Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
1983. november Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal V * > > •> De ha egyszer módja lenne a magyar népnek minden félelem nélkül és korlátozás nélkül kinyilvánítania a véleményét - mint ahogy volt például 1945 ő- szén - és lehetőséget kapna arra, hogy - mint 1947-ben - 8-10 különböző világnézetű és célkitűzésű párt között dönthessen, hiába indulna azon a választáson a kommunista párt és Kádár János is, mint egy a sok közül, nem számíthatna sikerre. Mint ahogy háromizben érte keserves csalódás a kommunistákat a magyar nép érzelmei felől: 1945-ben és 1947-ben, amikor sokkal több szavazatra számítottak, mint amennyit - csalással, megfélemlítéssel, különböző trükkökkel - el tudtak érni - 56-ban pedig, a harmadik és egyben a legcsat- tanósabb népszavazáskor, egyszerűen a pokolba kergette őket a magyar nép. Ha egy igazán szabad választást megelőző minden korlátozástól mentes választási kampány során valamennyi induló párt szabadon kifejthetné a programmját és szónokaik, jelöltjeik rámutathatnának ellenfeleik gyöngéire, politikájuk hibáira, hiányosságaira, és felhívhatnák a figyelmet a jelöltek emberi tulajdonságaira, jellemük és szellemi képességeik pozitívumaira és negatívumaira, Kádár bajban lenne. Ha egy ilyen szabad választást megelőző agitáció során alkalmam lenne véleményt nyivánitani, csak három kérdést tennék föl a szavazópolgároknak Kádárra vonatkozólag: milyen hitele lehet az ő szemükben egy olyan^embernek, akit 1948- 49-ben, a Fordulat Évének nevezett döntő korszakban az azóta saját elvtársai által is számtalanszor megbélyegzett és terroristaként elkönyvelt Rákosi Mátyás alkalmasnak talált a hatalom kulcspozíciójának és főerősségének, a belügyminisztériumnak irányítására és aki ezen a helyén az első kakasszóra hajlandó volt elárulni barátját, elv- és bajtársát, Rajk Lászlót, tudván tudva, hogy hazugságával a vesztőhelyre juttatja azt? Milyen ember lehet az, aki ezt megelőzően hajlandó volt vállalni Mindszen- ty meghurcolását - hiszen mint belügyminiszternek, neki volt alárendelve az e- gész nyomozás - és nevét adta az egész komédiához? Gazember vagy ostoba? Elvakult proletár, korlátolt pártfunkcionárius, vagy jellemtelen cégéres áruló, aki egyszer s mindenkorra eljátszotta I hitelét a világ és honfitársai előtt? Nehéz erre felelni, de én a magam részéről azt hiszem, az igazság valahol középtájon van, vagyis inkább mindkettőből jellemző valami erre az emberre. Mert nem hiszem, hogy butaság nélkül valaki ennyire aljas tudjon lenni, de azt sem tudom elképzelni, hogy valaki súlyos jellembeli defektusok nélkül ennyire hagyja magát az orránál fogva vezetni. De akár igy, akár úgy, megkérdezném a választókat: rá mernék-e bízni az ország vezetését, sorsuk irányítását egy ilyen jellemtelen és korlátolt emberre? Ha igen, és alkalmassabbat nem találnak a helyére, ám szavazzanak rá! Senki sem akadályozza meg őket ebben! A második kérdésem ez lenne a tisztelt választópolgárokhoz: megbiznának-e egy olyan emberben, aki ma a mellét verve jelenti ki, hogy pusztakézzel védi meg hazáját mindenféle támadó ellen, aztán három nap múlva átszökik az ellenséghez és végrehajtja a magyar történelem két ezredévének talán leggyalázatosabb árulását: hogy vérbefojtsa a nép forradalmát és leverje a szabadságharcát. A magyar történelem bővelkedik elbukott, levert szabadságküzdelmekben, de arra még nem volt példa történelmünk során, hogy magyar ember vállalja a hóhérmunkát. Caraffa, Basta, Haynau, Bach nevei jelzik hazánk egy-egy gyászos korszakát , de magát magyarnak valló még soha nem akadt, aki ilyen aljas szerepre vállalkozott volna. Kádár megtette. Miért? Hatalomvágy hajtotta vajon, vagy egyszerűen gyáva volt és nem volt ereje kitérni az oroszok kényszere elől, akik benne látták a jövő emberét, őt szemelték ki Rákosi és Gerő után budapesti helytartójuknak?Vagy talán akad élő ember a földön, aki elhiszi Kádár életrajzíróinak, hogy a haza megmentése, a szocializmus védelme késztette ezt a soha életében hasznos munkát nem végzett és elveiért soha nem kiálló kisstílű politikai pojácát, hogy elvállalta a már nevében is teljesen hazug Forradalmi Munkás-Paraszt kormány vezetését. Mely nem volt forradalmi és nem bírta sem a munkások, sem a parasztok bizalmát. Jaruzelski mentségére szól - nála valóban elképzelhető és nagy jóindulattal feltételezhető -, hogy azért vállalta el Lengyelországban a diktátori szerepet, hogy megelőzze az oroszok nyílt beavatkozását s maga csinálhasson rendet (?) saját hazájában. De Kádárnál még ez a mentség sem jöhet szóba. 5 szovjet oldalra szökött át, amikor Budapestet már körülvették a vöröscsillagos tankok és az ágyuk torka a városra volt irányítva. 6 akkor fogadta el Andropov közvetítésével Hruscsov kezéből a hatalmat, amikor a magyar főváros utcáit már a szovjet tankok lánctalpai szántották, és lövegeik halált és pusztulást okádtak a békés város polgáraira, meg a szabadság védelmére fegyvert ragadott felkelőkre. Kádár nem is próbálta kifogni a szelet a vitorlákból, hanem szabad folyást engedett az oroszok bosszújának. Szó nélkül tűrte,hogy adott szava ellenére az oroszok elhur
