Baltimore-i Értesítő, 1979 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
ERTESITO 7. oldal kodnak, hová tegyék a kalitkát és mit adjanak majd a kis madárnak enni, ki eteti s ezer ilyen fontos dolgot beszélnek meg. Szobájuk megtelik újra élettel, melegséggel, szeretettel. Már azon vitatkoznak, hogy melyikük nevére tanitják meg a kismadarat először. Éva persze Lajos nevét szeretné, az meg Éváét. Kacagnak és boldogok. Megtalálták újra a kékmadarat és vele a boldogságot. Nem is engedik el többé. Es ekkor, amig egy pillanatra magára hagyják a madarat, az megszólal a csendben:-I love you! Ők ?neg összenéznek és összeölelkeznek, már tudják, mi lesz az első szó, amit megtanul tőlük a madár, de nem angolul, hanem magyarul:-Szeretlek! Sietnek a madárhoz, amely - mint akit rajatakapnak, hogy valamit tett, ami valóban szép volt, de azért mégis szégyenli magát - felborzolt tollazattal ül kalitkájában és nézi őket. Ezek meg, mintha csak ösz- szebeszéltek volna, egyszerre tanitják a magyar szóra:-Szeretlek! A madár meg csak nézi őket. Nyilván nehéz neki még a magyar szó. Ezen persze nagyot nevetnek. Kacagnak mint a gyerekek. A madár ,pedig erősen figyel. Aztán felkacag ő is. És pont úgy kacag,mint Éva. Igaza van. Neki szabad, mert ő a boldogság madara. SZABÓ FERENC: KÉT HÍR - EGY KÉRDÉS Az első hirt a Budapesten szerkesztett Magyar Hirekből idézzük: "Sárospataki nyári kollégium. A Rákócziak ősi városa és az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége 1979-ben ismét nyári tanfolyamot tervez a külföldön élő magyar származású fiatalok részére, a- kik gyarapítani akarják magyar nyelvi ismereteiket és tájékozódni kívánnak a magyar kultúra és művelődés kérdéseiben."A második hirt ezideig két újság közölte: a budapesti Magyar Nemzet és az anglia- i The Times. E lapok szerint Magyarországon a közelmúlt években egy uj magyar nyelv alakult ki, amit a Magyar Nemzet cikkírója Hunglish-nak keresztelt el. Ez a nyelv különösen a fiatalok körében vált népszerűvé és tekintettel arra, hogy használata ellen igen nehéz lenne hivatalos lépéseket tenni, elterjedt már az ország majdnem minden részében. Az alábbiakban némi kis ízelítőt kívánunk adni ebből az uj nyelv-állatból, aminek olvasása után mindenki megállapíthatja hogy hát mi is az a bizonyos Hunglish...-Hová mész, Pistái-Megyek a szupermárketra soppingolni.-Mit akarsz soppingolni?-Itt a lista: békon, lancskrém, bifsték, áftersév, a görlfrendemnek pedig szpré és fészkrém.-Van programmod estére?-Naná hogy van! Dancingolni megyünk a Váci sztriti drinkbárba. Es ti?-Nekünk van két tiketünk a móba. Egy krimit játszanak...-Ugye lejöttök kempingelni a vikenden?-Perzse, hogy jövünk! A braderom ma sop- pingolt be egy uj farmert... ...és igy tovább, és igy tovább. Napjainkban már szinte megszámlálhatatlanná vált a nyakatekert és erőszakolt Hunglish szavak száma. A "Swinging" pesti fiatalság pontosan olyan undorító, nyegle és teljesen indokolatlanul majmolt nyugatos szóficamokat használ mindennapi életében, mint azok a honfitársaink, akik már 25-30-ÉO éve élnek itt kint Nyugaton, főleg az angolszász nyelvterületen: Az utóbbiaknak azonban mentségére hozható fel, hogy gyakorta elszigetelve élvén a magyar közösségtől egyszerűen elfelejtették édes anyanyelvűket, minek következtében összekeverik régi magyar nyelvemlékeiket az újonnan tanult idegen nyelvvel, ami ma megélhetésük alapja. Sok füg^ itt az alapiskolázottság fokától, a személy szellemi felvevő képességétől és az akarattól, amivel ragaszkodni hajlandó népe kulturális kincseihez. - Ezzel szemben Magyarországon, - különösen a fővárosban, Budapesten, - ez a nyegle idegenimádat teljességgel megbocsájthatatlan bűn, ami alól nincs feloldozás. Magyarországot nem a Hunglish hocspocs használata fogja valamikor felszabad itani az orosz fizikai és szellemi járom alól, hanem az intranzigens magyarság: a sa ját kultúránk, a saját nyelvünk, mely élesen elválaszt bennünket minden szláv beolvasztási törekvéstől: s a saját ezeréves történelmi hagyatékunk ápolása, ami magában hordja a feltámadás, nemzeti függetlenség magvát. A kérdés most már csak ez: - Sárospatakon ki akar tanítani kit és mire? Hajas István KAKASTOLLASOK Hol vagy hajdani nappalunk, Szép áímu éjszakánk? Hová lett tollas sereged Szabad magyar hazánk? Békéd őrzői nincsenek Falvak s kisvárosok, Csillagok utján tartanak A Kakastollasok! Akácos országutakon Járőrök nincsenek, Tömegsíroknak hőseként Békéiten fekszenek. Ők védtek Téged nemzetem Véksőkig, mint sasok, Oltárodért véreztek el A Kakastollasok! Uj hajnalunk, ha felvirradsz, Ragyogd be sírjukat! Harmatozd Ég álmuk felett A vadvirágokat! Emléküket vigyék tovább Az ifjú harcosok, Hadd álmodják a szebb jövőt A Kakastollasok!
