Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
I 1982. március hó értesítő ii KÖNNYŰ LÁSZLÓ: Munkácsy Amerikában Bár kutatásom tárgya Munkácsy amerikai vonatkozásai, a jobb megértés érdekében szükséges, hogy a művész európai életét és pályafutását röviden áttekintsük. Mint ismeretes a legnagyobb magyar festő 18LÉ-ben született Munkácson. Szülei Lieb Mihály sótiszt és Reök Cecilia voltak. A fiatal gyermek már 1851- ben árvaságra jutott. Anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd nevelte tizéves koráig, mikoris asztalosinasnak adta Békéscsabára. Az érzékenylelkü fiú sokat szenvedett mesterének és feleségének * durva bánása miatt. Az árvaság és a szenvedések tették fogékonnyá lelkét a szegény emberek sorsa és a művészet i- ránt. 14 éves korában szabadult és Aradra került segédnek, ahol korán megismerkedett a szerelem mérgével. Egy cselédlánytól származó vérbajával hosszú ideig súlyos betegségbe esett. A lábadozó asztalossegéd ekkor kezdett mind többet rajzolgatni és erre figyelt fel Szamosy Elek festőművész. 1863-ban Munkácsy az ő segítségével került Pestre, ahol Ligeti Antal ás Thán Móricz festőművészek ta- nitgatták. Ligeti ajánlotta őt 1865-ben Rahl Károly, hires bécsi professzornak, k 1866-ban már Münchenben találjuk, ahol Piloty osztályába szeretett volna beiratkozni. A nagy professzor elutasítása miatt azonban Wagner Sándor ás Ádám Ferenc festőművészek tanítványa lett. 1867-ben rövid időre Párizsba utazott, ahol megismerkedett Coulbert hires francia festővel, aki Munkácsit megismertette a "Le Realisme" művészi csoport működésével. 1868-ban Munkácsy Düsseldorfba költözik, ahol Ludvig Kraus mester műtermében dolgozik. Mesterétől kapott bátorítással egymásután küldözi Pestre képeit . 1869-ben készül el első hires képe, a SIRALOMHÁZ. A kompozíció egy dacos tekintetű falusi betyárt ábrázol, aki az asztal mellett ül fekete-barna ruhában és fehér ingben. A lábán bilincs látható, az asztal fehér teritővel van boritva, melyet fehér gyertya világit meg. A ha- lálraitélt mögött áll a szuronyos fe- győr. A sarokban a betyár felesége zokog, ártatlan kislánya pedig előtte áll és ujjait szopja. A körülvevő falusi népség arca rémületet, sajnálkozást, közömbösséget vagy kíváncsiságot fejez ki. 4 A háttere sötét, valami kevés fény szűrődik be a börtön rácsain. Az egész kép színezése az élettől való bucsuzást fejezi ki drámai módon. Mintha a betyár Petőfi szavait forgatná agyában: Miért is adtam fejem tilalmas dolgokra? Ezt a népi életből meritett képet csak magyar ember festhette, akinek ismerni kellett a magyar nép életében lezajló drámákat. Munkácsi ezzel a képével bizonyította be, hogy alföldi élményein keresztül eljutott a magyar néppel való teljes össze olvadáshoz. Ennek bizonyitéka volt az is, hogy előtte levő évben nevét Lieb- ről Munkácsyra változtatta. A képet beküldte a párizsi szalon kiállítására és azzal 1870-ben nagy aranyérmet nyert. A képet Mr Wilstock amerikai mübarát vásárolta meg kétezer dollárért. Tőle H. Gibson amerikai műgyűjtő vette meg,aki az 1896-ban a Pennsylvánia Academy of Fine Arts-nak adományozta. A kép még mindig birtokukban van, de csak a raktárban tartják. A Siralomház sikere nagyon megzavarta Munkácsyt. Azon kételkedett, hogy képes lesz-e ismét hasonló zseniális müvet alkotni? Ebben az időben ismerkedett meg E. Marches báróval és feleségével, akik arra biztatták, hogy az akkori művészet fővárosába, Párizsba költözzék. így lett 1872-ben Munkácsy Párizsi lakos. Persze gyakran megfordult Marchesék luxemburgi kastélyában is. Miután a báró 187L-ben hirtelen elhunyt, egyéves várakozás után Munkácsy feleségül vette patronáját, Marches bárónőt. A házasság jónak Ígérkezett, mivel Munkácsy tehetséges nagy jövőt i- gért. Marchesné pedig kiváló összeköttetésekkel, üzleti érzékkel rendelkezett, aki tudta hogyan kell férjének tehetségét értékesíteni. Valóban a következő évek nagy sikereket hoztak. Sedelmayer párizsi műkereskedő megbízást adott Munkácsynak egy nagyalakú Milton-kép festésére. Birtokomban van Munkácsy francia levelének másolata, melyben I878 julius 23-án megígéri a festmény elkészítését. A kép azt a jelenetet ábrázolja, mikor az angol költő tollbamondja egyik lányának: Az elveszett paradicsom szövegét. Másik két lánya láthatóan figyeli a leirt szöveget. A kép baloldalán magas, támlás bőrszékban ül a költő. Előrehajló homlokán látható a komoly koncentráció. Színezése a sötétbarna és fehér kombinációja, háttere pedig vöröses barna. Az egész kép a belső viaskodás pompás kifejezése. Az 1878-as párizsi világkiállításon ez a kép is nagy aranyérmet kapott. Cochin francia kritikus ezt irta róla: "Munkácsyra büszkék lehetnek a magyarok. Milton csodálatos kép és legtökéletesebb a világkiállítás összes festészeti alkotásai között ." Miután körülhordták egész Európában: Budapesten, Bécsben, Münchenben, Berlinben, Düseldorfban, Kölnben és Lón-
