Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
1980. június hó STIRLING GYÖRGY: A KRITIKA kritikájának kritikája A Kritika cimü budapesti irodalmi folyóirat áprilisi számában E. Fehér Pál tollából kritika (ismertetés) jelent meg Kovács Imre tavaly megjelent könyvéről. a Magyarország megszállásá-ról. Hogy a hazai hivatalos politikai álláspontot képviselő cikkírónak milyen lehet a "hozzáállása" egy olyan könyvhöz. mely hazánk szovjet megszállásáról szól és még cimében is kihangsúlyozza ezt. az egy pillanatig nem kétséges: E. Fehér Pál a tárgyilagosság látszatát sem próbálja megőrizni és minden igyekezetével azon van, hogy csökkentse a könyv jelentőségét, értékét. Érvekkel nem képes vitatkozni, igy- hát olyan részeket pécéz ki a könyvből, melyek jórészt személyes jellegűek és semmi közük az alapvető mondanivalóhoz, a politikai tartalomhoz. Kinos, izzadságszagú igyekezettel kerüli a kritika Írója a Szovjetunió nevét, a háború u- táni szovjet terjeszkedési politika Kovács Imre által oly részletesen elemzett érintését. Ehelyett például olyan ostobán erőltetett párhuzamokkal akarja "megetetni" az olvasót, hogy ismerteti az akkori washingtoni magyar követ, Sze- gedy-Maszák Aladár egy 1997. májusában tett lépését (melyet Kovács Imre helyesel könyvében) és felteszi a kérdést: vájjon "függetlenségi politika" volt-e az, hogy a követ felhívta az amerikai kormány figyelmét a Magyarországon történő eseményekre és segítséget kért Nyugattól? E. Fehér Pál nem érzékeli - vagy nem akarja érzékelni - a különbséget a kettő között: az Egyesült Államok többezer kilométerre van Középeuró- pától és soha nem állt szándékában katonailag megszállni Magyarországot, vagy bármilyen befolyást gyakorolni politikai életére, mig a Szovjetunió közvetlen szomszéd. Az pedig aranyszabály, hogy kis országoknak csak távolban lehetnek igazi barátai. Ezért kereste 19^5. után Kovács Imre és a vele azonos felfogású függetlenségi politikusok a Szovjetunióval szemben az egyoldalú szovjet orientáció ellensúlyozására az Egyesült Államok barátságát. Nem rajtuk múlott, hogy ez a közeledés lényegében mindig egyoldalú maradt és Nyugat rutul cserbenhagyta mindazokat, akik bíztak az ígéretekben az Atlanti Charta komolyságában,a háború utáni demokratikus kibontakozásban. Kovács Imre ezekben az időkben még alig múlt harminc éves. Igaz, hogy a két háború közti uj reformnemzedék, a szociá7. oldal lis igazságokért küzdő falukutató mozgalom egyik kiemelkedő alakjaként jelentős mozgalmi múlt állt már mögötte, de nagypolitikai, pontosabban külpolitikai tapasztalatai nem lehettek. Ki hányhatja hát szemére, hogy sejtelme sem volt arról, mit főztek ki a nagyhatalmak vezetői a nemzetközi politika boszorkány- konyháján, a kulisszák mögött, hogy Yal" tában már eldőlt minden és az ottani alku ellen küzdeni hiábavaló szélmalomharc. Kovács Imrénél sokkal tájékozottabb öreg rókák is áldozatai lettek ennek a tévedésnek. Köztük olyan népek jólinformált vezető politikusai is,mely népek - mint pld. a lengyel, cseh és szerb - a győztesek oldalán fejezték be a háborút. Kovács Imre - mint oly sokan a háború utáni magyar ellenzéki politikusok közül -későn ismerte fel, hogy a harc, melyet viv, reménytelen. De akkor sem "davajolt be", akkor sem csatlakozott a farkasokkal üvöltők táborához - noha múltja alapján szívesen fogadták volna -, hanem még kivette részét az 199?. végi utóvédharcokból s aztán szabad földre távozott. Ahol meggyőződése szerint nagyobb hasznára lehetett a magyar ügynek és hazájának, mintha otthon egy- gyel szaporította volna a politikai elítéltek számát. A KRITIKA kritikusának éppen az fáj legjobban, hogy Kovács Imre az orosz katonai megszállás kezdetétől ill. a szovjet politikai befolyás nyílt jelentkezésétől szembekerült a moszkvai utasítások végrehajtóival, Rákosival. Gerő- vel és a többi idegen ügynökkel. Véleményét nem is rejtette véka alá és - őszinte természetének megfelelően - leplezetlenül ki is mutatta undorát ezekkel az emberekkel szemben. így szükségképpen állandó ellentétei voltak pártja - a Nemzeti Parasztpárt - a kommunistákkal való együttműködésre hajló többi vezetővel, akiktől a "nagy demokratikus kísérlet" harmadik évében már már nagyobb távolság választotta el, mintha egy másik párthoz tartozott volna. Ekkor már ő volt egyedüli a párt vezetői közt, aki a "Nemzeti" jelzőt komolyan vette: a többiek már messze eltávolodtak ettől. Mint ahogy már egyre mélyülő szakadék választotta el őket a párt eredeti célkitűzéseitől és Kovács Imrétől is, akit egyre inkább kirekesztettek és elszigeteltek. Mire ő 1997. ő- szén végleg egy másik, a kormánykoalíción kívül álló pártba lépett át, ahol nem kötötték az akkor már teljesen a Baloldali Blokkba beintegrálódott Paraszt párt belső regulái: ennek a másik pártnak színeiben indult az 1997.-es parlamenti választásokon és kapott képviselői mandátumot a választóktól. értesítő
