Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

ÉRTESÍTŐ

HUNGARIAN Hűséget fogadunk, a zászló előtt, amely

jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.

Tamási Áron

f Amerikai Magyar jr ff

Baltimore, 1983. január

XIX. évf. 1. szám

Wass Albert:

FLÓRIÁN TIBOR:

Mit jelent magyarnak lenni?

Fájdalmas számvetés

Történelmünk során sokan keresték már a feleletet erre a sorsdöntő, lélekvizsgáló kérdésre. Magyarságtudatunk lényegének, értelmének kielemzése még odahaza sem volt könnyű feladat. Hát még idekint, Amerikában, Ausztráliában, idegen népek világába sodort hajótöröttségünkben? Elég ha gyermekeink is gagyognak még apáink nyelvén, úgy ahogy? Ha eleget tettünk ennek, teljesítettünk már minden kötelezettségünket régi hazánkkal, nemzetünkkel szemben? Vannak-e egyáltalán kötelességeink még azokon felül amikkel befogadó uj hazánknak tartozunk?

Olyan kérdések ezek, melyekhez hozzányúlni kevesen mernek, akár az elgennyesedett sebhez mely a leggyöngédebb érintéstől is sajog. Eljött azonban az idő, amikor már nem kerülgethetjük többé. Szembe kell nézzünk vele, nagyitólencse alá kell helyezzük, sebész késével kell megvizsgáljuk lelkűnknek ezt a fájdalmas daganatát, nem rejtegethetjük tovább önmagunk elől. Magyarok vagyunk-e még a szó nemesebb, valódi értelmében, vagy csak idegenbe vetett, tengődő roncsai a múltnak, amit előbb utóbb eltakarit az idő mint utcaszéléről a szemetet?

Magyar sorsunknak két része van, akárcsak az űrhajónak mely a végtelenség tereit kutatja. E- gyik a hajtóerő, másik a műszereket tartalmazó előtér, mely a hajtóerő lökésére mint dárdahegy fúrja magát bele a térbe, hogy elvégezze a feladatot mely létrehozta. (Folyt, az 5- oldalon.)

Az utóbbi években, meghivásra, sokat utaztam Észak- és Dél-Ame- rikában, sőt Ausztráliában is,de egyre sűrűsödő levelezésem, barátokkal, ismerősökkel és az ismeretlen olvasóval még mélyebben összekapcsolt az emigráció minden tájával. így nőtt, évről-év- re, egyre jobban, a tapasztalatom kinti életem küzdelmeiről,e- redményeiről, fájdalmairól, ritka örömeiről, de visszáságairól és mindazokról a hiányosságokról is, amelyek miatt szerkesztők, irók és ujságirók, gyermekeikért aggódó szülők és eltévelyedett, helyes útra nem találó testvéreink hivatásukat és az emigráció e- gyetlan célját és mentségét: a magyarnak maradás szolgálatát és kötelességét, segitség nélkül,nem tejesithetik.

Ha kezünkbe vesszük az évenként megjelenő katolikus és protestáns naptárakat minden alkalommal meglepetéssel látjuk az e- migráció nagy számához kevés, de mégis jelentékeny számú és minden égtájra jutó lelkészeink névsorát. Ilyenkor arra gondolunk, hogy ime