Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-06-01 / 6. szám
1979. június hó ÉRTESÍTŐ 9. oldal ORBÁN FERENC: ERDÉLYÉRT A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (International Olympic Committee) elnöke, Killa- nin Lord levélben figyelmeztette a francia sport illetékeseit, hogy ha a dél-afrikai rugby-csapat őszre tervezett franciaországi túrája megvalósul, annak az lehet a következménye, hogy Franciaország sportolói nem vehetnek részt az 1980. évi, moszkvai olimpián. Killanin Lord levelében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által elfogadott és szigorúan érvényben lévő 23. paragrafusra hivatkozott, amely Dél-Afrikát kizárja a sprtnemzetek sorából az országban végbemenő, megkülömböztető faji politika miatt. Ennek a 23. paragrafusnak az érvényessége fennáll azokkal a sprtnemzetekkel szemben is, amelyek bármilyen sportvonatkozásban összeköttetésbe kerülnek a kizárt nemzettel. Erre a bizonyos 23. paragrafusra hivom fel az Erdélyi Világszövetség, a Committee for Human Bights in Bumania és a világszer» te erdélyi véreinkért harcoló társulások igen tisztelt vezetőinek figyelmét. Nem kell mondanunk, hogy az Erdélyben élő kisebbségek és főként a magyarság üldözése hasonlíthatatlanul kegyetlenebb formában történik, mint bármilyen kisebbséggel, bárhol a földkerekségen. Elmondhatjuk azt is, hogy Közép-Európa történelmében szinte példa nélkül áll az a magasizzásu gyűlölet amelyet a Ceausescu-kormány, a faj irtás őrületéig fokozva, már hosszú évek óta tanús it a magyarság ellen - büntetlenül. Ezt a féknélküli fajirtást az európai nagy újságok már több Ízben taglalták - nemrégiben a Király-üggyel kapcsolatban is. Visszatérve a 23. paragrafusra: tudnunk kell, hogy a románok - éppenugy, mint az oroszok - óriási propaganda eszköznek állították be sportolóik figyelemre méltó teljesítményeit. Nagyon érzékeny pontot érintenénk tehát ha a fentiekből kiindulva beadványt intéznénk a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz, amelyben Dél-Afrika példáját véve alapul, kérnénk a 23. paragrafus alkalmazását, vagyis a Bománia kizárását az országban folyó kegyetlen faji politika miatt. Ezt a hibátlan angolsággal megirt beadványt másolatban természetesen elkellene küldeni a nagyobb sprtnemzetek Olimpiai Bizottságainak is, hogy amikor a NOB foglalkozik vele akkorra már a tagállamok képviselői tiszta képet nyerjenek az Erdélyben történtekről, de ugyancsak el kellene küldeni a nagy amerikai újságoknak is. Nyomatékosan szeretném lelkére kötni illetékeseinknek, hogy a beadványban csak és kizárólag a három kisebbség ellen intézményesített és minden humanitást megcsufoló faji üldözésről legyen szó.. Tartózkodjunk tehát ezúttal mindenféle irredentizmustól, vagy politikai síkon mozgó kívánságok ész- szerütlen hangoztatásától Ha ugyanis politikai színezetet adtunk a beadványnak, akkor el lehetünk rá készülve, hogy a NOB — nem lévén illetékes ezen a síkon - egyszerűen, és tegyük hozzá örömmel, elzárkózik a beadvány tárgyalásától. Ha okosan megfogalmazott beadványt intézünk a NOB-hoz és igyekszünk tekintélyes politikusoktól kívánságunk alátámasztására aláírás formájában támogatást kapni, akkor Erdély ügyében óriási eredményt érhetünk el. Nem a legszerencsésebb szokássá vált a világon szétszórt magyar emigráció köreiben egy furcsa, "szeretem hallani a saját hangomat" és "én vagyok a legszékelyebb székely" divat. Bengeteg sok energia, még több pénz az ára annak a sok-sok utazásnak cikkirásnak, ami ezen az Erdélyt-mentő si- kon elpazarlódik. Egymás fülébe kiabáljuk erdélyi véreink fájdalmát már évek óta, ahelyett, hogy pénzt és fáradságot nem kiméivé a VILÁG fülébe harsonáznánk az Erdély földjén történő égbekiáltó gazságokat« Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, alaposan elvagyunk látva a különböző szórványokat hivatásosan látogató, újra és újra felbukkanó, újra meg újra támogatásért kopogtató vándor igricekkel és ál welszi bárdokkal, akik legtöbbször fércmüveikkel a hónuk alatt csapolják meg a piros-fehér-zöld színek láttára még mindig könnybeboruló szemű magyarokat. Lehetőleg mindenki maradjon ott, ahol van és a saját sátorhelyén igyekezzék hasznára lenni minden igaz magyar ügynek. Záradékul még csak azt szeretném megjegyezni, hogy közös erővel sokkal többre jutnánk minden ügyünkben és sokkal kevesebbe kerülne, ha egységesen tudnánk megszervezni a tennivalókat. Ami pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 23. paragrafusát illeti, arra el lehet mondani, hogy azt az Isten valósággal nekünk szánta erdélyi véreink megmentésére. Bármi történjék is, bármi lesz is a sorsa az általunk beadandó, okosan megszerkesztett előterjesztésnek, abban bízvást bizhatunk, hogy megfelelő mesterkedéssel, szervezkedéssel világméretű propagandát nyer szeretett Erdélyünk. APÁK NAPJÁRA "Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut robotól, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám bus,szegény ember. De ha nem nézné a fiát, Megállitná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám.“-Ady-
