Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
15.-én felkelt a magyar nép. A forradalom a nemzet hősiessége és vérhullása tehát Jt_____________________________________Értesítő 1982. március hó nem volt hiábavaló. Gyakran és néha már szinte gépiesen mondogatjuk, hogy 1956 nem volt más,mint 1848 távoli folytatása és az ötvenhatos pesti srácok Petőfiék, a márciusi ifjak szellemi örökösei. És milyen igaz is ez! Ha figyelmesen végig olvassuk a folyamatot, mely végül is a negyvennyolcas forradalom kirobbanásához vezetett és összehasonlítjuk azt Ötvenhat előzményeivel, a hasonlóság szinte kísérteties. A kilenc millió kisemmizett lassú eszmélése, az Írók, az újságok szerepe, a feszültség fokozódása, a hatalom urainak kapkodása és brutalitása, melyre a nép felkelése a válasz, a nyílt összeütközés, melyből győztesen kerülnek ki az elnyomottak, a hatalom látszatengedményei s végül a könyörtelen, véres retorzió, melyet akkor is, és most is, huszonöt évvel ezelőtt az orosz túlerő hajtott végre. S utána a bosszú, a megtorlás korszaka, az emigrációba, bujdosásra kényszeritett ellenzék harca. A menet ugyanaz, csupán a felgyorsult életnek megfelelően az egyes fejezetek sokkal gyorsabban követték egymást, léptek egymás nyomába. Ami még nem következett be, ami még várat magára, az a szabadságjogok kivívása, érvényesitése. A szabadság különös valami. Mondják, aki vakon születik, annak hiába próbálják megmagyarázni a szineket, a fogalmat nem tudja hová tenni és nem képes megérteni, mit jelent az, hogy zöld, vagy piros. Mivel pedig nem tudja elképzelni a szineket, nincs is irántuk hiányérzete. A szabadság más. A rabságban született madár is ösztönösen vonzódik a korlát nélküli távolságok felé s noha még soha egy percet sem töltött szabadon, mégis tudja merre kell szállni ha nyitva felejtik a kalitka ajtaját: habozás nélkül fog a magasságba, a kék ég felé törni. Amikor a lengyel forradalom másfél évvel ezelőtt elkezdődött, két képet láttam az egyik amerikai magazinban: az egyiken hajógyári munkások vettek részt szabadtéri misén és áldoztak a szabadban álló oltárnál: egyikük sem volt idősebb harminc é- vesnél„ A másik kép keresztek és templomi zászlók alatt felvonuló tömeget mutatott: az elől haladók egyike sem látszott idősebbnek 25 évesnél. Ezekben a fiatalokban bizom én Magyar- országon is: hogy egyszer, ha eljön az i- deje, az ifjúság az uj reformnemzedék veszi kezébe sorsa, jövője intézését és akárcsak 13*4- évvel ezelőtt a Pilvaxban összegyűlt jurátusok szavalták lelkes kórusban Petőfi után a Nemzeti dal refrénjét, úgy fogják harsogni ők is az elnyomók felé: Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A SZABAD MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE FELHÍVÁSA Március 15.-ét mutat a naptár. 134 esztendővel ezelőtt e napon kelt fel elnyomói ellen a magyar nép, ezen a napon született a szabadság. A forradalom első napjának eseményei közül legfontosabb az a pillanat volt, amikor Petőfi és társai behatoltak a Länderer és Heckenast nyomdába, ahol a nép nevében lefoglaltak egy nyomdagépet. S ezen a gépen kinyomtatták a szabad magyar sajtó első termékeit: a Tizenkét Pontot és a Nemzeti dalt. Petőfi pontosan tudta, milyen jelentősége van a sajtószabadságnak. Ekkor, e lázas napok lángolásában irta naplójában: "A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót!" S később számtalanszor hangoztatta: a sajtó szabadságából egy jottányit sem szabad engedni, mert a legkisebb engedmény, az irás szabadságának legcsekélyebb megnyirbálása, a cenzúra legenyhébb formája is a többi szabadságjogok elvesztését vonja maga után. Az 18A8 évi sajtótörvény első pontja igy szólt: "Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti." Ennél klaszikusabb tömörséggel nem lehet megfogalmazni, mit jelent valójában a sajtószabadság,amitől annyira retteg minden zsarnoki rendszer. Mert a zsarnokság hatalmát minden fegyvernél inkább veszélyezteti az igaz szó ereje. Az igaz szóé, mely leleplezi a zsarnokok álnokságát, két- szinüségét és hazugságait. Szülőhazánkban, Magyarországon ma nincs sajtószabadság. A gondolatok szabad közlése és terjesztése csak elméletben létezik. Olyan cenzúrahivatal, mint amilyen Petőfiék idejében a bécsi udvar helyhatóságán működött, most nincs ugyan, de működik helyette sok más hivatal és ellenőrző szerv, guzsba- kötve a sajtót és a gondolatközlés minden módját. A nyomdák és a terjesztés eszközei az állam kezében vannak, s ha netán valakinél rövidzárlatot kapna az öncenzúra és a tiltott témákat merné bolygatni, gondolatai soha nem kerülhetnének a széles nyilvánosság elé. A szabad magyar sajtó ma az ország határain kivül szorult: a gondolat, az irás szabadságát a nyugaton megjelenő magyar újságok képviselik. A Mindenható a szabadföldi magyar lapokra bizta a történelmi feladatot, hogy óvják a sajtószabadságot, továbbiolytatói legyenek a szabad magyar sajtó nemes hagyományainak és hogy ápolják 1848 márciusának eszméit. Ezért az emigráció
