Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
oldal ÉRTESÍTŐ 1979. júl. - aug. T. DOMBRÁDY DÓRA A BOLDOGSÁG KÉK MADARA Mintha vásárban lenne az ember, olyanok ezek a nagy sztárok itt Amerikában. Az ember csak válogat és nézdelődik és bámul. A pénztárca néha üres, de ez nem baj. Az idegennek látni is érdekes itt először mindent. Igen, először, amikor valahonnan messziről, tengerentúlról, az álmok világába érkezett. Elcsodálkozhatik sok mindenen. Az élelmiszerüzletek csak úgy ontják a sok jót. A ruhák csodálatosak. És minden olyan olcsó. De a szegény idegen mégse tudja még megvenni.-Majd később - mosolyog össze a házaspár. - Mondjuk, egy év múlva nekünk is lesz mindenünk. Neki is állnak, mert sok minden kell és egy év múlva már saját bútoruk van, ami szinte tiz év óta nem volt. Már nem érzik a bútorozott szoba mindig dohos szagát. Korareggel sem kell izgatottan rohanni s folyton arra gondolni, hogys-Jaj, mi lesz, ha elkésem a villamosról. Szép autó vár rájuk. Igaz, hogy több havi részletre vették, de viszont ez nincs az autóra ráirva. Van már mindenük. Ruhájuk, bútoruk, autójuk és egy kis megtakarított pénzük is. Mindenük van, csak mintha a szeretet szűnt volna meg köztük. Mintha kicserélődtek volna. Vagy ez a sok hajsza - a pénz után - ólt volna ki belőlük valamit? Ezt gondolta Éva, meg Lajos is, amig ottjártak megint a - sztórban és unottan nézegették a sok látnivalót. Valami függönyfélét akartak venni, de madárcsipogást hallottak ott hátul az üzletben és már mentek is arra felé. Többen álltak már ott s az elmaradhatatlan gyereksereg is nagy érdeklődéssel bámulta a csipogó kis madarakat. Nem is tudták, melyiket nézzék először, olyan szépek voltak mind. Sárga kanárik, szines kis papagályok ugrándoztak a kis kalitkákban hol egyedül, hol meg párosával. S ahogy igy állnak és nézegetik a szegény kis rab madarakat, amelyeket az ember önző akaratával saját szórakozására állított. Éva egyszercsak belekarol Lajosba és szinte suttogva mondja neki*-Nézd azt a kis madarat! A kék madarat! A férfi odanéz és már tudja, hogy Éva mi re gondol. Mindkettőjüknek a boldogság kék madara jutott eszébe. Lajos gyorsan határoz és megveszi Évának a kis kék madarat. A boltos nagy szaktudással magyarázgatja a madárka képességeit, de ők nem is igen hallgatnak rá. Fizetnek és már mennek is kifelé. S viszik a kis ezüst- kalitkás madárkát. A férfi vezeti az autót, az asszony dédelgeti a kis madarat. Selyem sáljával betakarja, hogy meg ne fázzék. Az utón nem beszélnek semmit. Nem is a- kamak. Mindkettőjüket az emlékek foglalják el. Hazaérve óvatosan leteszik a kalitkát az asztalra és nézik a madárkát. A kis madár kiváncsian tekinget szerteszét. Nyilván ismerkedik az uj környezettel. Az asszonyka pedig halkan beszélni kezds-Lajos, én ott Kolozsvárt láttam megelevenedni. Az egyetemi boldog éveket...Emlékszel, amikor együtt olvastuk Maeternick-nek 'A kék madár' cimü könyvét? Akkor jelent meg szines filmen is és mi együtt néztük meg. A sötét moziteremben szorítottam a kezedet ás te azt kérdezted mi van velem...Én nem tudom, de egyszerre csak azt éreztem, hogy jön majd valami és és már nem tudlak a kék madár boldogságába elvezetni...Ez az emlék valahogy úgy elkisért mindenhová...És ma, amikor megláttam ezt a kis kék madarat, az az érzés fogott el, hogy most itt van, de ha most sem tudom megszerezni, megtartani, akkor örökre elrepült és csak valami különös álom volt, ami után hiába szaladtam egy életen át... A kis madárka mit sem tudott fontos szerepéről. Ott röpködött a kalitkában és nézte őket. Az asszony olyan szeretettel bujt a férfi mellére, mint régen, S a férfinak is eszébe jutottak a régi szép egyetemi é- vek. A kék madár valóban elvitte őket a mesék birodalmába. Diákok voltak megint. Együtt jártak a bölcsészeire és kora reggel a fiú, Lajos, ott állt és várt a leányintézet e- lőtt. Éva, ha néha késett, zavartan kért bocsánatot. Aztán együtt hallgatták az előadásokat.^ Együtt tanultak a könyvtárban és együtt nézték, hallgatták a tavasz ébredését a házson- gárdi temető parkos utjain. Jöttek a vizsgák és együtt izgultak ás egymásért izgultak..^ vakációk mindennapi postái hozták- vitték a sok szerelmes levelet. Es akkor egyszer Lajosnak kezébe került 'A kék madár' cimü könyv. Oda adta évának, hogy olvassa el s majd beszélnek róla. Elolvasták mind a ketten és mosolyogtak. Azt hitték, hogy ők már megtalálták a kék madár boldogságát és nem is engedik el többé soha. És ez kisérte egész útjukat. Alig végeztek, alig volt meg az esküvőjük, már menekülniük kellett. Jött az orosz. Menekültek Erdélyből és menekültek tovább. Lajos katona lett s már korábban kivitték az országból. Éva csak utána jött. Isten különös csodája, hogy megint találkozni tudtak. Múltak az évek s a sok küzdelem közben talán egyre jobban megszerették egymást. Aztán vándoroltak tovább. Kijöttek Amerikába. Itt a hajsza, a pénzszerzés láza valahogy mégis eltávolitotta őket egymástól. Nem volt semmi nézeteltérés köztük. Soha nem veszekedtek. De mégis hiányzott belőlük az a mindent megértő es megbeszélő együttérzés.^ És most megint itt röpköd előttünk valóságban a kis madár. Éva sir és Lajos nem tudja, mire vélje könnyeit. Becézi, csókolja, mint akkor régen, amikor Éva egyszer nem tudott felelni a vizsgán, mert egészen belezavarodott az egyik filozófiai tétel bizonyításába. Most már érzi a férfi is, hogy a pénz nem boldogit. A ruha s más ajándékok olyan hideg, ha nincs meg hozzá a szeretet. Mosolyodnak mind a ketten és azon tana
