Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
GLORIA VICTIS f BALTIMORE! f !f ERTESITO Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron 1980. február hó HUNGARIAN MONTHLY • Szerkeszti: Soós József STIRLING GYÖRGY: Új magyar név az amerikai függetlenségi háborúból: Pollereczky János Az emigráció történészei az amerikai magyar múlt kutatása során számos olyan névről fújták le a feledés porát, melyek viselői szerepet játszottak az Egyesült Államok történetében. Különösen három időpont körül találkozunk sűrűn magyar nevekkel Amerika földjén: az 1775 - 83-as függetlenségi háború idején, 18^9-50 táján, a magyar szabadságharc bukása után és az 1861-65-ös polgárháború alatt. Az amerikai polgárháborúban sok magyar vett részt, akik túlnyomó többségükben a szabadságharc katonái voltak és a Kossuth-emigrációval kerültek az Újvilágba. A legújabb kutatások szerint ebben az időben kb. 5iOOO magyar élt Észak-Amerikában s ezeknek kb. egyharmada harcolt, egész csekély kivétellel az északiak oldalán. Ezek közül közel nyolcszázat sikerült hiteltérdemlően azonosítani, mig a déli államok, a konföderáció hadseregében csupán 11 magyarról maradtak adatok. Azt is tudjuk, hogy a polgárháborúban sok magyar kitüntette magát és nem egy közülük magas katonai rangot ért el az Unió hadseregében. A legmagasabb rangot Asbóth Sándor kapta, akit 1865. márciusában tábornaggyá léptetett elő a Kongresszus. De csak egy rendfokozattal maradt mögötte Stahel-Szamvald Gyula, aki altábornagyként fejezte be a polgárháborút. Az amerikai hadtörténet a polgárháború hősei közt tartja számon Zágonyi Károly ezredest, akinek Springfield mellett vezetett vakmerő lovasrohamát a washingtoni Capitolium kupolacsarnokának egyik HARASZTI ENDRE: Emlékezés gróf Apponyi Albertre a Haza feldarabolása ellen tartott beszéde 60 éves évfordulóján. Az idő száguldó kerekét lehetetlen megállítani! Mi, a "trianoni nemzedék", akik a szörnyű országcsonkitás árnyékában nőttünk fel s akik e reviziós kísérletek, álmok éveiben nőttünk gyermekből ifjúvá, ifjúból felnőtt emberré, - elszőrnyedve nézzük a naptárt: bizony az 1980-as esztendőben már Trianon hatvanadik évfordulójára emlékezünk! .. .Elszaladtak az évtizedek. Azok közül, akik 1920-ban már felnőtt emberek voltak, már csak nagyon-nagyon kevés van é- letben. Szüléink, nagyszüleink, tanítóink, tanáraink, meghatott ságtól reszkető szavakkal igyekeztek nyiló-érdeklődő, sok mindent megérteni-kezdő elménkbe belevésni: "Sohase feledjétek el Trianont!" Ma már a mi drága öregjeink a Mennyek Országából (Folyt, a 3. oldalon.)
