Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
1982. február értesítő 3. oldal mértékben való emelkedését. A gyermekáldástól való vonakodás főoka elsősorban lélektani, nem pedig anyagi kérdés. Nevezetesen a hazai ifjúság nem fűz reményeket a jövőhöz. Valami ismeretlen veszélyt érez. Érzi, hogy a veszedelem forrása a Szovjetunió. Tudja, hogy a kormány Moszkva pórázára fűzve, a szovjet parancsainak végrehajtója. Úgy érzi, hogy segitségre sehonnan sem számithat, életét, jövőjét céltalannak, kilátástalannak látja. Ezért nem gondol a hazai fiatalság családalapításra, nem gondol gyermekre. Ezért csak a mának él, az italban keres vigaszt, megkönnyebbülést. S ez a lelkiállapot a közvetlen oka, forrása a már népbetegségnek számitó alkoholizmusnak és az öngyilkosságok rendkívül nagy számának. A magyar kormány nem tesz semmit a helyzet megváltoztatására. Mostanában ugyan Magyarországon ankétokát rendeznek a népesség szaporodás kérdésében. Ankétok azonban nemhoznak gyermeket a világra, ahhoz a házasfelek akarata szükséges! Az uj házasságok száma erősen csökken, mindinkább érezhetővé válik az abortusz rendelet kibocsátása óta az a- nyaméhben elpusztított, eddig már négymilliót is meghaladó magyar élet hiánya. Magyar kormányintézkedések a helyzet megjavítására? Nem lehet olyan kormánytól segítséget várni, amely egyszerűen "leirta" az elszakított országrészeken élő magyarok millióit és odahaza továbbra is eltűri a magzatelhajtásokat. Nem lehet annak a kormánynak a segítségére számítani, amelyik nemcsak engedi de elő is segiti a magyar ifjúság elnemzetiet- lenitését. És ennek a kormánynak ügynökei "anyanyelvi konferenciákat" rendeznek a szabadföldi magyar emigráció számára és a külföldön élő magyar ifjúság magyarság- tudatának felkeltését, megerősítését propagálja. S a magyar emigráció nem veszi észre, hogy mindez csak szemfényvesztés, arra szolgál, hogy a nyugati magyarok figyelmét elvonja nemzetünk törzsének, a hazai magyarságnak már folyamatban levő felszámolásáról. Nem látják ezt az emigrációban élő, de mindsürübben hazalátogató papjaink, lelkészeink, a Magyar Hirek lapjain gyakran szereplő professzoraink? Vagy talán nem is akarják észrevenni? A magyar emigrációnak nem az a dolga, hogy a hazai nemzetpusztitó diktatúra erősítésére üzleti lehetőségeket hajtson fel, mert ezzel csak ellenségét erősiti. A magyar emigrációnak kötelessége, hogy a még szabad országok kormányai és közvéleménye elé tárják a Kárpát-medence ujjárendezésének szükségét, ahol Magyar- ország elfoglalhatja azt a helyet, mely évezredes, történelmi jogai alapján megilleti, . . Nyilt levél Csoóri Sándorhoz /Folyt. az 1. oldalról/ fordulópontot jelentett az Ön életében, a márciusokhoz való viszonyában. Ezért most egy szerény javaslattal fordulunk önhöz innét Amerikából: Nehogy még egyszer megismétlődhessék az, hogy Ön felett - mint New York-ban mondta volt - úgy múljon el még egy Március 15., mint egy "futó tavaszi fejfájás" , ajánljuk, vegye kezébe a magyar szabadságünnep ügyét. És ünnepelje - ünnepeltesse - meg szive, legjobb tudása szerint. Van ennek egy praktikus módja: tegyen közzé március elején a budapesti lapokban egy felhivást, hogy Ón, Csoóri Sándor iró március lÉ.-én, vasárnap délelőt 12 órakor a dunaparti Petőfi-szobornál ünnepi beszédet mond s abban a 13^ év előtti szbadságünnepre, szabadságharcra fog emlékezni. Bizonyára szivesen Önnel tartana Sinkovits Imre is, aki itt Amerikában a Nemzeti dalt szavalta: elszavalhatja a Petőfi-szobor- nál is, s ennek hire valószinüleg még több embert fog odavonzani. Nem hisszük, hogy ennek bármilyen gyakorlati akadálya lehetne. A rendszer nyilván nem gördítene akadályt egy Ön által rendezendő ünnepség elé, hiszen Március 15.-öt soha nem tagadta meg, csupán jelentőségét szürkitette el, a- mennyire lehetett. És akkor Ön kedve, szive szerint ünnepelheti nagy nemzeti szabadságharcunk dicsőségét, akár ugyanazokkal a szavakkal is, mint amelyeket New York-ban elmondott a pódiumról. Ha viszont Kádárék nem engedélyezik, hogy Ön a Petőfi-szobor talapzatáról beszéljen, akkor is haszonnal jár a próbálkozás. Gazdagabbak leszünk - Ön is, mi is - egy hasznos tapasztalattal, tanulsággal: hogy Magyarországon mégsem mondhatja ki akárki, ami a szivén és hogy ebből következően az az Ön által emlegetett "rokonszenvgyürü" sem indokolt . Mert ahol nem lehet szabadon beszélni egy 13^ év előtti történelmi eseményről, ott nagy bajok lehetnek! Dehát meg kell próbálni: Várjuk a lapokban a felhivást! értesítő ^ ík ★ "Az igazság mindig nyereség, bármilyen nehéz volt is alkalmazkodni hozzá!" /A. Schweitzer/ "Mély hallgatás a jaj szónál is iszonyat óbb! " /Antigoné/
