Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-01 / 2. szám
1979. február hó ÉRTESÍTŐ 11. oldal tünk a "befagyott konfliktus" kérdéséhez. Es mit aka1" mondani a cikkiró ezzel az óvatos meghatározással? A "befagyott konfliktus" kifejezéssel az 1956-os Szabadságharcra, e- lőzményeire és utóhatására, helyesebben következményeibe utal. ^ehát a letűnt Rákosi rendszerre, a felkelésre és annak vérbe fojtására és a kádári bosszúra: a kivégzett, bebörtönzött, vagy elhurcolt magyarokra. Ez "már nincs", a halottak testei már amúgy is elporladtak, a bebörtönözöttek - ha túlélték a börtönt, már kiszabadultak. Néhány- ezer "nyomtalanul eltűntről" beszélni sem érdemes! Akik 1956 után elhagyták az országot, ma a diaszpórákban élnek, együtt a "politikai emigránsokkal". Miért ne dolgozhatnánk ezután a "szocializmus épitése" érdekében, miért ne építhetnének "szellemi és gazdasági hidakat" a hazai rendszer javára? Valahogy igy gondolja Bognár elvtárs... Óvatosan nyilatkozik Bognár: nem támad, "tapintatosan" mellőzi az "ellenforradalom" elnevezést, melynek a szabad világba kijutott részesei "politikai emigránsok". A budapesti hivatalos szóhasználat szerint "fasiszta gyilkosok", "lázadó gazemberek”. És itt látszik legvilágosabban Bognár igyekezete, hogy a bomlás csiráit a "diaszpórákban" a "politikai emigránsok" között szétszórja. Szerinte a "befagyott konfliktus", a Szabadságharc okául szolgált "nemzetközi és nemzeti viszonyok többé már nincsenek", misem természetesebb tehát, hogy a "politikai emigráció az emberiség létérdekeiből kiindulva, szintén felülvizsgálhatja magatartását". Szüntesse meg tehát a hazai rendszerrel ellentétes tevékenységét, ismerje el törvényesnek a szovjet páncélosok erejével az országra erőszakolt "kormányt" sőt működjön együtt vele "az emberiség jövőjének megmentéseben". Bognár elvtárs bizonyára úgy gondolja, hogy a "politikai emigráció” aggkori elmegyengülésben szenved és nem veszi észre a cikkbe csomagolt maszlagot. És ennek hatására a jövőben a "Magyarok Világszövetségével" "kooperálva" szolgálni fogja a még szabadj világ bolsevizálására törő, Moszkvából irányított "hadműveleteket"... A "politikai emigráció", a nemzethez hü magyarság figyelemmel kiséri "az emberiség létérdekeinek alakulását" de elsősorban a magyar nép létérdekei kötik le figyelmét és úgy látja, hogy az a rendszer, amelynek Bognár József illusztris képviselője, ezzel nem sokat törődik, hanem főként szovjet célokat és érdekeket szolgál. Már pedig Moszkva céljai és érdekei szöges ellentétben állanak úgy az emberiség, mint Magyarország népének érdekeivel. A "befagyott konfliktus" óta Magyarországon a "belső viszonyok megváltoztak" - Írja Bogár. Ez igaz. Az 1956 óta eltelt két évtized során a lakosság sorsa sok vonatkozásban enyhült, az élet színvonala emelkedett, nincs "csengőfrász", az emberek szabadabban beszélhetnek, kabarékban, vicclapokban eltréfálkozhatnak a rendszeren - persze a Szovjetunió és a mindenható Párt rovására tréfálkozni nem ajánlatos. A magyarországi enyhülés valóban örömmel tölthetne el a szabad világban élő magyarságot. Sajnos az ö- röm és megelégedés érzetét erősen zavarja az a baljós előérzet, amely a hazai magyarságot is aggodalommal tölti el. Vájjon nem fog a nép ezért a javulásért előbb-utóbb súlyos árat fizetni? A "diaszpórák népe" és a "politikai emigráció" rettegéssel gondol a Magyarországon tartózkodó szovjet haderőre, mert ezeknek az ott léte egy - Isten ne adja - "forró konfliktus" esetében hazánk népét olyan borzalmakkal sújtaná, melyekhez viszonyítva a világháború szenvedései apró kellemetlenségnek minősülnének. A "belső viszonyok mevál- tozásának" hangoztatásával szemben talán e- lég annyit megemlíteni, hogy a "megváltozás" nem adta meg Magyarország népének azokat az alapvető emberi jogokat, amelyek a "befagyott konfliktus" lényeges követelései voltak. A magyar nép nem gyakorolhatja az ön- rendelkezés jogát - nem választhatja meg szabadon képviselőit és kormányzati rendszerét. Nincs szabad sajtó, nincs gyülekezési szabadság, nincs vallási szabadság. Ezek annyira közismert tények, hogy bővebb felsorolás szükségtelen. De szükséges beszélni arról a felháborító tényről, hogy a hazai rendszer nem emeli fel szavát, nem tiltakozik, nem tesz semmit a szomszédos államok uralma alá kényszerült magyarság ellen folyó gazságok megszüntetése érdekében! Az a- nyaországtól elszakított magyarság létérdekei végveszélyben vannak, miért nem tesznek Bognár elvtársék valamit megmentésükre, mielőtt a világ "megmentésével" foglalkoznának? "Együttműködés és kooperáció" - Írja ismételten Bognár József. Talán nem tudná, hogy ez a két szó egy és ugyanaz? Viszont az "együttműködés" kifejezésére egy másik közismert idegen szó is van a "kooperáció" mellett. Igaz, hogy ennek a szónak a használatával nem olyan együttműködésre gondolunk, mint amilyenre a cikk utal. Ez a szó: "kollaboráció". Már pedig a"politikai emigráció", a nemzethez hü magyarság nem hajlandó Nemzetünket létérdekeiben veszélyeztető rendszert kollaboránsként kiszolgálni. A washingtoni Mindszenty Szabadegyetem januári előadását dr. Mihályi Elemér kutatóorvos tartotta Erdélyről. Sajátkészítésű kitűnő filmjén mutatta be nemrégiben tett erdélyi körútja legszebb részleteit, a gyönyörű tájakat és a régi magyar építészeti emlékeket. A film vetítése előtt módot talált arra, hogy néhány szóval vázolja az er délyi magyarság jelenlegi tragikus helyzetét, küzdelmét a fennmaradásért. A Szabadegyetem februári előadása 18.-án lesz a Dominikánusok templomának kultúrtermében, a magyar mise után. Az előadó ezúttal dr. Spilenberg György, aki "A magyar színjátszás szerepe hazánk értelmiségénak megmagyarositásában" címmel tart kultúrtörténeti szempontból igen érdekesnek Ígérkező előadást.
