Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
értesítő 1982. január hó 16. oldal Magyar tájak Magyar történelem DR. PAYER ENDRE: A Balaton szerelmese Egry Józsefről nemrég megjelent Magyarországon két könyv* melyek életével és munkásságával foglalkoznak. Egry Jóskát jól Ismertem. Külsejére nézve egyáltalán nem volt valami vonzó jelenség. "De mortuis nil nisi bene" tartja a latin közmondás. Én sem akarok rosszat irni róla,csak az igazat. Még ma is előttem van mély barázdákkal átszőtt arca, melyről a szakértő orvos rögtön megállapíthatta a gyomorbajosokra jellemző vonásokat. Egry súlyos tuberkulotikus tüdőfertőzésen ment át. Több évtizeden át élt fél tüdővel. Élete utolsó éveiben még ebből a fél tüdejéből is kiestek lebenyrészletek. Nemcsak én, hanem tüdőspecialisták is csodálkoztak azon, hogy ez az ember még tudott léleg- zeni, sőt dolgozni is„ Igaz, ugyan, hogy élete vége felé munkateljesítménye igen leszállott. Egry kapcsolata a Badacsonnyal tulajdonkép úgy kezdődött, hogy 1915-"ben a harctéren megsebesült /mint közlegény teljesített szolgálatot/ és akkor került Badacsonyba, a "Hableány" nevű szállodából átalakított hadikorházba. Ebben a kis kórházban dolgozott két önkéntes á- polónő, Fackh Zseni és Vizkelety alezre- desné. A két fiatalasszonyt Egry meghódította. Versengve ápolták és gondozták. Isten bocsássa meg nekem, de Egry nem volt sem csinosnak, sem műveltnek mondható. Hol volt akkor még művészete, amely esetleg megbabonázhatta volna ő- ket. Ráadásul súlyos fertőző beteg és vért köpött. Hogy lekesedhettek érte e- zek a szép fiatal nők? Hogy került ki mégis Vizkeletyné, Juliska, győztesen a versengésből, mikép került össze Egryvel, ezt nem tudom. De végül is Vizkeletyné elvált az urától és Egry felesége lett. Házasságuk gyermektelen maradt. Juliska csak pár évvel élte túl Egry halálát. Ami Egry művészetét illeti, erre vonatkozólag a legautentikasabbnak tartom néhai Sass Ferenc sümegi festőművész barátomtól hallottakat, ő együtt járt vele a Képzőművészeti Főiskolán. Egry tulajdonképpen, elsősorban grafikus volt, főleg figurális kompozíciókban volt nagy. A főiskolán kollegái csak per "Savanyu Józsi"-nak hivták, gyomorbaja arckifejezésén már akkor kiütközött. Sass szerint ez időben egyáltalán nem volt kiugró tehetség, hanem éppen ennek a gyenge kinézésének köszönhette a különféle, főleg párizsi ösztöndijakat és a többi segélyeket. Az olajfestészet egyáltalán nem ment neki valami jól. Később, mikor Badacsonyban élt, csak akkor kezdett uj utakon járni. Főleg a francia expresszionisták ötleteit boronálta össze ügyesen saját egyéni elgondolásaival. Több évtizeden át ezen uj technikával örökítette meg az általa annyira imádott Balaton színeiből és fényeiből lirainak mondható képek sorozatát. Egy Ízben képvásárlót kisértem hozzá. A vásárlónak megtetszett egy kép. Megkérdezte Egryt: -Ugye ez a fonyódi hegy? Egry felkelt, s anélkül, hogy egy arcizma is meg rándult volna, elővette zsebéből a bicskáját és a vásznat keresztbe elvágta. Amikor a jelenlevők elszőrnyülködtek, nyugodtan azt mondta:- Én nem akarom, hogy ráismerjenek a fónyódi hegyre, és ha valaki ráismert, akkor ez a kép rossz! - Én azt akarom, hogy a képről ne lehessen meglátni Fonyódot, hanem általános impressziókat keltsen a szemlélőben. Részemről úgy vagyok Egryvel és művészetével, mint Bartókéval. Tudom,, hogy nagy volt. Nagy volt Michelangelo, nagy volt Raffael, nagy volt Benczúr és Picasso. Egyiknek a nagyságát sem lehet elvitatni, szintúgy Egryét sem. Volt alkalmam őt a műtermében többször is látni. Kinn a természetben csak megfigyelt, vázlatokat készített. A vá- szonre először benzinnel és terpentinnel felhigitott olajfestékkel valamilyen alapot festett. Erre rajzolta rá a képet pasztell krétákkal, melyeket néha kis temperával felerősített. Képeit mind a grafikai készség jellemzi. Halála előtt pár évvel a Nyugat c. lap régebbi számai közt egy budapesti tárlat kritikájára akadtam. Ebben Egry- ről a következő sorok álltak: "Egry József transcendentális, vizuális fénymámorban rezgő balatoni képeivel keltett feltűnést." Ezt a cikket elvittem Egrynek, aki igen örült annak, mert sohasem olvasta, és talán ekkor láttam őt még egyszer nevetni is. Egryt legtöbbször a Balaton partján lehetett megtalálni, ahol szorgalmasan áztatta horgait, miközben impressziókat gyűjtött. Egy Ízben balatoni horgászatánál megzavartuk. Feleségemmel együtt csodáltuk a viz feletti csodás felhőképződményeket, melyek úgyszólván percről- percre változtak. Amikor feleségem egy csodás alakú felhőre hivta fel Egry figyelmét, az igy szólt:- Ez mind semmi! Hátha még azt is
