Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-06-01 / 6. szám

GLORIA VICTIS

ÉRTESÍTŐ

Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.

Tamási Áron

1979. június hó • CRUSADER FOR HUMAN RIGHTS • Megjelenik havonta

STIRLING GYÖRGY:

Az írástudók felelőssége

Csendes évforduló

Korosztályom tagjai - az ötvenesek - bizonyára emlékeznek még- Julien Benda nagyhatású könyvére .mely a második világháborút közvetlenül megelőző években próbálta felrázni a szellemi elit lelkiismeretét, a- zokban a kritikus időkben, amikor már előrevetették árnyékukat az elkövetkező tragikus események és a felelősség kérdése minden vonatkozásban, minden egyes embert illetően elodázhatatlanul felmerült. "Az Írástudók árulása" kemény irás, vádló és elmarasztaló könyv volts érthető módon sokan fogadták ellenérzéssel, sokan akarták máglyára vetni. íróját pedig még többen szerették volna elhallgattatni.

Ez mindig igy szokott lenni, amikor valaki az i- gazságot olvassa embertársai fejére és olyanokat mond, amik nem kellemesek a fülnek. Mármint azok füleinek, akiket kínosan érint az igazság. Akiknek a lekiismerete nem tiszta. Julien Benda könyvét is annakidején arról az oldalról fogadta vihar, ahol hivatásukat eláruló, tehetségüket alantas napi politikai célok és ideológiák részére árubabocsátó tollforga- tók ügyeskedtek. Olyanok, akik a súlyos időkben vagy elveszítették tájékozodóképességüket, vagy nagyon is tudatosan álltak sötét erők szolgálatába. Vagy - és ilyen is sok akadt - egyszerűen csak elérkezettnek látták az órát arra, hogy saját kis karrier-éhségüket, szereplési vágyukat kielégítsék és a nagy idők izzásában megsüssék a maguk koldus-pecsenyéjét..

Az írástudóknak, akik elárulták az igaz ügyet és hűtlenek lettek a mindenkori Írástudók mindenkori kötelességéhez - az igazság szolgálatához - nem volt és soha nem is lesz mentség. Akár szépiró, akár publicista, az irás akármilyen műfajának művelője is:

MARAI SÁNDOR:

Toynbee egy tanulmányában arról elmélkedik, amit ma sokan hangoztatnak: a Keletnek van egy ideológiai fegyvere, - a kommunizmus - a Nyugatnak nincsen.

Ez a sopánkodás ma divatos. Az "ideológiai vákuum" vádja mind egy- hangubb, - a vád, hogy a Nyugat egyféle szellemi,eszmei légüresség állapotába jutott. A valóságban sánta és sanda ez a vád. A Kelet tömegei, amikor a gyakorlatban megismerik ezt az "ideológiát" - a bolsevizmust - megtudják, hogy ez sem "megoldás". Egy "ideológia", amely - utópista pergamenteken - Társadalmi Egyenlőséget, Osztálynélküli Társadalmat, a Termelt Javak Igazságos Elosztását Ígéri, nagyon tetszetős. De ilyen "ideológiát", ha nagyon neki gyürkőzik, a Nyugat is meg tud fogalmazni, - ötletekért mi sem megyünk a szomszédba, például Keletre, hanem előhúzunk ilyesmit, Nyugaton, a szellemi lajbi mellényzsebéből, ahogy ezt a keleti ideológiát a nyugati Marx húzta elő a cilinderből...De Nyugaton, hosszú és következetes Társadalmi fejlődés eredményeképpen, reál-adózás és reál-bérek a- lakjában, "ideológia" nélkül megvalósult az elmúlt száz évben valami ami nem olyan tetszetős, mint a kommunizmus, de a valóságban sokkal méltányosabb és emberszabásúbb. Semmi nem könnyebb, mint kitalálni egy Ideológiát és semmi nem nehezebb, mint megvalósítani egy társadalomban a méltányosabb és emberszabásúbb előfeltételeket. De ezek a feltételek Nyugaton, nagy emberlakta területeken belül, száz év alatt megvalósultak az emberek nagy tömegei számára. Megvalósultak kényszermunka, terror és csajkaegyenlőség nélkül. Ez az, amiről a filozofálgató nyugatiak, akik a nyugati ideológia hiányát kifogásolják, néha elfelejtenek beszélni.