Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ 1982. január hó f Tallózás a pesti lapokban Szerkeszti: Stirling György "Kapcsolatok a szülőfölddel" cim a- latt olvastunk interjút Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával a Havi Tudósítások c. kőnyomatos novemberi számában. A beszélgetés elején elmondja Gosztonyi, hogy a kapitalista országokban élő magyarok számát egymillió-háromszázezerre becsülik és ez lényegében három nagy emigrálási (kivándorlási) hullám eredménye. Az első hullám a századforduló körül hagyta el az országot - kb. 700.000 fő -, mig a második az első kommün bukása és a második világháború vége közötti két és fél évtizedes időszakra esik. Ezalatt 35^ ezren távoztak véglegesen az országból. Végül következett az ötvenhatos hullám, amivel kétszázezer ember sodródott ki nyugatra. Ezek közül - mondja Gosztonyi - később kb. ötvenezer visszatért, majd hozzáteszi: "A nyugatra utazók nagy számához képest szórványosan napjainkban is előfordulnak jogellenes (l) kintmaradások." A nyugaton élő első generációsok számát Gosztonyi hoo-5oo ezerre becsüli, majd arról beszél, hogy a generációs rétegződés miatt nagy nyelvtudásbeli és kulturális különbségek vannak a külföldi magyarok közt. "Különbségek vannak az egyes generációk közt - folytatja - a Magyar Népköztársasághoz való viszonyuk tekintetében is. Ami a politikai rétegződést illeti, három irányzatban jelen. A haladó, baloldali rétegek főleg a második világháború előtt kivándoroltak alkotják. A jobboldali, velünk szemben eszmeáramlatoknak, egyesületeknek nagyon széles frontja van. Szinte minden szinárnyalat megtalálható, az enyhén konzervatívtól a nyilt fasisztákig mindenki. Befolyásuk alatt van a magyar nyelvű sajtó nagyobb része. A jobboldali erők azonban nem tudtak egységes frontot létrehozni: a marakodás, a széthúzás, a pozícióharc a jobboldali emigráció egész történetét végigkíséri." (Közbevető megjegyzésünk: Gosztonyi elvtárs "kommunistául" gondolkozik s ennélfogva nem fér a fejébe, hogy végső fokon azonos célokért lehet úgy is küzdeni, hogy az indi- vidiumok nem adják fel részkérdésekben vallott álláspontjukat és nem tömörülnek nyájként egyetlen pártba, alávetve magukat a központi pártfegyelemnek. A demokráciák, a demokratikus rendszerek ereje éppen a kommunista (diktatórikus) szisztémákkal szembeni látszólagos gyen- geségükben rejlik: a szó parancsuralmi értelmében nem egységesek ugyan, de különböző nézetek, viták nyomán menetközben alakul ki, formálódik a legmegfelelőbb taktika, a legjobb munkamódszer. Egy Gosztonyi János számára, aki megszokta, hogy mások gondolkoznak helyette és felülről kapja a direktívákat, ez merőben idegen és érthetetlen...) Végül még egy bekezdés a Gosztonyi-nyilatko- zatból: "Polarizáló hatású volt az I963- as amnesztia rendelet, amely a szélsőséges jobboldaliak számára a ’győzelmes hazatérés’ reményének újabb kudarcát hozta, másoknak viszont a nyugodt hazajárást, ill. ennek lehetőségét. Ugyanilyen hatása volt a magyar korona visz- szaadásának, ami az azt ellenző reakciós körök vereségét, a Magyar Népköztársaság tekintélyének növekedését eredményezte." (Érdemes felhivni a figyelmét erre az utolsó mellékmondatra azoknak, akik annakidején - valamiféle idealista, vagy "magasabb" szempontból vezettetve - helyeselték a Szent Korona kiszolgáltatását Kádáréknak: aki ismeri a kommunisták mentalitását, már akkor megmondta, hogy azok politikai tőkét fognak ková- cdolni a Szent Korona hazatéréséből. És ez aligha lehet érdeke egyetlen emigránsnak - bármelyik Gosztonyi-féle kategóriába tartozzék is...) A hazalátogatásról beszélve, Gosztonyi lelkesen jegyzi meg, hogy "sokuknak szinte életformájává vált az évenkénti hazajárás", majd háborogva emliti, hogy létezik olyan "kemény vonal" is, mely ellenez minden hazai kapcsolatot, sőt még magát a hazalátogatást is! De - vigasztalja magát - "az ilyen ártó szándékoknak nem volt érdemi hatása kialakult kapcsolatrendszerünkre." Ez lehetséges. De a "kemény vonal" elvekért harcol, elveket véd. S ez is valami... * A műemlékek elhanyagolása fölött kesereg egy cikk és a régi főúri kastélyok lassú pusztulásáról sorol fel adatokat. Noha létezik kormányprogram a müemlék- jellegü épületek megóvására, a munka nagyon lassan halad s időközben sokminden tönkremegy szerte az országban. Legutóbb is - olvassuk - huszonnyolc kastélyt és kúriát kellett törölni a műemlékjegyzékből, mert annyira elpusztultak, hogy me megmentésük, helyreállitásuk már lehetetlen. * Egy interjúról olvashatunk a Magyar Nemzet-ben, melyet Samuel Cohen, a neutronbomba feltalálója adott egy európai újságírónak s közben olyasmiket mondott volna, hogy az általa feltalált bombával el fogják pusztítani Európát. A cikk felháborodva tiltakozik az ilyen tervek ellen és követeli Cohen háborús bűnössé
