban az időkben éltek az embe­rek... Inkább háltak benne, mert igen nyo­morúságos körülmények között alakítot­ták ki sajátos világukat. Nekünk, modern embereknek mindez majdnem hihetetlen. Rossz álom... Azonban igy igaz, mert kézzelfogható bizonyitékok szemléltetik az ósdi házi­kókat és egyéb használati tárgyaik mu­tatják az elképzelhető első kőszerszáma­iktól vaskorszakon keresztül napjainkig a haladás fontosabb mérföldköveit. Bi­zony hosszú idő telt el a kis ablakos, szobákra osztott házig, vagy az egyszerű eszközöktől napjainkban használt modern szerszámokig! Szenzációs és emlékezetes marad szá­momra ez a múltban kiruccanás! Ezek lát­tán természetes, hogy én a hozzám köze­lebb álló európai, illetve kárpátmeden­cei őskulturára gondoltam. Ott is ilyen beszédes emlékek őrzik őseink lábnyoma­it. . . Sokáig bolyongtam a nagyszerűen bemu­tatott múltba merevedett életközösség vívmányai között és nagyon büszke voltam rájuk, mert az ő kitartó erőfeszítéseik nyomán érkeztünk el atomkorszakunkba. Önkéntelenül kérdeztem meg magamtól,hogy vajon mikor volt boldog az ember? Elége­dettebbek voltak-e nálunk és hogyan töl­tötték napjaikat? Elképzeltem, hogy az első "modern"-nek mondható ház, vagy a gabona kőveltörését megszüntető vízima­lom, az első ijj, kard, puska mit jelen­tett nekik és milyen érdekes nekünk ma, kései utódoknak? Érthető, hogy fáradtan tértem haza. Mégis nagyon elégedett voltam, mert em­beri utunk feltárása uj reménységgel töltött el. Erősítette bizalmam Istenbe" és embertársaimban. Mert megértette ve­lem, hogy a mi nagyon uj világunk is ré­gi lesz egyszer, ha Isten jóvoltából a haladás nem áll meg. Vagyis mindig az az uj, amelyben élünk. Felfuvalkodásom alább hagyott és Sing­leton egyszerű embere lettem. Tudtam, hogy a mi korunkat is felváltja majd egy újabb és akkor a mi "Singletónunk" is réginek tűnik? Arra is azt mondják majd, hogy talán igaz se volt... A magyarság eredete Megjelent Endrev Antal: A magyarság eredete című, 125 oldalas munkám a Magyar Intézet (Melbourne, Ausztrália) kiadásában, a New Life Printery Pty. Ltd. gondozásában, a tárgyhoz illő, ízléses külsőben. ,,A honfoglalástól a tizennyolcadik század végéig — írja a szerző könyve előszavában — terjedő hosszú időszakon át a magyarság apraja nagyja világosan tudta nemzete eredetét: a magyarság őshazám perzsia 'üdék*1 volt, on-an ' ezette a csodaszarvas őseinket Szk'tiába ahol • ’so' asodtak. és előbb mint hunok, maid mint magyarok nyugatra vándoroltak. Ki­lenc évszázadon keresztül a legmagasabb föúrtól a legeleset­tebb zsellérig ezt vallotta minden magyar, efelől semmi két­ségük sem volt. Azután jöttek a nyelvészek, és az egészet felforgatták. A magyarság őseit szerény finnugor halász-va­dász népiek nyilvánították, az őshazát feltolták Oroszország erdős övezetébe, a hun-magyar testvériséget nevetség tár­gyává tettéi. Hatalmukba kerítették a Magyar Tudományos Akadémiát és az egyetemi katedrákat, onnan hirdették az új tanokat. ... a melbcurne i egyetem történelmi intézetében két éven át beható tanulmányokat folytattam ezen a téren, és minden­nek pontosan utánanéztem. Ahogy kezdtem összerakosgatni a más, nemzetközileg elismert tudósok által felderített ténye­ket, egészen más kép alakult ki. A finnugor elmélet tarthatat­lannak bizonyult... Nyolc évvel ezelőtt SONS OF NIMROD című angol nyelvű munkámban közzétettem kutatásaim eredményeit. Ez a köny­vem az egész világon elterjedt, az ausztráliai és amerikai egye­temek könyvtárai mellett megtalálható a nyugat-berlini egye­tem és az ankarai Nemzeti Könyvtárban is Magyarországra is jutott belőle bőven. Ennek ellenére senki sem tudta állítá­saimat megcáfolni, vagy legalábbis erre senki sem vállalkozott. . . . Ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy édes anya­nyelvemen is megírjam a magyarság eredetét. . Adja Isten, hogy mások továbbhaladhassanak ezen a nyomon, és nemze­tünk homályba taszított eredetét teljes dicsőségében tüntes­sék fel!” A szerző mondanivalóit higgadt tárgyilagossággal, a szak- képzettség nélküliek részére is könnyen érthető stílusban, 9 fejezetben írta meg, és azt olyan hatalmas nemzetközi és ma­gyar forrásanyaggal támasztotta alá, amely szinte megcáfol- hatatlanná teszi megállapításait, de még a feltételezéseit is. A munka értékét nagyban emeli a honfoglalás korabeli ötvös- művészetünk alkotásait ábrázoló 8 kép, amelyek egymagáik­ban is megcáfolhatatlanul hirdetik, hogy a magyarság nem jött, nem jöhetett az ázsiai tundrák vidékéről. A szerzőt és a kiadót külön elismerés illeti, hogy az eredetileg angolul megírt munkát újabb adatokkal kiegészítve, most magyarul is megjelentették. Mert bármennyire elenged­hetetlenül szükséges is, a könyvtárakat megtöltő, világnyel­veken megírt, történelemhamisító, magyarellenes munkák hely­reigazítása vagy legalábbis semlegesítése, annyira szükséges, hogy az otthon és az idegenben felnőtt és iskolázott fiatal nemzedék a saját anyanyelvén is olvashassa ezeket a munkákat. Csak a legmelegebben ajánlhatom az otthon és itt kinn felnőtt fiatalabb történészeknek, hogy bátran induljanak el a szerző által kijelölt nyomokon Perzsia környékére, és azon túl is, és nem fognak csalódni... De melegen ajánlom a nem történészeknek is, hogy nemzeti öntudatukban megerősödve, eredményesebben tudjanak munkálkodni pusztulásra ítélt faj­tánknak, a több ezer éves múltra visszatekintő magyarság megmentésén. (v. E. I.)-Vasárnap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom