Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-03-01 / 3. szám

4. oldal ÉRTESÍTŐ 1978. március hó A magyarázkodásról úgy általában... A nyár végén történt« hogy az egyik ma­gyar városban a hétvégére vásárolt kenyerek egy része megromlott, élvezhetetlenné vált. Mérgelődtek a háziasszonyok, felháborodtak a férfiak, mutogatták a szomszédnak, hogy nyú­lóssá vált a kenyér és szidták a sütőipari vállalatot, az igazgatót, a pékeket, a fuva­rosokat, eladókat, "kinek belét, kinek bele- istenét" ■— Arany László után nagyon is szaba­don, cifrázva. Persze, maga a tény nem olyan ritka és szokatlan a mai rendszerben. "A szo­cializmusban nem sül meg a kenyér" — irta volt Bertha Bulcsu találó, közmondásos tömör séggel a legendássá vált Kesudói riportban. De itt most nem az az érdekes, hogy nem sült meg és megromlott, hanem ami utána követke­zett. Mi is történt? A sütőipari vállalat igaz­gatója nyilatkozott, és mindent megmagyará­zott. Mert ugye emberek, a hét végére elkép­zelhetetlen mennyiségű megrendelést kellett kiegészíteni, Kétszázezer mázsa kenyeret sü­töttünk. Ehhez képest semmiség az, amennyi megromlott, Mindössze két és fél mázsa lehe­tett. Majd szó szerint a következőket mondta - mint a Népszavában olvashatjuk. "A kifogá­solt kenyerek alapanyagát a pékek szabvány szerint állították össze, de a sütés - bár a kenyér nem volt sületlen — tovább is tartha­tott volna. A romlás a meleghelyen való táro­lás, a zsufólt szállítás miatt következett be." Nem kívánunk a megleckéztetők sorába áll­ni. Mindenki - főképp az érintettek - jól tudják, hogy a"zsufólt szállitás", a "meleg helyen való tárolás", meg hogy “a sütés to­vább tarthatott volna", nem magyarázat, mert hát miért nem úgy kezelték a kenyeret, ahogyan a kenyeret kezelni kell, miért nem szállították, tárolták, sütötték megfelelően. Ez az eset tulajdonképp nem önmagában elgon­dolkoztató, hanem összefüggésében, csak azért mert jellemző az egész otthoni életre. Mikor a Szovjetunió felemelte a nyers­olaj árát, számosán kérdezték, hogy egy állí­tólagos testvéri ország miért úgy bánik a szocialista államokkal, mint a kapitalisták­kal, miért neheziti meg gazdasági helyzetün­ket? A magyarázatból aztán megtudtuk, hogy ezt nem úgy kell érteni: tekintetbe kell ven­ni az egész világpolitikát, a világgazdasá­got, a magasabb szempontokat., meg mindent.. Felemelik a telefonok beszerelési diját Buda­pesten, borsos árat kell fizetni a készülé­kért, többet mint számos nyugati országban. Szociális intézkedés ez egy u.n. szocialista országban? S jön rá a felelet: elvtársak, ért­sük meg, nálunk a Horthy korszak, a háború,a múlt bűnei, meg a sok eső, a "meghibásodás". Nem lehet kapni alkatrészt? — Igen, a gyárak kapacitása, az export elsőbbsége, a népgazda­sági érdek követelményei és igy^tovább. Rosz- szak a villanykörték? Megmagyarázzák, nem mű­ködnek a liftek, megmagyarázzák, miért nem lehet bármikor nyugati országba utazni, meg magyarázzák. A mai Magyarországon mindent megmagyaráz­nak... Nemcsak az ilyen kisebb nagyobb bosszúsá­gokat, a hétköznapok érthetetlen jelenségeit, hanem a lényegesebb kérdéseket is. Megmagya­rázzák, hogy miért oly nagy az ország általá­nos életszínvonalbeli elmaradása nemcsak a fejlett nyugati országokhoz, de a természeti kincsekben és lehetőségekben nem valami jól ellátott szomszédos Ausztriához viszonyítva is. Megmagyarázzák, hogy miért nincs annyi joga a munkásnak a munkásállamnak nevezett rendszerben, mint az elnyomónak mondott kapi­talizmusban. Arra is van magyarázat, hogy mi­ért van annyi tilostábla és tabu az ideológi­ában, egyes tudományokban, irodalomban, hogy miért nincs sajtója, könyvkiadója, nyilvános­sága a különböző felfogásokat valló társadal­mi csoportoknak, holott az ilyen csoportok lé­tét elismerik és a demokrácia fejlesztéséről beszélnek. Megmagyarázzák, hogy miért nem ala­kult ki a magasabb rendű szocialista ember harminc, vagy a Szovjetunióban már hatvan esz­tendős szocialista rendszerben, hogy miért nem hal el az állam, hogy miért nincs nagyobb szava a szakszervezetnek...Mindent megmagya­ráznak megmagyarázzák azt is, hogy miért van szüksége mindennek a megmagyarázására. Mindez először is arra vall, hogy van mit megmagyarázni, mert a jelen állapotok magyará­zatra szorulnak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a kenyér, nem sül meg, hanem átfogóbb mérték­ben sincs valami rendjén. Ezzel nem állitjuk. hogy csak hiba van. Egy olyan nagy összefüg­gés halmazban, mint egy ország élete, termé­szetesen akad sok pozitivum is, sok eredmény és jó munka, valódi siker és érdem. Ha azon ban visszásság adódik, azt mindig megmagyaráz­zák. Bajok mindenütt vannak, történnek elaka­dások, ha nem is olyan törvényszerűen, mint a szocialista államokban. A nyugati országokra mégsem jellemző a magyarázkodas. A bajok, ki­siklások valahogy természetesek, hozzátartoz­nak az élethez. Ezzel szemben a szocialistá­nak nevezett országokra nemcsak az elakadások és ferdeségek a jellemzők, hanem az is, hogy mindezt megmagyarázzák, vagyis hogy a bajokat voltaképpen nem vállalják. Hallgatólag abból a feltételezésből indulnak ki, hogy magával a gazdasági társadalmi mechanizmussal nem lehet baj, hogy a központi irányitásra épülő élet tulajdonképpen jó és hibátlan, főlényben van minden más társadalommal szemben, még akkor is, ha nincs fölényben, mert a tények egész sora mást mutat. így aztán persze hogy szük­ség van görcsös magyarázatokra, igy aztán per­sze hogy nem vállalják a hibát, vagyis addig kell beszélni, mig a felmerült panaszok erede­te úgyszólván helyi jelenséggé, egyetlen sze­mély botlásává válik, melynek az égvilágon semmi köze a társadalmi alapálláshoz... A magyarázkodás a fontos, konzerváló szer- repet tölt be: megpróbálja őrizni és elleplez­ni azt, ami kiigazításra, reformra szorul. Mindig csak a jelenség sikján marad, soha nem hatol a gyökerekig. A bajok elvesztik a magya­rázatban a szimptomatikus szerepüket, lényegi­leg sohasem a jelenlegi viszonyok természeté­ről vallanak, hanem mindig csak az egyes em­berre, a helyi adottságokra, külső tényezőkre a múltra, a polgári maradványokra, az úri Ma­gyarországra, Horthyra, a Habsburgokra, a feu­dalizmusra, — mindenre másra vonatkoznak, — csak épp arra a pontra nem, amelyen a javitás és a továbblépés lehetősége fordul. A magya­rázkodás kifejezi azt is, hogy az un. szocia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom