Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-12-01 / 12. szám

18. old. értesítő 1979. december hi MAGYAR TAJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM MÓ^A FERENC ÉS MÓRICZ ZSIGMOND Ez évben két neves magyar iró születés­napját is ünnepeltük. Mindkettő - Móra Fe­renc és Móricz Zsigmond - száz évvel ezelőtt született. MÓRA^FERENC, - iró, újságíró, muzeológus - Kiskunfélegyházán született 1879. julius 19.-én. Apja Móra Márton foltozó szücsmes- ter. Édesanyja, kenyérsütő asszony. Iskolá­it nehéz körülmények között végezte. A buda­pesti egyetemen tanári diplomát szerzett és egy évig tanitott Felsőlövőn (Vas vm. ). Utá­na szegedre került, ahol a Szegedi Napló munkatársa lett. 1913-19 között a lap fő- szerkesztője, majd haláláig munkatársa ma­radt. 1917-től - Tömörkényi István halála után - a.Városi Muzeum igazgatója. Komoly értéket jelentenek az Alföldön, - főleg Szeged körüli őskori településeken - ásatással feltárt anyagokról szóló beszámo­lói, tanulmányai? A kunágotai sirok, melyet 1926-ban tett közzé a szegedi Régészeti ta­nulmány-okban. Munkatársa volt a Délmagyar- ország, a Világ és a Magyar Hirlap c. lapok­nak. Pályáját versírással kezdte, majd rá­tért az elbeszélésekre és a regényekre. Ké­sőbb is Írogatott verseket. Tagja volt a Pe­tőfi- és a Kisfaludy Társaságnak. 1905-ben ismerkedett meg Pósa Lajossal, aki az ifjú­sági irodalom felé fordította érdeklődését. Az Én Újságom c. gyermeklapban, 1922-ig, több mint ezer Írása jelent meg. Meleg ba­rátság fűzte Juhász Gyulához. Főbb müvei? Rab ember fiai, Mindenki Já­noskája, Kincskereső kis ködmön, Dióbél ki­rályfi, Nádihegedü, Ének a búzamezőkről, Aranykoporsó (tört. regény), Daru-utcától a Móra Ferenc-utcáig (önéletrajzi regény) és sok-sok más felejthetetlen regény és elbe­szélés. 1934. február 8.-án halt meg Szege­den. MÓRICZ ZSIGMOND, - iró újságíró, szer­kesztő, a. 20. szd.-i prózairodalom egyik ki­emelkedő alakja -, 1879. junius 29.-én szü­letett 'f’iszacsécsén. Apja Móricz Bálint, földműves-paraszt, édesanyja Pallagi Erzsé­bet a ref. ^ap leánya. A debreceni ref. gim­náziumba, később a sárospataki, majd a kis­újszállási ref. gimn.-ba járatták. Ez utób­bi helyen éretségizett. Érettségi után a debreceni ref. teológiára iratkozott be, me­lyet a joggal cserélte fel, végül átment a bölcsészeti karra. Debrecenben vállalt elő­ször újságírói munkákat? az Ellenőr c. lap­ban elbeszéléseket irt. 1900 őszén Pestre költözött. Tanulmányait nem fejezte be. Se­gédszerkesztője lett a Magyarország Várme­gyéi és Városai c.^ kiadványsorozatnak. Az Újság c. napilap és a Nyugat folyóirat mun­katársa lett. Ez utóbbinak 1930-33-ban. Ba­bits Mihállyal főszerkesztője is volt. Vers­írással is foglalkozott egész életén át. 1905-ben feleségül vette Holies Jankát, egy felvidéki bányatisztviselő lányát. Első fe­leségének halála után Simonyi Mária színmű­vésznőt, darabjainak színpadi ábrázolóját, vette feleségül. Később azonban elvált tőle A Hét krajcár c elbeszélésével - mellyel Ady barátságát is megszerezte - egycsapásrs országos hirü iró lett. 1930-ban Krúdy Gyu­lával megkapta a Rothermere-dijat. 1939-ber megvette a Kelet Népe c. lapot, amelyet ha­láláig szerkesztett. Főbb müvei? Légy jó mindhalálig, az Er- dély-trilógia, Sárarany, Isten hátamögött, A boldog ember, a kétkötetes Rózsa Sándor regénye, Úri muri, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Kivilágos kivirradtig, Kerek Ferkó, Forró mezők, Rab oroszlán, Betyár, a Sári bíró c. vígjáték, stb. Budapesten halt meg, 1942. szeptember 4.-én. MOHÁCSI VÉSZEK Mohács említésekor, érthetően, mindig az 1526-os csatavesztésre gondolunk, amikor - Nyakavágó Szent János napján - a török meg­semmisítő csapást mért a magyar királyi ha­dakra a Mohács alatti síkon. A Duna-parti város életében azonban nem ez volt az egyet­len - és talán nem is a legnagyobb - vesze­delem. Kis Béla helytörténész számba vette a mohácsi vészeket: régi krónikák, dokumen­tumok, elbeszélések alapján összegyűjtötte, hogy mikor és milyen csapás érte a várost a múlt századokban. A kelta eredetű település, amelynek ne­vét már egy 1093-as oklevél is említi, min­dig a hadak utján feküdt. Az Északról Délre és Délről Északra vonuló seregek - a Duna természetes vonalát követve - kivétel nél­kül útba ejtették. Úgyszintén azok is, ame­lyek Keletre vagy Nyugatra tartottak, s a jófekvésü mohácsi révnél keltek át a folyón. A fegyveres csapatok legtöbbször valóban vészt hoztak a városra. így 1526. augusztus 29.-én is, amikor a csata után a török fel­dúlta Mohácsot. Mohács ősi veszedelmei között emlegetik a járványokat, a vizet és a tüzet. A török hódoltság óta vezetett egyházi krónika - a História Domus - szerint hatszor tizedelte meg a lakosságot a pestis vagy a kolera. A betegséget nemegyszer a dunai hajósok hur­coltak be a városba. Árvíz kilencszer tört Mohácsra. Az 1802. évi félelmetes áradás három sor házat ragadott el, s ezek még most is benne vannak a Dunában. De a tűz ugyanolyan ellensége volt a városnak, mint a falai alatt hömpölygő folyam. A múlt szá­zadokban tizenegyszer pusztította tűzvész Mohácsot. A hajdani vészek közül ma már egyik sem fenyegeti a húszezer lakosú várost. Mohács többé már nem fekszik a hadak utján. Jár­vány utoljára 1910-ben ütötte fel a fejét, egy külföldi hajó legénységéről terjedt át a lakosságra. Az utolsó nagy tűz 1944-ben lobbant fel. S a legutóbbi, 1965-ös árvíz után úgy megerősítették a töltéseket, hogy a Duna nem fenyegeti többé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom