Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3. szám

1982. március hó

DR. VARGA LÁSZLÓ:

— \ párt és í

Amíg a szabad világ magyarsága lelkesen készült a forradalom 25. évfordulójának megemlékezésére, a budapesti pártközpontban is alaposan megtárgyalták, hogy mi lenne a helyes módszer: agyonhallgatni-e az egészet, ahogy az elmúlt időben tették, vagy valamiféle tárgyilagossággal, a détente szellemét mutatva „októberi eseményként” kezeljék a forradalmat, vagy durván nekirontva, újra „ellenforradalomnak” minősítsék. — Az utóbbi, a moszkovita álláspont került felül, és a Népszabadság 12 cikkben foglalkozott 56-tal, erősen kiemelve, hogy az írások, „a korabeli dokumentumok és a szakirodalom” felhasználásával készültek.

Ebben a cikkben csak két kérdéssel foglalkozom, mert ez a kettő izgatja a pártot.

1. A forradalmat kívülről kezdeményezték és irányították — állítja a párt. Érthető, hogy ez a rendszer Achilles- sarka. Ha sikerül otthon elhitetni, főleg a most felnövő ifjúsággal, hogy 1956-ot kívülről mozgatták, akkor az idegen és nem magyar érdekből eredt. Ha viszont nemzeti megmozdulás volt, akkor a párt a néppel kerül szembe. Azzal a magyar néppel, melyet állítólag képvisel.

Miközben a cikk írója a párt fenti tételét kívánja igazolni, ezeket írja: A párt azért engedélyezte a diákok felvonulását, mert meggyőződésük szerint „ha a demonstráció félre csúszik, 30 perc alatt helyreállítják a rendet”, amit azért nem tudtak végrehajtani, mint a későbbiekben olvassuk, mert az egyik helyre „mindössze hat harckocsi érkezett, de három harckocsi legénysége nem engedelmeskeértesítő

forradalom

dett, $őt: parancsnokuk határozott utasítása ellenére átálltak az ellenforradalmárokhoz, melyet a gyülevész bandák óriási ovációval fogadtak”.

A fentiek pont az ellenkezőjét igazolják, mint amit a cikkíró bizonyítani kíván: a párt engedélyezte a felvonulást, amit aligha tettek volna, ha azt külföldről irányították volna. Erről az országot behálózó titkosrendőrség tudott volna. De nem tudott. Mert nem volt. A párt biztos volt, hogy az óriási számú titkos- rendőrökkel a rendet „30 perc alatt helyreállítják”. Elszámították magukat, főleg, mert a katonaság, rendőrség nagy részében átállt a forradalmárokhoz, sőt szovjet katonák is. A titkosrendőrség pedig meglapult. A párt összedőlt mint egy kártyavár. Ez az igazság!

De ha már a Népszabadság „szakirodalomra” is hivatkozik, nem lapozta fel az ENSZ magyar ügyben kinevezett különbizottságának jelentését, ahol a 12. oldalon olvashatják:

„A felkelés a népből tört ki a régóta fennálló sérelmek el- lén, és a Szovjetunióval szembeni alantas helyzet miatt.”

A különbizottság jelentését ausztrál, ceyloni, tunéziai, uruguayi és dán diplomaták hagyták jóvá, a bizottság titkára angol és dán — Bang Jensen — ENSZ alkalmazottak voltak, tehát elfogultsággal nem vádolhatok.

Ha a Népszabadság cikkírói irtóznak a különbizottság jelentésétől, akkor más, „korabeli dokumentumot” is találtak volna. Méghozzá otthon. Végig kellett volna olvasniok a forradalmárok ellen hozott ítéleteket. Majdnem mindegyiket közzétették az újságokban. Olvastam őket. Sőt, egy tanulmányt is írtam. Egyetlenegy forradalmárt sem vádoltak vagy ítéltek el azon az alapon, hogy külföldről irányították őket. Ha csak egy is lett volna, az első oldalon, dűlt betűkkel hozták volna. De hát nem volt.

Ha a pártvonalas cikkírók a fentieket félretolják, akkor vegyék elő a forradalom alatti hazai rádióadásokat, vagy menjenek be a Széchenyi- könyvtárba, ott hangszalagról hallhatják Kádár Jánost, aki

1956. november 1-én este 9,50- kor mondta: „Bátran elmondhatjuk, hogy ennek a felkelésnek eszmei és szervezeti vezetői a ti — kommunisták — soraitokból kerültek ki.”

Kádár a beszédében semmiféle külföldi befolyásról nem szól, sőt: mint fenti kijelentése bizonyítja, a nemzeti felkelést a párt részére szeretné kisajátítani. Ez egy vérbeli, „korabeli dokumentum”.

2. A másik vád, hogy a forradalom a régi burzsoá, kapitalista rendszert akarta visz- szaállítani.

Ennek bizonyítására Mind- szenty bíborost, és főleg beszédének az alábbi részét használja fel a Népszabadság:

„... a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyházi intézmények és társulatok — közöttük a sajtó — visszaadását joggal várjuk.” (Elhangzott a budapesti Szabad Kossuth Rádióban, 1956. november 3-án este 8 órakor.)

A Népszabadság cikkírója a bíboros fenti kijelentését úgy magyarázza, hogy mivel a földbirtok is egyházi intézmény, „ezen mást, mint a földreform visszacsinálását, nem lehet érteni”. Ezzel szemben a valóság az, hogy az egyházi intézményeken sok mindent lehet érteni, de semmiképpen sem a földbirtokot. Ugyanis egyházi intézmények a templomok, rendházak, kolostorok, kultúr- házak, de nem földbirtok, mert