Amerikai Magyar Értesítő, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
oldal a. M. értesítő 1982. október A sárga villamoskocsijai pedig csalhatatlanul a mi döcögő és csilingelő villamosainkat idézte emlékezetembe vissza és ha egy-egy ismerősnek vélt utcasarkon behunytam a szemem, azzal ringathattam el magam egy pillanatra, hogy otthon járok a nagykörúton valahol? De igy jártam a mi Városligetünkre emlékeztető legnagyobb városi parkjának megtekintésekor is, mert tágas kiterjedésével egészen meghódított és csupán gazdag látnivalói múlták felül a nekem nagyon kedves hazait. Jártam San Franciscóban? Igen, három szép napot töltöttem ott egy angol csoporttal. Az idő alatt talán minden évszaka megismétlődött az esztendőnek, ezért izzadtam, fáztam, élveztem az enyhe szellő fújását vagy összébb húztam magamon a nyári felöltőmet az élesen metsző szélben. Szinte lehetetlen leírni baktatásaim dombról a völgybe, vagy ismét fölfelé. A begyakorolt távgyalogló lábam is megpróbálta ez a folytonosan hullámzó amerikai "Balaton" érdekessége, de megérte, mert üzletnegyedei színes falusias búcsú képét nyújtották. Gyermekkorom sok szép emlékeit... Mindez természetesen csak "madártávlatból" készült eszmei kép, amit három nap alatt összegyűjtöttem, mert San Francisco az a felejthetetlen filmszínház, amit látni kell és sokat beszélhetünk róla. Andalító és robbantó egyszerre. A múltban és talán nem is annyira a jelenben, mint mindjárt a kibontakozó jövendőben járunk itt... Mivel - hacsak három napra is láttam - ezt az igazi amerikai józan metropolist, örömmel mondottam el élményeim a világ egyik legszebb városáról, mely szülőhazámra, közelebbről Budapestre emlékeztetett!----------------------------■*:*-----------------------------HUNGARIAN TRANSYLVANIA Könnyű Lászlótól, a St. Louisban élő neves magyar Írótól kaptuk az alábbi levelet. Mivel közérdekű, tartalmát megosztjuk olvasóinkkal: "Az idegennyelvü olvasók nagyfokú tájékozatlanságától és ellenfeleink felháborító hazudozásaitól indíttatva, elhatároztam az Erdélyi Világszövetség részére készített: Hungarian Transylvania (A Magyar Erdély) c. albumom kiadását. Ez a négynyelvü (angol-francia-né- met-spanyol) dokumentációs album képekben, térképeken, statisztikával mutatja be az erdélyi magyarság több mint ezeréves történetét, alkotásait, hozzájárulását a nyugati keresztény civilizációhoz, Trianon kegyetlenségeit és annak mai következményeit. Az ilyen nemzetközi, részben többszínű - többnyelvű -, képes, térképes kiadás egy vagyonba kerül. Bár számíthatunk némi idegen támogatásra, az áldozat nagyrészét magunknak kell viselni. Bízom abban, hogy pártállásra, vallási, társadalmi, egyleti hovatartozásra való tekintet nélkül még van elég Erdélyért, az erdélyi magyarság sorsáért cselekvő magyar Amerikában. A 6x9 nagyságú, többszínű, művészi fedőlapu, 16A képet és 16 térképet tartalmazó könyv előfizetése fűzve, portóval 11.- dollár, kötve (többszínű védőboriték- kal)l6.- doll. A csekket "American Hungarian Review" névre kell kiállítani és a rendeléssel együtt beküldeni. Ne feledje el erdélyi könyvünket an- golnyelvü rokonaival, barátaival, egyleteivel, könyvtáraival megrendeltetni. Ez a könyv hatalmas fegyver lehet a Magyar Erdélyért, az erdélyi magyarság jogaiért folyó küzdelemben. Megjelenés 1982, őszén. Cim: American Hungarian Review 5^10 Kerth Rd., St. Louis, MO 63128 Air KÖNNYŰ LÁSZLÓ: ERDÉLY —1940 Egy szeptemberi napon Erdély megtiport teste megremegett, Wesselényi megfordult sírjában, és szétszakadtak a sötét fellegek. Ősz volt és virágözönbe öltözött mégis a határ. Verőfényes, boldog ég alatt harsogott a kemény nótaszó, hullt a virág, hullt a könny és szállt az édes magyar szó. Hogy ízlelték, hogy élvezték a megtalált drága szavakat: a Hiszekegyet, a Szózatot és az Isten áldd meg a magyart. Nem tudtak vele betelni sokáig, ezerszer mondták egymás után, mit beléjük fojtott a sötét önkény, húsz esztendeig gyűlölt bután. Most szárnyrakelt büszkén, szabadon, úgy zúgott, zengett, mint fergeteg, legyőzhetetlenül diadalmasan: éljen a magyar hadsereg...! Az emberek lerogytak a porba, imát zokogott ifjú és öreg, a némák megszólaltak bátran és meghallották az eddig süketek. A bénák keze megmozdult, a vakok újra láttak, kik nem hittek feltámadásban, most megint bíztak, vártak. A legendáknak ősi utján visszatért az uj Csaba-vezér, hogy zengjék, zúgják mindenek, nem halt meg a magyar: él!
