Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

8. oldal ÉRTESÍTŐ 1980. november tányt és többek közt kifogásolta,hogy azt Írtam róla: önkéntesként résztvett a spanyol polgárháborúban. Túl fiatal volt ehhez - Írja a fogadatlan prókátor Kopácsi védelmében. Nos kérem most az iletőt, olvassa el figyelmessen a Szi­várvány 64. oldalán Kopácsi saját sora­it: "...Ilyen voltam én is tizenhatéves koromban: csak az én kezemben nem gép­pisztoly volt, hanem kátránnyal töltött villanykörte, az akkoriban divatos Molo- tov-koktél." Hol szaladgált Kopácsi 16 éves korában Molotov-koktéllal? Talán szülővárosának, Miskolcnak utcáin? Alig­ha, mert a rendőr 1938-ban - ekkor volt Kopácsi 16 éves - ezért okvetlenül du­tyiba vitte volna a felelőtlen kamaszt. De nem vitte, mert Kopácsi nyilván a spanyol polgárháborúban hadonászott rob­banó villanykörtékkel, ahelyett, hogy iskolába járt volna. (így érthető hiá­nyos magyar tudása és fogyatékos stilu- sa is...) Ugyanis - gyöngébbek kedvéért- polgárháború 1936-tól 39-ig tartott... Minderről a régi latin közmondás jut az ember eszébe: "Aki hazudik, annak le­gyen jó memóriája!" Kopácsi hol itt,hol ott, de gyakran elszólja magát és ez e- lég. Elég ahhoz, ho§y képet alkothassunk róla és ennek alapjan kiközösítsük ma­gunk közül. Ha a Szivárvány körének jó- ők tudják. (Nem akarunk most a kriti­kai folyóirat kritikájába belemerülni, de egyet azért szóvá kell tennünk: a 14. oldalon egy novellában Isten nevét kis i-vel nyomtatták. Ha igy állunk, ak­kor Kopácsi valóban ideillik, ebbe a társaságba való: itt jól érezheti magát, hiszen az Isten nevét nyilván ő is kis betűvel Írja, ahogy felszabadulást ir még ma is. Mint meggyőződéses kommunis­ta. ) Az emigrációnak fel kell eszmélnie és egységesen ki kell nyilvánítania:nem kér a kopácsikból! Hol vannak ilyenkor emigrációs egyesületeink? Ha egy volt német náci próbálna igy grasszálni a szabad világban, a Zsidók Világszövetsé­ge, meg a Volt Deportáltak Világszövet­sége bizonyára hatalmas tiltakozó dörge­delmekkel fordulna a világhoz: miért hallgat most a Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége? Várjuk nyilatkozatu­kat, melyre kötelezik őket a volt ma­gyar politikai foglyok szenvedései és a rendőrségi fogdákban agyonvert, börtö­nök udvarán felakasztott, szibériai de­portálásokban elpusztult mártírok emlé­ke. Akik vádlón mutatnak Kopácsira és követelik megbélyegzését.------------------------------ ☆☆☆----------------------------­Márai: "Valamilyen nagy, nagy dolog, ami odahaza történt: a forradalomban - egy pillanatra, osztályokon túl, - volt Magyarors zág." Kovács Imre halálára Mindig azt gondoltuk: ha valaki, ő bizonyára sokáig fog élni. Jó anyagból volt faragva, egészséges paraszti vér folyt az ereiben, szálfatermete Toldit idézte. A betegséget csak hírből ismer­te és az elmúlás, a halál gondolata is távol állt erőtől duzzadó lényétől. S most mégis ütött a búcsú órája.Oly hirtelen, oly váratlanul, hogy felocsúd­ni sincs időnk: Kovács Imre nincs többé! Alattomosan tört rá a gyilkos kór s mi­re az orvosok észrevették a bajt, már késő volt. Néhány órával a műtét előtt halt meg egy New York-i kórházban. Az alcsuti uradalom egyik pusztáján Felső-Göböljáráson született 1913» már­cius 10.-én. Az elemit a pusztai iskolá­ban végezte, majd a fővárosba került, ahol a budai Toldy Ferenc főreálban é- rettségizett. Közgazdasági egyetemi hallgató korában kezdett foglalkozni szociológiával s a társadalmi igazságta­lanságok feltárását célzó falukutató mozgalom egyik megalapítója. Még az e- gyetem befejezése előtt jelent meg első könyve, a NÉMA FORRADALOM, mely a magyar agrárproletáriátus nyomorát mutatta be az olvasóknak. A könyv országos hírűvé tette a nevét, de a bíróság lázitásnak minősítette: 3 hónap fogházat kapott érte. Egyik alapitó tagja volt a Márciusi Frontnak és 1939-ben résztvett a Nemze­ti Parasztpárt megalakításában, majd an­nak vezetőségi tagja lett. 1945-46.-ban a párt főtitkáraként vett részt a poli­tikai életben és mint országgyűlési kép­viselő bátran harcolt a Parlamentben Rá- kosiék ellen. Bírálta saját pártja egyes vezetőinek a kommunistákkal kollaboráló irányzatát is, ami végül teljes szakí­táshoz vezetett: 1947.-ben kilépett a Parasztpártból és más keretek közt foly­tatta tovább politikai ellenzéki tevé­kenységét, mig 1947.-ben el kellett hagynia hazáját. Kezdetben Svájcban és Franciaország­ban élt, majd 1949.-ben Amerikában tele­pedett le. Nyugdijbavonulásáig a Szabad Európa Rádiónál dolgozott és publicisz­tikai munkásságot fejtett ki. Magyaror­szágon és idegenben megjelent könyveinek száma - fordításokkal együtt - tizenhét kötet. Utolsó müve a "Magyarország meg­szállása" cimü munka volt s nemrégiben jelent meg "Márciusi Front" címmel egy kitűnő előadásának anyaga. Noha 1944.- ben, a német megszállás alatt az ellen­állási mozgalom vonalán kereste az igaz magyar utat és az ország megmentésének lehetőségeit, 1945 után, az orosz meg­szállás idején első perctől szembenállt

Next

/
Oldalképek
Tartalom