Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
i979. március hó ÉRTESÍTŐ 7. oldal jak el, de a szerző ideológiai hovátartozá- sát, teljes politikai elkötelezettségét is. Székben is olvasható itt-ott óvatosan birá- lat a hibákról, de ez csak afféle "vonalas épitőszándéku kritika és nem ellenzéki, a hibák gyökereit kutató hang. Aki azonban még ezekután sem ismeri Végh igazi arcát, annak figyelmébe ajánlom a NŐK LAPJA cimü képes heti magazin decemberi számait. A 9.-i> l6.-i és 23.-i számokban jelent meg folytatásokban Végh uti- naplója, melyet tavaly nyári amerikai körútjáról, pontosabban New York-i élményeiről irt. A riport cime "New York-i napló" és érdemes néhány percet rászánni az elolvasására: vájjon mit és hogyan látott ebben a bábeli metropolisban egy otthonról- jőtt újságírói Hogy a háromrészes terjedelmes Írásban hemzsegnek a pesti aszfaltnyelv szóvirágai, azon már nem is csodálkozunk, hiszen ma ez az irodalmi stilus odahaza. Minél közönségesebb, annál irodalmibb. Végh Antal nyilván jópofaságát, közvetlenségét akarja fitogtatni az ilyen kifejezésekkel? Nem estem hasra New York előtt, rosseb (Somogy- országból importálva), fene, frász, vagy a tartalmilag is ostoba mondat? "Amióta kiderült, hogy a dollárnak nincs aranyfedezete azóta a dollár is kussol!"...Vagy: "Undorító a szegény ember pofája." De ezen ne akadjunk fenn, mint ahogy az is lényegtelen apróság, hogy Végh a Greyhound autóbuszait kéknek Írja le cikkében, holott amerikában minden gyerek tudja,hogy a "szürke kutya" kocsijai ezüstszürkék. Éz legfeljebb szinvakságra vall, de a később olvasottakból már egyéb következtetéseket is le lehet vonni. Ezek a részek pedig Végh Antalnak a New York-i magyar negyedben - a Second Avenue környékén szerzett tapasztalatairól szólnak. Érdemes idézni ezekből néhány érdekesebb mondatot. _ . . .. Végh Antal elmondja, hogy elsétált a "magva*’ utca", a Second Avenue felé is. "Az üzletek feliratai? mintha egv budapesti utcán nézelődne az ember. Püsky Sándor könyvke-reskedése. Oarai, Goda Gábor, Mesterházi Lajos a kirakatban. Mellette egy hentesüzlet? marahanyelv, disznófej, borjú- lábszár. Paprikás Weisz? fűszer, csemege. Aztán az EMKE-presszó, Anna-bár, magyar régiségkereskedő. Vitézi kard, árvalányhajas pásztorkalap, szegedi papucs.11 _ Megtudjuk a cikkből, hogy Végh Antal megismerkedett "egy igen derék magyarral, aki hires ember New York-ban. Saját rádiója van. Pernek kis műsorokat állít össze.Bérel egy adót, amely szombaton este egy óra hosszáig az ő műsorát sugározza." Aztán a következőket olvashatjuk- "Állítom, hogy nem egv adása szép sikerre tarthatna számot a budapesti rádió hallgatósága előtt is. Persze nem mindegyik. Főleg, amelyik az el' foeultság jegyében születtek. Első dolgom volt, hogy ezt a derék katolikus magyart kiábrándítsam Mindszentyből. Ez sikerült is egy kálomista pap, Hamza Bandi segítségével. Mert annak idején Mindszenty temetéséről egyhetes műsort sugárzott a rádió! Ez se fog többet!... Es nemcsak azért,mert Mindszentynek már nem lesz több temetése.." E nvegle sorok után elárulja Végh Antal, hogy a rádiótulajdonos neve? Kálmán László. Vájd igy folytatja? "Igen jól keres! Egyedül él és minden jövedelmét ennek a rádiónak a fenntartásába öli. Mindenkinek van valami flugja, mindenkinek van valami hepp je! Neki ez a rádió...De 6 mégiscsak a legnemesebbet választotta - magyar nyelv és a magvar kultúra terjesztéséért, fenn-, tartásáért áldoz. Ez a New York-i fiatalem bér nemcsak rádió-műsor szerkesztő, tisz- . tes polgári foglalkozása is van? házmester« (Érdekes, mi eddig úgy tudtuk, hogy búzáké- reskedő...) Végül elmeséli Végh Antal egy New York-i éjszaka történetét. Négyen vágtak neki a városnak? "a rádiós Kálmán László, Kováts Bandi, a magyar kultúra egyik New York környéki apostola és Tokay János grafikus" voltak a pesti újságíró partnerei ezen a felfedezőköruton. Aminek részletei már egyáltalán nem érdekesek, mert Végh Antal csak azt tartja említésre méltónak, hogy egy fekete utcalánynál fényképeztették le magukat és hogy egy kínai vendéglőben "Kováts Bandi Manhattan-coctailt rendelt, egy adag jég, 3 adag rozspálinka, egy adag é~ des vermouth, benne két szem cseresnye.” Hát kell-e ehhez kommentár, hiszen a sorok magukért beszélnek és mindent elárulnak a szerzőről, de alkalmi barátairól is, akikkel a New York-i éjszakát járta. Embert barát járói.. .Mindenesetre akinek a cikkben említett rádiós "hires" ember és a Püski-féle könyvesboltban, meg a többi u j- ságstandokon végzett szemlélődése után ezt a rádiót tartja a magyar nyelv és kultúra egyedüli említésreméltó terjesztőjének, annak tényleg baj van a látásával, Vagy nem tud, vagy - és a valószínűbb - nem akar látni. Csak hallani? a rádiós és a vele egy húron pendülő társai szavát-hangját, Ami pedig a rádiós "kiábrándításáról" Írott mondatokat illeti, azokra kár szót vesztegetni. Az ellenben nagyon sajnálatos hogy egy református pap neve is bekerült ebbe a "kiábránditós" részbe, mely Mind— szenty bíboros emlékét akarja meggyalázni. Persze ez egy Végh Antalnak aligha fog sikerülni, mégha sután élcelődni is próbál nemzeti mártírunk halála, temetése fölött. Hogy a cikkben említett református pap is "segédkezett a kiábrándításban", nem meglepő azok részére, akik ismerik az illető politikai beállítottságát. A rádiós hangjának beígért megváltozása sem lesz meglepetés, hiszen már az eddigi jelekből is erre lehet következtetni. Végh Antal tehát leleplezte önmagát és eloszlatott egy róla kialakult tévhitet. De leleplezték magukat azok is, akik egy asztalhoz ültek vele és társaiul szegődtek New York-ban. Legyen ez tanulság számukra is, mások számára is, hogy kivel állnak * szóba és mit mondanak, hogyan viselkednek. Aki korpa közé keveredik...Mégis azért egy haszna volt ennek a"New York-i napló"-nak? tudjuk, pontosan tudjuk, kikkel állunk szemben. És már ez is valami. q nv.
