Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
1979. március hó ÉRTESÍTŐ 9. oldal Elmélkedés a "politikamentességről"-"Naivon kellemes társasáéban voltam,"- gügvögte bájos, ifjú barátnőnk, - "szerencsére teljesen politikamentes volt..."-"kendben van, beiratom fiamat a történelmi kurzusra," - Ígérgette Kovács ur, - "de csak akkor, ha az előadó nem fog politizálni. "-"Némi csalódással jöttem el az irodalmi estéről" - mondta valaki, "hiszen a cim- ben tálalt téma politikamentesnek Ígérkezett. . . "-"Tiltakozom a havi müsortervezet ellen! - sziszegte a felháborodott hang a telefon hallgatójában, ~"a mi klubunk alapszabályzata szerint teljesen politikamentesnek kell lennünk!"-"Nagy várakozással tekintettünk a Magyarországról jött tudós előadása elé. Szerencsére, teljesen politikamentes volt..." Az utóbbi időben egyre sűrűbben halljuk ezt a szót: "politikamentes." Vajon miért van e z? Köztudomású, hogy bizonyos társadalomtudósok - többek között - abban látják az emberek és az álatvilág közötti különbséget, hogy az emberi társadalom már nemcsak vegetál, él, alkalmazkodik, de politizál is. Ezért lehet olvasni néha azt, hogy "the man is a political animal", azaz: az ember nem más, mint "politizáló állat". A meglehetősen radikális, sőt brutálisan hangzó mondat ezáltal nem a politizálás tényét becsmérli le állati tulajdonsággá, hanem a darwinista alapon álló természettudósnak azon észrevételét fogalmazza meg, mely szerint az emberiségnek, az állatvilág feletti fennsőbbségét - egyebek közt - az is bizonyítja, hogy az ember már azon a szinten van, hogy már politizálni is képes. Magyarországon - a "régin" is a "mosta- nin" is - az emberek állandóan politizáltak és politizálnak ma is, - az úgynevezett "kávéházi Konrádoktól", tehát a naiv amatőrködőkön kezdve, a hozzáértő újságírókon és újságolvasókon keresztül egészen a hivatásos politikusokig. Általában: Európára jellemző az, hogy a mindennapi élet jelentős tartozéka a politika és a politizálás. Az európai embert többezeréves történelme megtanította arra, hogy magánélete szinte elválaszthatatlan a politikai élettől.Másszóval: nagyapánk, apáink történelme és a mi mindennapi életünk számtalan példával, tapasztalattal bizonyította, hogy magánéletünk nagyon sok tekintetben a politikai változások függvénye. Amire az európaiak már oly régen rájöttek, arra az északamerikai társadalmi élet igen sok vetületében, \sikján még nem jöttek rá. Mig például Középeurópa bármely országában aligha volna elképzelhető olyan vendégségi társalgás, mely előbb-utóbb, ó- vatosan, vagy bátrabban nem folydogálna lassankint a belpolitika, vagy külpolitika mezejére, addig északamerikai angolszász körökben, vagy - általában - északamerikai helyi születésű társaságban nagyon is képesek órákon keresztül az időjárásról a hockey-ről, a legújabb autótípusokról, filmsztárokról, stb. beszélni, anélkül, hogy politikai területre vándorolna a beszélgetés. Következésképpen: az európai /ezen belül a magyar ember/ sokkal inkább "political animal" /hogy ennél a hasonlatnál maradjunk/, mint a helyi születésű é- szakamerikai. Az utóbbi években /különösen Watergate óta/ már egyre jobban beleszövődik az északamerikai beszélgetésekbe a politika, de akkor is inkább a provinciális belpolitika síkján marad. A külpolitikától a nemzetközi politikától legtöbbször távol tartja magát az átlagos amerikai, vagy kanadai, mert a nemteközi szintű politizáláshoz már szélesebb látókör és - lényegesen több történelmi és földrajzi ismeret kell, mint amennyit az iskolák itt általában nyújtanak. A magyar emigránst az elmúlt évtizedekben különösen jellemezte a politizálásra való hajlam s azt - szenvedélyesen művelte. Minden oka megvolt rá. Annyi mindenen mentünk keresztül életünkben, hogy elődeink generációkon keresztül nem mentek át annyi "változatosságon"! "Történelmi időket é- lünk" - mondta a közhely. Apáink, nagyapáink is egyre ismételgették. Az azómban kétségtelen, hogy a mi életünkben ezek a "történelmi idők" felgyorsultak, drámaibb színezetet öltöttek. Sokan vannak honfitársaink között, akik megélték az első világháborút, megélték a kommünt, Trianont, átélték jól-rosszul a Horthy korszakot, keresztül vergődték a második világháborút, a "felszabadulást", a Rákosi-terrort, az 56- os forradalmat, a korábbi-későbbi emigrá- lást, az önkéntes száműzetés megpróbáltatásait stb. - ugyan melyik generációnak jutott több, változatosabb, izgalmasabb a történelem átéléséből? Csoda-e, hogy felismertük, hogy magánéletünk, családunk élete szerves porcikája a történelem nagy mozaik táblájának? Csoda-e, ha felismertük, hogy életünk csupán sodródó falevél a történelem viharában? Csoda-e, ha rádöbbentünk arra, hogy a"politika" tulajdonképpen nemcsak népek, nemzetek sorsa feletti spekuláció, de saját sorsunk feletti reszkető aggódás is? De ha igy van, ha - mi magyarok - már régen rájöttünk arra, hogy életünk, sorsunk a politika függvénye, - akkor vajon miért akarunk többen "tele jesen politika- mentesek" lenni? A válasz könnyű. A hazai magyar azért akar "politikamentes" lenni, mert a politizálás miatt feljelenthetik, bekísérhetik, internálhatják, becsukhatják, állásából kidobhatják, ledegradálhatják, utazási előnyökről letilthatják, - feltéve, ha nem az előirányzott és megengedett irányban politizál és merészel más véleménye lenni, mint a"legfelsőbb helyen előirt" irányvonalnak. Az emigránsok közül pedig azért a
