Baltimore-i Értesítő - Amerikai Magyar Értesítő, 1980 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
1980. január hó értesítő 5. oldal A belső ellentétek elmérgesedésének ékes bizonyítéka, az a ma már széltében- hosszában ismert levélváltást melv Pásztor és az Igazgatóság elnöke Főt. Dömötör mi>50r között folyt le az utolsó hetekben s amit Pásztor- két minősithetet- len hangú levele nvitott meg. E két levélben olvan hangon támad Dömötör 'T’iboi-’-a és olvan stilusban vonja őt f elelősségre, mintha valami különleges hatalommal rendelkeznék és jósra lenne mások fölött Ítélkezni# dönteni. Az ember nem tudja# sirjon-e vagy nevessen _ e levelek olvastán és azt sem tudja, számos színészi alakításának# komédiási pályájának melyik korszakából hozta magával Pásztor ezt a merészséget: amikor Szálasi "diplomatájaként" működött# vagy amikor Nixon körül sürgölődött...V Az Alapszabályok paragrafusaiból próbál magának fedezéket építeni és azok mögül lődözi mérges nyilait Dömötör^Tiborra, akinek egyetlen "bűne" van: Pásztor legfelsőbb jóváhagyása nélkül választották meg az Igazgatóság elnökévé, anélkülf hogy ezért a posztért a kisujját is mozdította volna. Pásztor pedig,^ aki apait- anvait "bevetette", agitált és lepaktált füvel-fával, csak kinnal-keservvel tudott megkapaszkodni az intézőbizottsági elnöki pozícióban. Ez volt az első olyan erőpróba, ahol kiviláglott Pásztor gyön- gesége és meglátszott, hogy mesterségesen felépített népszerűségének napja leáldozóban van. És ezt nem tudja megbo- csájtani Dömötör Tibornak! Azt sem képes megbocsájtani, hogy az uj igazgatósági elnök tud és mer élni a- lapszabálvadta jogaival és azokat az é- let - és a feladatok - követelményeinek megfelelően alkalmazni is tudja. Nem rágódik az alapszabály paragrafusain, hanem cselekszik - a közös munka érdekében* Ezt most szemrehányja Pásztor Dömötörnek aminek az egyesületi hatásköri féltékenység a nyilvánvaló oka: Pásztor törököt fogott Dömötörben, aki nem hagyja magát dirigálni, de most látja, milyen baklövést csinált, amikor az igazgatósági elnöki helyet felcserélte az intézőbizottsági elnöki poszttal. Az igazi hatáskört az előbbi jelenti, mig a második csupán ügyintézői, végrehajtó munkakör,^ az igazgatóság határozatainak teljesítésére. Es ezt a hatalmat igazgatósági elnök korában Pásztor nagyon is kihasználta s vájjon miért veszi zokon Dömötör Tibortól, hogy intézkedései előtt nem kéri ki az ő tanácsait..'.' 5 talán kikérte Nádas Jánosét annakidején..'.' Pásztor két szék közt a pad alá poty- tyant: feladta az igazgatósági elnökséget, mert eredetileg az AMSz országos elnöki székét akarta megkaparintani, amikor pedig látta, hogy ez nem fog menni, átnyergelt az intézőbizottsági címre,ami- szerencséjére - dr. Nádas János visszavonulásával megüresedett. Azt hitte, ő az öreg róka, az "uj fiukkal" szemben most ezt a pozíciót tudja majd fontosabbá tenni és innét dirigálhat: de Dömötör Tiborban emberére akadt, aki tudja mik a jogai és kötelességei. Tudja, hogy a Szövetség életében az igazgatóságé a döntő szó és igy is cselekszik. Es Pásztor ezt nem képes lenyelni! Minden mérgét beleadta hát abba a két levélbe, amiket Dömötör Tibornak irt 1979. november 13.-án és december 2.-án. Ha azt mondom, hogy felelősségrevonta és megfenyegette bennük Dömötör Tibort, enyhe kifejezéseket használok. Úgy ir, mint aki mögött nemcsak egy Gereben áll, hanem legalábbis egy Számonkérő Szék...Mert mit lehet erről a mondatról és Írójáról gondolni: "A szabálysértéseket, amiket elkövettél, remélem, hogy jóvá fogod tenni!" Fegyelmi eljárással fenyegetőzik, miközben az alapszabály különböző paragrafusait citálja zsonglőr módra. Végül négy "lehetőséget" ad Dömötör Tibornak: Vagy kijelenti, hogy az általa összehívott nov. 24.-i igazgatósági ülés érvénytelen volt. Vagy visszavonja a megválasztott bizottsági elnökök megbízatását. Vagy nyilatkozatban kötelezi magát, hogy a jövőben ragaszkodni fog az alapszabályokhoz. Vagy lemond - biggyeszti hozzá nyomatékül Pásztor - a "további bonyodalmakat elkerülje"... Mindehhez nem kell kommentár, mert ugye ilyen gyerekes - a Pál utcai fiuk gittegyletét idéző fenyegetéseken - épeszű ember csak elnézően mosolyogni tud. Nem úgy Pásztor! Ő halálosan komolyan veszi levele minden sorát és azért utazgat most költséget, fáradtságot és időt nem kiméivé New York-tól San Franciscó- ig - coas to coast -, hogy nyomatékot adjon a fenti soroknak. Mert neki ez a legfontosabb: a saját pozíciója, "hatalma" és az alapszabályokon való rágódás. A magyar ügy várhat! Várhat az erdélyi magyarság sorsa, várhat a hazai problémákkal való foglalkozás, a menekültek megsegítése, várhat a közvélemény tájékoztatása. Nem számit, hogy közeledik Trianon évfordulója, a világmagyarság találkozójának időpontja és a Madridi Konferencia. Ez mind mellékes, fontos - számára - az egyesületi rangsor eldöntése... Pásztor és a vele egy követ fujók most éjt nappallá téve intrikálnak, ügyködnek - személyi ambícióik kielégítése miatt és közben meg vannak arról győződve, hogy a magyar ügyben dolgoznak! Vakságukban hiszik, hogy produktiv munkát végeznek és tevékenységük hasznos a magyarságnak. Még az a szerencse, hogy ha a jelenben bebizonyítani ennek ellenkezőjét hiábavaló igyekezet lenne, de a jövő, az utókor Ítéletet fog mondani fölöttük: miután semmi maradandót, időtállót nem
