Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-12-01 / 12. szám
12. oldal BALOGH SÁNDOR: AZ AVSZ, ASZMS, PUCCS, ÉS AZ "UJ KORSZAK" Megtörtént az Amerikei Maffyar Szövetség i«razgatósági ülése. Bár pont fél órás késéssel kezdtük, időben fejeztük be a gyűlést: délután öt órára lett kitűzve és 4 óra 59 perc és 20 másodperckor a gyűlés be lett re- kesztve. Miért fontos ez ? Először is* az utolsó közgyűlésen maga a választás fél nappal több időt vett igénybe mint az tervezve volt. Másodszor, ez azt sejteti, hogy nem volt sok vita, nem volt veszekedés. Ez lényegében iffaz is. Minden javaslat a legnagyobb barátság, jóindulat, és egyetértés szellemében lett letárgyalva, és egyhangúlag elfogadva. Hihetetlen? Avagy talán elértük azt a Bibliában Ígért időt, amikor a juh és az oroszlán békésen fog együtt heverészni? Koránt sem. Csupán az történt, hogy az oroszlán otthon maradt, és csak egy"fogatlan"képviselőt küldött maga helyett? Hogy az elején kezdjük, az AMSz-ban már évek óta van egy egyre erősödő "hazajárós" frakció, akik újabban néhány karrieristával szövetkezve, át akarták az AMSz-t játszani a baloldalra. Az idén szeptemberben tartott közgyűlést szánták a döntő ütközetnek. Nos, bár egy-két csatát sikerült nekik megnyerni a háborút elvesztették. Pásztor Lászlót csekély többséggel ugyan megválasztották az Intézőbizottság elnökének, de az uj igazgatóság Nt. Dömötör Tibort választotta az Igazgatóság elnökének. Ez a győzelem olyan jelentős volt, hogy amikor a döntő szavazatot Dömötör Tibor kapta, Beke Imre sápadtan hajolt a mellette ülő Pásztor Lászlóhoz és oda súgta: "végünk van!" Nem azt súgta,hogy "ezt elvesztettük", vagy, hogy a ".... egye meg", hanem “végünk van". Ez persze nem jelenti azt, hogy feladják a harcot. Inkább partizán módszerekhez folyamodtak, tekintve, hogy nyílt csatában^ nincs esélyük. Megpróbálták az igazgatósági ülést szabotálni, hogy az ne legyen határozatképes. Pásztor az alapszabályok szerint összehívott igazgatósági gyűlést Írásban “puccsnak” nevezte, az egész Pásztor-Beke- Haraszti koalíció otthon maradt, és Pásztor személyesen hivott fel igazgatókat, hogy nejelenjenek meg az igazgatósági ülésen. Pásztorék nagy ”pech"-jére, jóval több igazgató volt jelen, mint a minimum követelmény, és igy az ülés határozatképes volt. Ezért volt minden békés és egyhangú, legalábbis ami a szavazást illeti. Ugyanis, egy ügyes, de eredménytelen húzással dr. Viczián Antal, tb. igazgatót küldték el megfigyelőnek, aki mint igazgató hozzászólási jogokat élvez, de nem szavazhat, igy a határozatképesség megállapításánál őt nem lehet beszámítani. Meg kell még említenem, hogy sokan megjegyezték, Viczián szívós, találékony viselkedését, ahogy jobb ügyhöz méltó elszántsággal képviselte kiküldőit. így történhetett meg, hogy a szakbizottságok élére az igazi nemzeti érdekeket szol gáló magyarok kerültek be a baloldalt, vagy legjobb esetben önmagukat szolgáló egyének helyett. Az uj vezetőséggel valóban egy "uj korszak" nyílhat meg az AMSz előtt, ha a szabotálok megelégednének a "loyal opposition" szerepével, és hagynák, hogy az igy újjászervezett AMSz végre a rengeteg égető probléma megoldásához teljes energiával tudjon hozzáfogni. Azonban minden jel arra mutat, hogy a partizán munka folytatódni fog, és még rengeteg időt és erőt kell elpocsékolni arra, hogy az egyszer már legyőzött baloldaliakat, karrieristákat, fúrókat és gáncsoló- kat megakadályozzuk, hogy a Szövetséget tovább bomlasszák. Bár remélhető, hogy számos megtévesztett vezetőségi tag belátja, hogy mi építeni és nem rombolni akarunk és átjön a mi oldalunkra, az azonban nehezen képzelhető el, hogy akik a magyarországi bábkormány ügynökei, azok egyszerűen félre álljanak az útból. Hasonlóan, nem valószínű, hogy a saját magukat szolgálók könnyen leveszik szemüket a Szövetség vagyonáról. Azonban biztosíthatjuk őket, hogy a játszmát elvesztették. Minden lehetséges kombinációt figyelembe véve, a helyzet hasonló az olyan sakk pozícióhoz, ahol "világos nyer három lépésben“. A közgyűlés után még esetleg volt esélyük döntetlent kicsikarni ha örökös sakkal fenyegetnek. Azonban az igazgatósági ülés szabotálá- sa kockázatos lépés volt, amit elvesztettek és a matt csak idő kérdése: megpróbálják-e huzni az időt és tagadni a tagadhatatlant, vagy feladják a játszmát. Reméljük, hogy Pásztorék jó sakkozók, és nem szégyenitik tovább magukat azzal, hogy a már elvesztett játékot végig kényszerítik. Egyébként ha "puccsról" van szó, egyedül Pásztorék kíséreltek meg egy szabotálási akciót, amit talán "negativ“ puccsnak lehet nevezni, mivel távolmaradásra esküdtek ösz- sze, hogy a hatalmat átvegyék. Ez, persze nem sikerült. Sőt, az egész kísérletnek egy nagyon dilettáns jellege van: ha tudnák bizonyítani, hogy ez puccs volt, meg van Pásztor Lászlónak az Igazgatók címlistája, miért nem értesített- és óvott mindenkit? Nem akarta, hogy mi tudomást szerezzünk az ő mesterkedésükről? Ha ők dolgoztak titokban, akkor ki csinált puccsót? Továbbá, miért nem tárgyalta le ezt az Intézőbizottság ülésén, melynek ő az elnöke? £s miért nem szavaztatta le az Intézőbizottságot, ha van bármi bizonyítéka vagy jogcíme az Igazgató- sági ülést puccsnak nevezni? így Pásztor o- lyan dilemmába jutott, hogy mindenképpen hibás: ha tényleg volt puccs, miért nem jelentette, mind az Intézőbizottságnak, mind az igazgatóknak? Ha pedig nem volt puccs kísérlet, miért állítja azt? Ez a viselkedése tisztán sérti az AMSz érdekeit, és vagy rosszindulatról, vagy nagyfokú felkészületlenségről, illetve alkalmatlánságról tanúskodik. No de térjünk vissza a címhez: mit is jelent az ASzMS? Nem akartam a címet nagyon hosszúra nyújtani, igy hát lerövidítettem az Amerikai Szabad Magyar Sajtót. Mint közismert, a közelmúltban jó néhány cikk jelent meg az AMSz-on belüli problémákról. E1979. december hó ÉRTESÍTÖ
