Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
1978. február hó értesítő 3. oldal majd el azt is, hogy életképes-e egyáltalán ez az egész — kissé naiv - amerikai külpolitikai elképzelés, mely lényegében a hirhedt detente gondolatból sarjadt ki. Lesz e idejük az amerikaiaknak végigvinni ezt a folyamatot és az oroszok nem húzzák e keresztül terveiket? Vagy olyan mindenre kapható, jellemtelen lakájok segítségével, mint a cikkünk elején emlitett Boldizsár Iván, nem fordítják e saját hasznukra az amerikai segítséget, az amerikai gesztusokat, úgy, hogy azok a magyar nép helyzetében semmi változást ne tudjanak hozni? Adja Isten, hogy ne nekünk pesszimistáknak legyen igazunk, akik közvetlen tapasztalatból ismerjük a kommunista mentalitást, hanem a State Department fellegekben járó teoretikusainak. Flórián Tibor: Gondolatok Bartók sirjánál. /Folyt, az 1. oldalról./ sam társadalmunk betegségeit. Nem működtem e- gyütt semmiféle rendszerrel, nem tartoztam semmiféle párthoz, és nem volt kedvesebb nekem az^arisztokrata az asztalosnál, a jómódban élő a nélkülözőnél. Nem tettem külömbsé- eet a lakkcipősök és a kitaposott sarkuak között. A szegények tanyáján éppenugy találtam becsületes, igaz embereket, mint a szalonokban. A rangot nem a perzsaszőnyegek száma jelentette nekem, hanem az emberi lélek nagysága és a megingathatatlan jellem, mely elveihez veszélyek között is ragaszkodott. Hiszem és tudom, hogy az eszményekhez valló hűség válságok és katasztrófák idején tudja megmutatni igazi nagyságát. Az igazakat a nagy idők választották ici példamutatásra, szenvedésre, vértanuságra — és nagyon ritkán vezetőinek. Akiket a sors az élre dobott - igen sokszor csak a vértanuk, hősök és megingathatatlan jellemek nagyszerűségének voltak haszonélvezői. Az emigráció terében megszaporodtak a vezérek, a hadnagyokból tábornokok, a hivatalnokokból főnökök, a szavazási urnák kezelőiből politikusok lettek. A hősök és igazak száma azonban megfogyatkozott. Egyszerre láthatóvá lettek — akik eddig ü- gyesen rejtőztek a nemzeti szinü zászlók mögött — az álmagyarok, a konjuktura magyarok, az önigazoló magyarok, s a gyenge magyarok. A gomblyukakból kihullott kokárda mögött a lélek nem volt igazán magyar. A sirók nem az országot siratták, csak az elveszett házat, hivatalt. A szemek nem a Kárpátok, nem a Duna és nem a hazai tájak, hanem önmaguk felé tekintettek. A kivándorlásnak, a menekülésnek nem kellett volna együttjámia azzal, hogy a megszo kott környezetéből, sorsából elsodort magyar; fajának történelméből is kihulljon. Aki kihullott belőle, az nem tud együtt érezni a nagy magyar közösséggel, és aki elvesztette-ezt a határokon, hegyeken és tengereken áttörő lelki kapcsolatát, annak fejlődése - mint magyar nak - megállott abban a pillanatban, amikor hazája határát átlépte. Az emigráció nagy térségében - mindenütt a szabadvilágban, ahová magyarok eljutottak — hasonló tüneteket látunk honfitársaink többségénél. Mindegyik országban csak egy igen kis réteg az, amely magyar lapokat, könyveket olvas, magyar kultúrát ápol, gyűlésekre, ünnepélyekre jár, és azért áldoz, mert nemzetének nyelvét, kultúrájának értékeit akarja fenntartani idegen földön. A többiek közönbösen, vagy legjobb esetben olyanok, akiknek egy gyűlés, egy előadás vagy egy felvonulás csupán társadalmi találkozóhely, ahonnan nem illő elmaradni, és ahol -talán - valaki fel is jegyzi neveiket az emigráció jelenléti listáira. A különböző listákra, melyek alapján fog történni - hitük szerint - egyszer, a felszabadulás után, a hivatalok, érdemrendek és különféle megbízások kiosztása. Bárhova is megyünk, a lelkes áldozatvál— lalók között midég ott találjuk ezeket a törpe haszonlesőket, akik arra várnak, hogy az adott pillanatban - amikor már nem kell semmi veszélytől tartani — élére állhatnak a menetnek, és úgy vonulhatnak be az üdvösség földjére, mintha annak felszabadulása az ő bátorságuk, kitartó munkájúik, hűségük gyümölcse lenne. De az igazak helytállása — ilyen körülmények között is — egyre tart. Nem személyekért küzdenek, hanem eszmekert, nem csoportokért, hanem a magyar nemzetért. Nemzetért es országért, melynek hatarai részünkre nem szűntek meg Hegyeshalomnál sem a Rajnánál, sem az Atlanti-óceánnál. Bárhova sodorta őket sorsuk Párizsba, Münchenben, Sydnyben, Dél-Amerikában, Kaliforniában, a Hudszon, a Szent Lőrinc vagy a Temze partján - egyaránt Magyarország lelki terében élnek, és ott is halnak meg. Amilyen szomorú és tragikus ez, éppen o- lyan nagyszerű is. Az igaz lelkek próbája a száműzetésben. Vigasztalásukra hadd idézzem Bartók életétt és halálát: Az ő sirja a harts- dale temetőben is magyar sir marad, mint hogy életét - idekint is - népével közösségben, Magyarország lelki terében élte. Toronto-i MAGYAR ÉLET ÜLÉST TART AZ AMSZ INTÉZŐ BIZOTTSÁGA Az Amerikai Magyar Szövetség Országos Intéző Bizottsága Dr. Nádas János I.B.elnök vezetésével 1978. február 18-19-én (szombat és vasárnap) tartja ülését a Gateway Motor Lodge (10201 Lee Highway, Fairfax, Va. 22030) különtermében. Az ülés szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik. Vasárnap az ülés befejezte után (kb.5 óra) az I.B. tagjai résztvesznek az Old Budapest vendéglőben rendezendő Erdélyi Kiállításon és műsoros esten. Este 7 órakor pedig az Erdélyi Világszövetségnek ugyancsak az Old Budapestben tartandó díszvacsoráján.
