Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1979-10-01 / 10. szám

8. oldal ÉRTESÍTŐ 1979. október hó szerepere. írók és olvasók már réeen napirendre tén- tek az üfry felett, de nem igy a "washingto­ni rendezőbizottság" i.t. tagjai. Annak ide­jén nem kértek helyreigazítást a lapoktól, nem cáfolták a közlemények állításait. Ké­szítettek ehelyett, közel három hónappal a történtek után egy igen-igen bőbeszédű "nyi* latkozatot". Ez nem került nyilvánosságra, fogalmaztak ehelyett egy másikat, mely ugyancsak kiadatlan maradt. És miért? A nyi­latkozatok "szerkesztői" maguk mondták ki munkájukról az ítéletet» "Sajnos mindkettő olyan, hogy újságban nem közölhető". Ebben egyetértünk velük, csak annyit kell hozzá­fűznünk, hogy az "abortált" nyilatkozatok bumeráng módjára szálltak volna a "szerkesz­tők" fejére és több bizonyíték nem is lett volna szükséges, annak bizonyítására, hogy a Kováts ünnepségek ódiumát egyedül nekik kell elviselni. Ilyen körülmények között szóra sem érdemes, hogy a "nyilatkozatok" néhány "füllentést" is tartalmaznak. S ezzel a nyilatkozat ügy lezárható len­ne. Azonban az egyik nyilatkozat fenyege­tést is tartalmaz: mely mellett nem mehe­tünk el szó nélkül. A fenyegetés a beszámo­lók Írói ellen irányul, mondván: "a számuk­ra esedékes felelősségrevonás teljes buká­sukat fogja okozni". Am legyen! Ha az urak­nak felelősségrevonás kell, próbálják meg, de vegyék tudomásul, hogy az Írók megfélem­lítésére irányuló fenyegetőzés célját té­vesztette. Egyébként is kettős mértékkel mérnek. Szemére vetik az egyik "nyilatkozat" soraiban, dr. Udvardynak, hogy a karcagi tanácselnököt meg akarta hívni Charlestonba és kifogásolják, hogy Karcagról küldött föl­det helyeztek el a Kováts emlékműnél. Arról nem beszélnek, hogy a "rendezőbizottság" e- gyik tagja népes küldöttséget vezetett Kar­cagra, hogy az ottani Kováts emléktáblát megkoszorúzza. Ugyanakkor a karcagi múzeum­nak ajándékozta a Pulaski zászló egy máso­latát, egy Kováts emlékérmet, valamint Ko­váts Mihályról saját maga által irt könyvét. Kár, hogy a könyvről szakértő állapította meg, hogy az részben értéktelen, részben pe­dig plágium. A küldöttséget nem a tanácsel­nök, hanem csak helyettese fogadta, a város lakosságából senki sem volt jelen. Reméljük a fentieket a "küldöttség" vezetője, Esze- nyi László ur nem fogja rágalomnak minősí­teni. Ezt bajosan is tehetné, mert a karca­gi küldöttségjárásról saját maga számol be az Amerikai-Kanadai Magyar Életben augusz­tus 18.-i cikkében. "Megdobban öreg katona szivem, amikor az impozáns tanácsháza előtt a főtéren megpillantottam a jász-kun huszá­rok első világháborús hősi szobrát". Érde­kes volna tudni milyen nagyokat dobbant vol­na az "öreg katonasziv" ha véletlenségből egy második világháborús, Németországból 1995-ben hazatelepített jász-kun huszár je­lent volna meg a színen...) Az eddigieknél lényegesen rövidebb de u- gyancsak jellemző históriáról kell még be­számolnunk. A Független Magyar Hírszolgálat jelentette, hogy az egyik legrégibb, igen jóhirü és kitünően szerkesztett magyar lap bojkottálására akarja valaki rábírni a ma­gyarságot, ha a lap nem hagy fel "támadó" cikkek közlésével. Hát igán, a lap néha-né­ha igen enyhe szavakkal foglalkozik bizo­nyos "hazalátogatókkal". Félreértés ne es­sék, nem olyanokkal akik öreg szüleiket, régen látott rokonaikat látogatják meg, ha­nem olyanokkal, akiknek hivatalából, helye­sebben hivatásából kifolyólag nem helyesel­hető a budapesti kommunisták meghívására és költségére történő utazgatás. És mi történt? Egy, a jóféle borocskát módfelett, sőt mér­ték felett kedvelő honfitársunk, aki szülő­falujában valamikor Kálót szervező, 199-5 u- tán Kisgazdapárti, majd Barankovics párti képviselő, végül emigráns lett, elhatározta hogy "ultimátumot" fog intézni a laphoz, hogy hagyjon fel a "támadásokkal"". És ha az "ultimátum" nem lesz eredményes, 8 bi­zony körlevelet fog imi a magyarsághoz, hogy a lapot ne olvassák, ne vásárolják meg és ne fizessenek elő. Szó, ami szó, láthatjuk, hogy a "nyilat- kozat-fabrikálók" és ex szervező, ex képvi­selő honfitársunk fenyegetéseikkel szájkosa­rat akarnak a sajtóra és munkásaira akaszta­ni. Ez természetesen nem fog sikerülni! De vegyék tudomásul hogy nem lehet a szabad véleményközlést és kritikát terrorral, fe­nyegetésekkel elnémítani. És ha a sajtóba kívánnak harapni, hát csak próbálják meg.de ne csodálkozzanak, hogy beletörik a foguk. FÜQY LAJOS KÖSZÖNTÉSE írói jubileumot ünnepelt Washington ma­gyarsága. Füry Lajos, az emigráció népsze­rű írója érkezett el irói pályájának egy o- lyan állomásához, melyről valóban érdemes megemlékezni. Mert harminc könyvvel kevesen dicsekedhetnek az élő magyar irodalom repre- zántánsai között, akár az emigrációban né­zünk körül, akár odahaza. És Füry Lajos el­érte, sőt túl is haladta ezt a számot: Har­mincadik könyve megjelenésekor már nyomás alatt, nyomdában volt a harmincegyedik müve. Füry Lajos harmincadik könyve, novellás- kötet: "Vasárnap Farkaspusztán" címmel több mint félszáz elbeszélést fűz színes gyöngy­sorrá. Füry Lajos termékeny irói munkásságá­nak e legújabb gyöngyszeme, a magyar föld fiainak mindennapi életéről szól, s abban a környezetben játszódik, ahol az iró a leg­otthonosabban mozog: a magyar faluban. A kö­tet éppúgy sikerre számíthat, mint az eddi­gi huszonkilenc és ott a helye az egyetemes magyar irodalom értékei közt. Ezt a könyvet, a harmincadikat és Íróját méltatták ékes szóval az Old Budapest kis színpadán az est előadói és a meghitt műsor szereplői. Dr. Irányi László piarista pro­vinciális könyörgése után - munkatársunk - Völgyi Gyula olvasta fel Füry Lajost köszön­tő alkalmi versét, majd a Clevelandból érke­zett dr. Somogyi Ferenc egyetemi tanár mon­dott ünnepi beszédet, részletesen ismertet­ve a jubiláló iró életét, munkásságát.. Az ünnepelt a tőle megszokott közvetlen adomá- zó stílusban köszönte meg a felé irányuló szeretetet. A műsor után Füry Lajos tisztelői átnyuj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom