Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
1980. szeptember hó értesítő 13. oldal vaqy Moldova késheqgyel irt szocioqráfi- áit. Az olvasó "...elhülhet a lehanqoló jelenséqek tömegétől: a közérzet, az erkölcs. a mélyre süllyedt remény állapotától." Kikristályosodik, hoqy a hetvenes évek Maqyarorszáqa - Csoóri bátran kiirja! - "beteq lelkületű orszáq!" "Kallódók, meqhasonlottak, önpusztítók szédeleqnek a társadalom minden réteqében. Becsapottak, iqazsáqnak felesküdött alkoholisták, a szocializmus kikosarazott-vőfényei, koravén bölcsek, leqyintők, eqykedvü állampolgárok, akik az orszáq albérlőinek érzik maqukat." Csoóri kiemeli Moldova "A szent tehén" c. lequjabb könyvét, mely iqen jól illusztrálja az orszáq lelkiállapotát. Százezer példányát szétkapkodták. Az olvasók könyvásárlási mohósáqa a társadalmi iqazsáqok iránti szomjúságot mutatja! Csoóri szomorúan megállapítja, hoqy "...beszélni lehet, de érvényt szerezni a szavaknak, a felismeréseknek aliq- aliq." A meqenqedett panaszkodás csak az "illúziókat hizlalja", vaqy csak qát- lásossá teszi az eqyént. Most megdöbbentően vakmerő sorok következnek: "...Aki nem gyakorolhatja a mindennapi, értelmes igazmondást, fokozatosan rákényszerül arra, hoqy a nyilvánvaló iqazsáqokat is kikerülje. Ezzel kiöli maqábol a közösségi élet, a közösséqi érzés, a közösséqi vállalkozás minden csiráját...Ez az a pillanat, mikor elkezd morzsálódni a társadalom és széthullik eqyedeire. Hazu- dok, csalok, üqyeskedem, álarcot öltök, leqyintek." Csoóri jól látja, hoqy a siránkozás panaszkodás szabadjára eresztése, enqe- délyezése tapodtat sem viszi előre az orszáqot, a népet. "A néma birálat csak félmegoldás," - abból"nem lesz i- qazi qyőzelem soha: fáradság lesz, közöny, meddőség, tanácstalanság." Nem véqez teljes munkát az az irodalom, mely csupán siránkozik, mely a panaszos hangot bővítetten újratermeli. E- gyenlőre semmi sem villan meq abból a vallomásból, abból a váqyból, mely a lélek belső végtelenjéből szakadt ki s mely a XX. század naqyjai közül olyany- nyira jellemezte Adyt, József Attilát, Móricz Zsiqmondot, Németh Lászlót, vaqy Szabó Lőrincet, akik "...a társadalom kinálta keretekből kitörve min- diq az emberi lét maqassáqából nézték a társadalmat." Klasszikusaink nem elé- qedtek meq a panaszkodással. Az ember üdvösséqkeresése jelent meq bizakodásukban. Kritizálja Csoóri azt, hogy a kormányzat elsődlegesen qazdasáqi problémákkal törődik. Azt hiszik, hoqy a qazdasáqi eredmények majd maauktól értetődően átváltoznak nemzeti értékekké. "Nem változnak át!" - kiáltja cikkében Csoóri, aki irgalmatlan példával is e- lő áll: "...ismerős példázat érvényesül a mi esetünkben: a szépen felépített házban rossz közérzettel ülünk, esz- szük a hideg málnakrémet és hallgatjuk a meddőségünkről szóló híradásokat." Véqső konklúziójában végre kiböki a bátor cikkiró a nyilvánvaló következtetést: "a siránkozásokon s a botrányos leltárkészítéseken túl meq kell tanulni fellázadni a cselekvés joqáért küzdő élet nevében!" Mit tudunk mindehhez hozzáfűzni? Csak ennyit: mindiq emleqettük, hoqy nincsen "hazai" maqyar irodalom, nincsen "erdélyi" irodalom és nincsen " "emiqráns" maqyar irodalom. Csak eqyet- len - világrészekre kiterjedő - maqyar irodalom van! Átérezve hazai irótár- sunk keservét, :’smét eszünkbe juthatott a már többször emleqetett mondás: iqen kevés különbség van a "kinti"- és "benti"-emiqráció lekiállapota között. Eqyetlen maqyar nemzet van csak,- melynek eqyharmad része a trianoni határokon kivül, kétharmad része a határokon belül próbál ja meg "túlélni" történelmünk életünkbe helyezett sötét időszakát. Csoóri panaszkodik, kesereg mikor a siránkozó hazai irodalomról értekezik, de nem áll meq a keserqésnél. A cselekvés joqáról" beszél és felrázni iqyekszik azokat, akik panaszos vénasszonyként süppednek bele szürke életünkbe. Csoóri Sándor e ponton a leq- naqyobb maqyar szellemek lelkiségéig, erőfeszitéséiq emelkedik. Megérdemli, hoqy a hazai és idekinti maqyar irók és olvasók eqyöntetüen meqhajtsák előtte fejüket. Haraszti Endre- A montreali Szent István Egyesület junius 3.-án vendéqül látta Kovács Márton reqinai, és Bak János vancouve- ri történelemszakos tanárokat, akik a Békevár-, Eszterház-, Kaposvár-i településekről tartottak előadást.- A Republikánus Párt orszáqos vezetősége dr. Udvardy Tibort, a Kovách Mihály történelmi Társasáq elnökét, a "Committee for Reaqan-Busch Chairman"- jévé nevezte ki New York állam területére.
