Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
— Karácsonyi ajándék Első ,.karácsonyi ajándékom” Magyarországról érkezett. Érdeklődve bontottam fel a küldeményt. Egy angol nyelvű füzetecske volt: „A Brief History of Hungary” a címe. Miután a 47 oldalas könyvecske angolul íródott, feltételeztem, — hogy barátnőm, azért küldte, mert tudja, hogy gyermekeim angol iskolában végeztek, s így ők is megismerjék őseik történelmét. Érdeklődve lapoztam a 47, bőven illusztrált oldalt, amit a Corvina 1978-ban adott ki újra, mint „javított kiadást”. A történelmi füzetet Székely András írta, Helvey Elek fordította, Miriam F. Levy módosította és a Kultúra hozta forgalomba. A kiadvány célja nyilvánvaló: megismertetni a külföldi ifjúsággal a magyar történelmet. A „A Brief History of Hungary” a magyarok Kárpát medencébe való településétől napjainkig tömören tárgyalja népünk történetét. A szerző 900 év történelmén meglepő gyorsasággal száguld keresztül, csupán a XX. század történelménél időzik hosz- szabban. így például részletesen tárgyalja az 1919-es proletár forradalmat, a 133 dicsőséges napot, amíg a Magyar Szovjet Köztársaság létezett és természetesen leírja a „fehér terrort” is. A legérdekesebb és Legtanulságosabb fejezet számunkra a II. Világháború utáni idők „történelmi” leírása. A szérző képekkel is illusztrálja a „földosztást”, amikor a parasztok táblákkal vonultak fel, amin ez állt: „A föld azé, aki megműveli!” A parasztok valóban a háború után megművelhették. megtisztíthatták, bevethették és birtokba vehették a kiosztott földeket, hogy azután nemsokára „önként” a kolhoszoknak ajánlják fel. Amelyik paraszt nem akarta, vagy vonakodott beadni földjét a közösbe, azt megverték, börtönbe zárták. Erről persze- nem ír a szerző. Az 1956-os forradalomról pedig a következőket olvashatjuk: az 1956-os október 23-i tüntetést követően spontán tört ki a szabadságharc — írják a nyugati történészek, a külföldre menekült magyar írók. A valódi helyzet azonban az volt — írja a szerző, — hogy a forradalmat külföldről szervezték, és fasiszta erők irányították, akik nyugatról beszivárogtak az országba. A felkelők előre ki^. tűzött célpontokat: kaszárnyákat, és a rádió épületét vették birtokukba és kommunista párt-tagokat lincseltek meg. Rövid idő alatt a városok és falvak irányítását is anti-kommunis- ta erők vették át. Ezért november 4-én Kádár János vezetésével a forradalmi tanács szovjet csapatokat hívott be a lázadás leverésére. Utána a forradalmi munkásokból és parasztokból Kádár János megalakította kormányát. Már megírtuk, hogy otthon a történelem tanítás — nem kötelező tantárgy többé. így akarják beolvasztani népünket a nagy szláv olvasztó kemencébe, hogy történelmi múltját tervszerűen megsemmisítsék és az utókor emlékezetéből is eltüntessék. Az a mondás, hogy „Nyelvében él a Nemzet!” — a mai időkben megdőlt. Egy nemzet — történelmében él tovább. A történelmi jog alapján támasztották fel Izraelt és több más országot. Ez adja meg a másod- és harmad-generációs gyermekeinknek a magyar származás öntudatát, ezért vállalják még évtizedek múlva is a magyarság támogatását, mint ahogy Yves de Daruvár teszi, aki nem beszél ugyan magyarul, de magyarul gondolkozik... A nyelv csak közvetítő eszköz. Hiába akarjuk külföldön született gyermekeinknek megtanítani, nagy erőfeszítéssel, halhatatlan költőnk, Arany János gyönyörű sorait: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja...” — csak törve tudják kimopdani és ha meg is tanülják, soha meg nem értik és hamar elfelejtik. Történelmi hagyományainkra azonban büszkék gyermekeink. Önkénytelenül felmerül bennünk a kérdés: mi lesz gyermekeinkkel ha csak hazulról kapott hamisított történelem könyveket kapnak kézhez? Tizenkilencéves lányom, aki a Helikon középiskolát elvégezte Torontóban — olvasta a könyvet és azt mondta: ez egy kommunista propaganda! Lányom hozzászólása nem lepett meg, mert ő „hiteles magyar történelmet” tanult a magyar iskolában, de vajon azok a magyar fiatalok, akik ilyen könyvből kénytelenek megismerni a magyar múltat — vajon hogy látják a magyarságot? Előttem van a Nagy Károly által szétküldött Anyanyelvi Konferencia 1979 évi programja, amelyben Lőrincze Lajos beszédéből a konferencia résztvevőihez intézett egyik részt *zó- szerint idézzük: „Számunkra és az ügy szempontjából fontos, hogy igénylik-e és milyen formában, a velünK’való kapcsolatot? Tudják-e, akarják-e használni tankönyveinket, részt akarnak-e venni közös erőfeszítéseinkben?” A konferencia résztvevői — akik között sajnálattal láttuk a magyar emigráció évekig tartó gyűjtéséből felállított „Magyar Tanszék” vezetőjét, dr. Bisztray Györgyöt is — valószínűleg egyetértenek Lőrinczével. De a magyar nemzeti emigráció nem igényli a marxista beállítottságú, pártos történelmet. Hisz emiatt élünk itt — és nem odahaza. A könyvecskét feltétlenül ajánlom olvasásra azoknak a felelős magyar pedagógusoknak, akik még aggódnak az ezeréves Magyarország sorsáért. Ha ez marad csak utánunk — egy marxista propaganda történelem — akkor nem volt érdemes emigrálnunk, sem magyar iskolát, sem kultúr intézményeket alapítani. Javaslatom, jelentessünk meg angolul egy olyan magyar történelem könyvet —amelyet bátrán és büszkén adhatunk majd gyermekeink és unokáink kezébe. VIRÁGH ANNA
