Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM 18. old.____________________________________ KOSSUTH LAJOS: EGY NEVEZETES ADAT A HARC VEGÉNEK TÖRTÉNELMÉHEZ Miként küzdöttünk? miként harcoltanak névtelen félisteneink? mi módon buktunk el? - azt tudják önök: de egyről talán nincs tudomásuk. Ámbár az oroszok czárja minden rendelkezésére álló erejét, még szentpétervári gárdaezredeit is ellenünk inditotta, s ámbár ez 8 az elhagyottság érzete a közhangulatra kétségtelenül leverőleg hatott i hazánk ügye mindazonáltal teljességgel nem volt reménytelennek tekinthető, midőn Görgey, ré^ forralt árulását végrehajtandó, sereget, a szükségnek még csak árnyéka nélkül is, Világosra vezette, s ott a fegyvert letette. Mondám: "a szükségnek még csak árnyéka nélkül is" • Mert legrosszabb esetben nyitva volt előtte az ut fel egészen ko- máromig, melynek bevehetetlen erődjeiben Klapka tábornok vezérlete alatt harmincz- kétezer főnyi ép s még az utolsó napokban is győzelmes hadseregünk volt s hazánk dunántúli megyéinek bő erőforrásai még úgyszólván teljes épségben rendelkezésünkre állottak. De maga az ellenség sem tekintette Magyarországot legyőzött- nek, annyira nem, hogy mikor Görgey magát megadta, az orosz hadsereg azon a ponton volt, hogy Magyarországról hadmü- ködési alapjára: Galicziába visszavonul. Paskievics herceg, orosz fővezér már útnak inditotta hivatalos jelentését Szentpétervárra, urának tudtára adva, hogy (ha a czár úgy akarja) jövő tavasszal újra felveheti a háborút, most azonban kénytelen a visszavonulást megkezdeni, mielőtt az őszi esőzések beállanának, mert különben, mindenütt ellenséges lakosságtól körülvéve s a saját hónukban könnyen mozgó magyar seregek által folyvást zaklatva és szorongatva, nem kezeskedhetnék, hogy ellenséges földön csak nehezen mozogható s a sár és tél miatt kiszámithatatlan szenvedésekkel küzdendő seregét a teljes elpusztulástól megóvhatja. Én e tényt Du Plat ezredes, volt varsói angol főconsultól tudom ki, midőn az utóbbi krimi háború alkalmából Varsót elhagyni kénytelenittetvén, Angliába visz- szatért, ezt Milner Gibson urnái, számos parlamenti tag jelenlétében, azon hozzáadással beszélte el, hogy azt magától Paskievics herczegtől tudja, kivel, mint Lengyelország kormányzójával, a legbizalmasabb viszonyban volt. Vegyék önök tekintetbe, hogy Görgey fegyverletétele idején még mintegy százezer emberünk volt fegyver alatt: Komárom, Pétervárad, Arad várai kezünkben: és elfogják képzelhetni, minő más volna most hazám sorsa, ha azon lelkesitő befolyás alatt, melyet az orosz hadak visszavonulása úgy seregünkben, mint a népnél a közszellemre gyakorlandott,még egy telünk volt volna fegyverkezésünket kiegészítenünk s honvédéinknek véres csatákban megritkult sorait kipótolnunk! S ha emelett még tekintetbe veszik önök a világszerte mindenütt, itt önöknél már hatalmas népies tüntetésekben is nyilvánulni kezdett rokonszenvet: ha meggondolják, hogy az orosz interventio a francia nemzetgyűlésen immár határozatiig a "szabadság jövőjére veszélyesének lett kijelentve, az észak-amerikai köztársaság pedig már meg is tette függetlenségünk elismerésére az előkészítő dip- lomátiai lépéseket: bizonyosan nem fogják önök a vérmes conjecturák közé sorozni állításomat, hogy, ha Görgey úgy katonai mint politikai tekintetben teljesen indokolatlanul fegyverletételével hazánkat el nem veszti, a magyar szabadság- harc z azon egy tél folytán még a diplo- matiai téren is számíthatott volna azon politikai előnyökre, melyeket semmi "fontos európai eseményétől nem lehet sokáig megtagadni, pedig ilyennek volt már az oly dicsőségesen védett magyar ügy az angol parlamentben még maga lord Palmerston által is elismerve. (Részlet Kossuth Lajos egyik angliai beszédéből. /Kossuth Ferenc: Kossuth Lajos válogatott munkái c. könyvéből.) 1980. január hó RESTAURÁLJÁK A NAGYBECSKEREKI VÁRMEGYEHÁZÁT Nagybecskerek több mint hat évszázados múltra tekinthet vissza. A legelső följegyzések 1326-ból származnak, amikor egy Becse környéki, Bega menti faluként emlitik. Később többször is feldúlták a várost az átvonuló török hóditók. 1718-ban Ausztriához csatolták. Az ide telepített iparosok és kereskedők elősegítették a város fellendülését. 1769. junius 6.-án a császári kiváltságban részesülő, gyors ütemben fejlődő várost 1807-ben tűzvész pusztította el. Nagy erőfeszítések árán, három évtized múlva felépítették, és To- rontál vármegye székhelye lett. Az újvidéki Müépitészeti Telep dolgozói a tavasszal megkezdték az 1816-ban épített vármegyeháza - jelenleg a város képviselő-testületének székháza -, valamint a környező barokk- és neoreneszánsz stilusu épületek restaurálását. értesítő
