Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
12. oldal értesítő 1979. június hó MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM RICHARD BRIGHT: UTAZÁS A DUNÁNTÚLON 1815-BEN Richard Bright angol orvos a bécsi kongresszus idején járt hazánkban. Másodizben a Dunántúlt körül utazva ismerkedett mee Magyarországgal, melynek föle? politikai, közgazdasági és néprajzi viszonyai érdekelték. tapasztalatait terjedelmes, 762 oldal nyi úti naplójába rögzítette, mely 1818- ban Londonban könyvalakban megjelent. A könyvből a keszthelyi Helikon könyvtár ő- riz egv példányt. Az alábbi részlet a könyv ^52-458. oldalairól valós Nagykanizsára menet száznál több szekérrel találkoztunk, amelyeket párosával fehér ökrök húztak. Katonai fuvarból jöttek és más teher hiján takarmánnyal megrakodva hazafelé igyekeztek. Az utat dombok és völgyek élénkítették és amikor egy megritki- tott tölgyesen haladtunk át, semmi sem hiányzott a táj szépségéből. A szemhatárt sehol sem szakították meg hegyek, de a környék elég változatos volt ahhoz, hogy tökéletes tájképet adjon. Kiskanizsára érkeztünk, azután Nagykanizsára. Ez utóbbi fontos város mint egyike azoknak a fő központi piacoknak, amelyek Dél-Magyarország terményeit gyűjtik és Sopronba, illetőleg Bécsbe szállítják. Két vagy három elfogadható utcája van. Egy rendház is áll itten, a barátok a környékbeli tmplomokat szokták ellátni. .Szent-Miklós Nagykanizsától mintegy két mérföldnvire fekszik. Csakhamar odaértünk. Szent-Miklós kis falu. A parasztkunyhók szabálytalanul vannak a gyümölcsösök között elszórva az emelkedő terepen. A szemközt levő magaslaton a Festetics-urada- lomhoz tartozó tisztilak és gazdasági épületek állnak. Az első dolog ami meglepett, amikor a gazdatiszti udvarba léptem, a vaskapcsos deres volt. Az uradalmi intézők használták amikor engedetlen parasztokra botbüntetést szabtak. Amikor a keszthelyi tiszti hivataltól hozott levelemet átadtam, a legszivesen fogadtak. A főintéző vezetésével még napszál- lat előtt bejártam a gazdaságot. Nagyon is beláttam, hogy Szent-Miklós azon birtokok közé tartozik, amelyeknek gazdáját legjobban lehet irigyelni az országban. A birtok állománya körülbelül 2000 hold szántóföld, 1500 hold rét és nagy szőlők. Az egész birtokot 7000 hold erdő veszi körül. A szegődtetett munkások száma majoronként 30, tehát az egész uradalomban 90 család él. Ez 3120 napi munkát jelent,^ bizonyos uradalmi szolgáltatások ellenértéke és esetleges birságok fejében ennek a számnak kétszerese, tehát 62Ú0 nap jön számításba, ezek mellett itt még 5 gazdasági munkás is szer-epei állandó fizetéssel. A szőlőt a parasztok bérlik, igazán csekély készpénzént és egyheted rész borért. Sok gazda hasonló feltételekkel egy-két hold szántóföldet is kap a sessiója mellé. Az itteni parasztok szegények és helyzetük közös mostohaságában a csábitó, bár jogtalan földszerzés egy módját látják szőlőbérletben. Szörnyen tudatlanok. A faluban csak egy vagy két ember tud irni-olvas- ni. Pedig van itt is, mint a többi faluban népiskola. A tanitónak minden paraszt termésben párbért fizet, akár küldi gyermekeit iskolába, akár nem. A gyakori bűnesetek magyarázataképpen megemlítem, hogy az elmúlt télen a környékbeli szőlőkben több mint 100 pincét raboltak ki. A tolvajokat a jelen esetben a gróf egy másik uradalmába, Csurgóra küldték, mert Szent-Miklóson nincs börtön. Szobám ajtajával szemben a falon lógtak azok a nehéz bilincsek, amelyekben tartják és szállítják a gonosztevőket. Hálószobám egyik sarkában egy köteg bevagdalt botot vettem észre. Megtudtam,hogy a birtokos és a paraszt között felmerülő elszámoláshoz tartoznak. A bevágások megfelelnek a paraszt kezén maradó boton tett rovásoknak. A napi munka befejeztével minden munkás kap egy ólompénzt és minden második vasárnap a parasztság összejön, kiki hozza a botját a rovások összeegyeztetésére. Az év végén, de nem előbb, van a vég- elszámolás. Ha a paraszt többet dolgozott mint amennyit köteles a sessiója, a kedvezmény és uradalmi szolgáltatások, a birságok és tartozás fejében, minden külön napért 12 krajcárt kap. Kilenc óra tájt a két intézővel asztal“ hoz ültem. Egyiknek felesége, egy tűzről pattant alacsony asszonyka, pompás vacsorát készitett. A tálalást levessel kezdték és a magyar vendégszeretet legszigorúbb szabályai szerint folytatták. Kiderült, hogy mindkét vendéglátó gazdám a Georgicon- ban tanult. Egyikük meg éppen legelsőnek iratkozott be az intézetbe. így élő példában láttam az intézet célszerűségét. Mialatt társalogtunk vacsora után, egy könyvet vettek elő, amelybe a vendégek beszok- ták Írni nevüket valamilyen jelige, vers vagy egyéb emléksorok kíséretében és felkértek, hogy én is Írjam be a magamét. Másnap, amikor reggelizni készültünk, Kanizsáról megjelent az egyik ferences, misézni jött Szent-Miklósra. Ezért az uradalomtól évenként 60 forintot, Ú-0 bushel (kb. 10 q) búzát és ugyanannyi rozsot kap. A birtokon élő minden paraszt köteles neki Kanizsára egy szekér tűzifát beszállítani. Az esketésért, temetésért és keresztelésért stóladij jár neki. Ez a rendelkezés látszólag figyelmen kívül hagyja a szegény népet, leszámítva a betegellátás kötelezettségét: azonban állandóan házról házra járnak, tojást és vajat kérnek az egyház számára és szüretidőben nem mulasztják el figyelmeztetni a parasztokat, hogy meg ne feledkezzenek a szegény kanizsai barátokról. /Folyt, a 1Ú. old./
