Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
1978. december hó ÉRTESÍTŐ nak vezércsillagát kioltották Magyarország eg-éről. 'Nemzeti nagylétünk' iránti vágyakozást, Kárpát-medencei elhivatottságunk gondolatát szellemi katakombákba száműzték és népünk nemzeti céltalanság útvesztőiben té- velyeg, miközben ifjúságát még a vallás hitétől is megfosztották." Sisa István tanulmánynak is be illő,nagy felkészültségről és teljes tényismeretről tanúskodó Írásában kertelés nélkül állítja elénk a nemzetünket pusztító bajokat. Cikké* nek befejező sorai azonban igen különösen hangzanak: "A szabad magyarság történelmi feladata, hogy minden tőle telhetőt megtegyen e nemzeti sorvadás megállítására. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy önmagunk sokat nem tehetünk, miután a segítés eszközei a jelenlegi kormány kezében vannak. Módját kell találnunk tehát annak, hogy elveink fenntartása mellett - a magyarságmentés jegyében kapcsolatokat építsünk ki olyan körök és személyek felé, akik e mentőakcióban segíteni tudnak és akarnak. - Ami pedig az ideológiákat illeti, álljanak itt Petőfi szavai: "Az idő igaz - s eldönti.ami nem az. " Helyesen ismeri fel Sisa István, hogy " "népünk a nemzeti céltalanság útvesztőiben tévelyeg", A céltalanság okai: Magyarország szovjetcsatlósi állapota, súlyosbítva az országban állomásozó szovjet hadosztályokkal a nemzeti függetlenség teljes hiánya és végsőfokon a reménytelen, k'látástalan jövő. A magyar nép sokáig bízott a Nyugat segítségévei megtörténő felszabadulásban. Látja a Nyugat tehetetlenségét és dekadenciaját,látta a Szabadságharc cserbenhagy*? sác és elárulását. Hitében, reményeiben csalatkozva, nem bízik már a nyugati hatalmak íegitségé- ben. Magyarország népe tudja, hogy ellenségeinek gyűrűjében magára van hagyatva, csak isteni csodában reménykedhetik már. Kétségtelen, hogy a hazai magyar sors 1956 óta lényegesen könyebb, de tudja azt is, hogy ezt Moszkva érdekei kívánják igy és ez az állapot egy tollvonással megszűnhet. Nem lehet csodálkozni, hogy a magyar nők nem akarnak gyermeket szülni. Mi marad tehát? Megalkudva a lehetőségekkel, minden bánatot,keserűséget, reménytelenséget alkoholmámorba fojtva élni, ahogy éppen lehet. Milyen kapcsolatokat lehet itt felvenni "elveink fenntartásával", vagy akár sutba hajításával? Elképzelhető, hogy a szabadföldi magyarság kiépíthet kapcsolatokat olyanokhoz, akik segíteni tudnak és akarnak? Mert kommunista funkcionáriusokkal, Kádár Jánossal és "kormányának" tagjaival, vagy a "Magyarok Világ- szövetségével" való kapcsolatok nem fogják felkelteni a magyarság "szaporodási vágya- 5 + *• A nemzet sorsán csak az segíthet, ha a világ hatalmasai még kellő időben belátják, hogy Közép- és Keleteurópát fel kell szabadítani a szovjet uralom és befolyás alól. Mert ha ez nem történik meg idejében, akkor bizony megnyílik "a sir, hol nemzet süllyed el " És a szabad világi 11. oldal között garázdálkodó Kulturbetyárok vegyék tudomásul, hogy az ideküldött előadóik a világ legszebb, legcsodásabb költeményeit szavalhatják, de a nemzethü magyarság fülében Tompa Mihály szavai fognak felcsendülni: A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett... A "Száműzött"... (Az,alábbi nyílt levelet a pittsburghi MAGYARSÁG november 10.-i számából vettük át) Chicago, 1978« november 1. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves Barátom! Lapod október 2o-i számának első oldalán Eszterhás István legújabb munkájával ka- kapcsolatban azt irod - és engedd meg, hogy idézzelek - "A 'Száműzött* c. 2k0 oldalas könyvből az olvasók olyan kérdéseket és feleleteket találnak, melyek talán sohasem születtek volna meg, hogyha Eszterhás István volt munkahelyén őrlődne most is..." Úgy érzem, hogy Te kitűnő szerkesztői és irói érzékeddel - hiszen úgy tudom, körülbelül Te is annyi idős vagy, mint Eszterhás István - megérezted azt, arait valószínűleg nem csak mi, az olvasók, hanem a Katolikus Magyarok Vasárnapjának felelős szerkesztője, Ft. Dengl Miklós OFM is érzett s amelyet Eszterhás könyve is mintegy önvallomásként bizonyít: bizony örlődés volt Eszterhás részére a lap szerkesztése. Huszonhat éven át, évente ötvenszer szerkeszteni újságot egy olyan nyelvterületen, melynek nyelvét az ember nem érti,idegőrlő feladat. Hetven éves korban hétről-hét- re felelősnek lenni egy olyan lap szerkesztéséért, amelynek az ember nem tulajdonosa (mint Te, kedves Jenő vagy a Magyarságnak), hanem alkalmazottja, - nagyon idegőrlő lehet. Valószínűleg ezt érezte meg Miklós atya, ezért mondott őszinte szeretettel, fájó szívvel, - de Eszterhás István egészségét és életét jobban féltvén, mint bármi mást - a szerkesztőnek Isten hozzádot tavaly augusztusban azzal,hogy "mint cikkírót továbbra is a legnagyobb szeretettel látja és várja Írásait." Ezt egyébként könyvében Eszterhás István maga is elismeri a 37. old. 3. bekezdésében. Könyvét, a "Számüzöt"-tet végig böngészvén, őszintén szólva nem értem és soha senki nem fogja tudni megmagyarázni nekem,hogy mi baj van azzal, ha valakit hetven éves kora betöltése után nyugdíjaznak? Mi lenne a világból Kedves Jenő, ha soha a 70 évesek nem akarnának nyugdíjba vonulni, hogy helyüket átadják a fiataloknak? A könyv oda céloz, - és Te, kedves Jenő a könyvismertetésedben ugyancsak oda célzol - hogy valamiféle hatalmas "igazságtalanság” magyarság
