Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-01 / 3. szám
1979. március hó értesítő 5. oldsä zás, bármilyen jóindulatú, vagy tiszteletreméltó hazafias érzéseken is alapuljon az, amely gyilkos méregnél jobban árthat nekünk ebben a világban melyben élnünk kell. Idejét múlt jelszavak, irredentának hangzó, vagy minősülő kijelentések, két háború közötti politikai vagy nemzetközi fogalmak szajkózása - melyeknek a mai politikai életben, vagy nemzetközi jogban nyomuk sincs - csak azt eredményezheti, hogy a nyugati világ vezetői éretlen, forrófejű és a nagyidat cigányok mintájára minden alap nélkül, makacsan birodalmi álmokat kergető nemzetnek fognak tartani bennünket" íme - igy a "főnök, milyen lehet a "törzskara"V Volt ÁVH-s törzstiszt. Volt csepeli titkárnő a vezérigazgató irodájában. (Biró, a vezérigazgató Rákosi Mátyás testvére. Ezek szerint a titkárnő "jó káder" kellett legyen.) Kommunista követségen vendégeskedő, partizgató csoport-elnök. Szerb csetnikekkel együttműködő volt csendőrtiszt, később kommunista rendőriskola parancsnoka. Végül, de nem utolsó sorban az a bizonyos "állandó titkár", aki boldogult hercegprímásunk, Mindszenty József bíboros érsek amerikai útját akarta mindenáron megakadályozni. Ilyen körülmények között nem csodálatos hogy ezeknek a személyeknek irányítása a- latt álló csoportosulás nem emelte fel szar* vát sohasem a trianoni-párizsi igazságtala- lanságok ellen, soha rá nem mutatott ezen békeszerződéseknek csúfol diktátumok revíziójának szükségére. Bizonnyára nem kívánnak "a nagyidai cigányok mintájára birodalmi álmokat kergetni". Senki zokon nem veheti, hogy ilyen és hozzájuk hasonló egyénekkel a nemzeti emigráció nem akar és nem fog közösködni. Ugyanígy a nemzet ellenségeinek tekinti a budapesti rendszert kiszolgáló személyeket, akik a magyar kultúra, tudomány, anyanyelvűnk védelme és hasonló megtévesztő címeken folytatnak romboló, bomlasztó tevékenységet az istentelenséget hirdető, az elcsatolt magyar területeken szenvedő magyarság folyamatban lévő kiirtását szó nélkül szemlélő budapesti ko- kormány szolgálatában. A magyar nemzeti gondolat és célok elle- len garázdálkodókkal nem lehet megbékülni és ezek nem vonhatók a "NE BÁNTSD A MAGYART védelme alá. Nyilván ezt maga Zrínyi sem az ellenséggel cimboráié, az ellenséget kiszolgáló, a nemzet érdekei ellen möködő kártevőkre vonatkoztatta. Mert ezeknek az embereknek csak annyi közük van a magyar nemzethez, annyi közük van a magyarsághoz, hogy Magyarországon látták meg a napvilágot és magyarul beszélnek. Egészen bizonyos, hogy Ft. Szépe László sem gondolja, hogy az előzőkben felsorolt és hozzájuk hasonló emberekkel lehetséges volna "kéz a kézben küzdeni a keresztény magyarság szabadságáért". De testvéri szeretettel fogadja ei a magyarság minden o- lyan magyarnak kezét, aki az isteni igazságba vetett hittel, becsülettel akar küzdeni a keresztény Magyarország felszabadulásáért. S elfogadja Főparancsnak a maga . számára és figyelmeztetőül a keresztény magyarság belső és külső ellenségei számáráé hogy NÉ BÁNTSD A MAGYART! HARASZTI ENDRE: EMLÉKEZÉS A SZÁZ ÉVVEL EZELŐTTI szegedi Árvízre Nem tudom, hogy kinek tűnt még fel rajtam kívül az az érdekesség, hogy Szeged történelmében feltűnően sokszor jelentett fordulópontot a 9-es végződésű évszám. Hogy csak egypánat említsek: III. Károly császár 1719-ben ismerte el Szeged "szabad városi" jogait, a Kossuth kormány 1899 júliusában költözött egy időre Szeged városéba, Móra Ferenc a nagv iró, kinek munkássága elválaszthatatlan Szegedtől, 1879-ben született julius 19.-én, pár- hónappal a nagy szegedi árvíz után. Mindebből természetesen az is következik hogy az említett árvízkatasztrófa is 1979- ben volt. Száz esztendővel ezelőtt. A március 12-re virradó éjjel tört rá a misza a városra. Aki látta a szelíd folyóból dühöngő veszedelemmé változó folyamot, annak bizonyára ellenálhatatlanul Petőfi halhatatlan sorai jutottak eszébe: "...Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át. Zugva-bőgve törte át a gátat, El akarta nyelni a világot." Petőfi e látomása harminckét év múlva eddig soha nem látott mértékben teljesedett be. Pedig nem ez volt az első, veszedelmes árviz Szegeden. Mivel Szeged az Alföld e~ gyik legmélyebb pontján fekszik és a Tisza mellett a Maros torkolatához is veszedelmes közelségben, tehát az árvízveszély évszázados tanulságokkal szolgált. A talajvíz megszokott dolog volt a város legalacso- nyabb szintű kerületeiben. 1700 után félévig állt Szeged egy része viz alatt. Az 1800-as évek elején lázasan dolgozott a város népe a megfelelő gátvédelem kiépítésén de az árviz igy is, akkoris sokszáz épületet rongált meg, vagy döntött romba. I83O- ban és 189-9—ben újabb árvízkatasztrófa köszöntött a "paprikás város" lakosaira. E~ zek a megismétlődő veszedelmek indították Széchenyi Istvánt arra, hogy tudományos felkészültséggel megindítsa a Tisza szabályozási munkálatait. Mindez nem volt elég: a Tisza még mindig erősebbnek mutatkozott és 1855-ben, majd 1876-ban újabb hatalmas területeket öntött el a Tisza áradása. 1879 elején a szegedi vízmérce több mint nyolc méteres magasságot mutatott! Ä sajtó igyekezett az embereket megnyugtatói: szerencsére kevés a hó a hegyekben: nem kell tartani olyan árvíztől, amely a városba is betörjön. A vizszint állandó emelkedése 131"” att a városi hatóságok készenlétbe helyezték a "vízvédelmi bizottságot". A Szegedi